Másnap reggel kopogtattak Diva ajtaján. A lány kinyitotta, és egy pillanatra talán még a szívverése is kihagyott, amikor Tasha vigyorral díszített arcával nézett farkasszemet.

„Biztosan megtudta, hogy itt járt Bill. Kész… vége. Nekünk annyi…” –gondolta magában.

-Jó reggelt Tasha. –rebegték halkan Diva félelemtől kiszáradt ajkai. A lány legbelül készült a végre.

-Szép jó reggelt kicsilány! Bejöhetek hozzád? –kérdezte Tasha, olyan szelíden és barátságosan, mintha csak egy utcára dobott kiscicát akarna ennivalóval kínálni. Divát meglepte a nő viselkedése.

-Öhm persze, gyere csak. –bökte ki a lány egy hosszabb csodálkozás után, majd szélesre tárta a szobaajtót, és beterelte Tashát. A nő lazán helyet foglalt az ágyon, és tekintetén végigfuttatta a helyiségen.

-Jaj Divush, még mindig szedned kell ezeket a fránya gyógyszereket? Hát mikor gyógyulsz te meg? –kérdezte Tasha, majd kezébe vette az egyik tabletta dobozát, és a rajta levő tájékoztatót tanulmányozta.

-Már csak keveset kell, sokkal jobban vagyok. –magyarázta Diva, majd leült az ágyra Tasha mellé.

-Naa, ennek örülök!

-Én is. De Tasha… miért jöttél most hozzám?

Tasha elmosolyodott, majd megsimogatta a lány arcát.

-Te is tudod, mennyire gorombán viselkedtem. A tetteim nem voltak anyához méltóak. És… szeretnék tőled bocsánatot kérni. Viszont e mellett sem szeretném ezt a fiút itt látni. Te elmehetsz hozzá, de ő ne jöjjön ide. Ez az egyetlen kérésem. Sajnálom, ha szavaimmal vagy tetteimmel fájdalmat okoztam neked. Őszintén szégyellem magam, és mardos a bűntudat. –ecsetelte Tasha bűnbánóan. Diva megsajnálta.

-Tényleg rosszul esett, amit csináltál. Nem értettelek. De végülis, mindenki hibázik…

-Hajlandó lennél megbocsátani nekem? Tudod, gyűlölöm a konfliktusokat, és annyira kínos, hogy ilyet tettem… borzasztó ember vagyok! –mondta Tasha, majd gyorsan a kezébe temette arcát, hogy kicsorduló könnyeit elrejtse.

-Jaj Tasha! Megbocsátok, csak ne sírj! –mondta Diva, majd vigasztalásképp a nő vállára tette kezét.

-Te olyan tündér vagy, Diva! –szólt hálával teli hangon Tasha, majd szorosan magához ölelte a lányt.

-Ugyan, semmiség! Mindenki megérdemel egy második esélyt! –mosolygott Diva.

-Köszönöm szépen! De most mennem kell, ezer dolgom van még.

-Persze, nyugodtan!

-Köszi még 1x, és szent legyen ám az a béke! –kacsintott Tasha.

-Rendben!

-Oké, szia!

-Szia!

Tasha gyorsan leviharzott a lépcsőn, majd meg sem állt a fürdőszobáig. Amikor benyitott, az egyik örömlány éppen a szögegyenes hajából próbált loknisat varázsolni.

-Naomi drágám!

-Lassabban jóasszony, még a végén itt rohan bele a sütővasba! –nevetett Naomi.

-Jaj, hagyjad már magad! Fontos dolog miatt jöttem.

-Oh, és mi lenne az?

-Egy feladatot szeretnék rád bízni. Örülnék, ha nem csesznéd el…

-Milyen feladat? Már most közölném, hogy nem megyek Dubaiba, mindenféle unatkozó arab pöcsével játszadozni…

-Jaj nem olyan! –morogta Tasha, majd elővett egy fényképezőgépet a táskájából.

-Egy fényképezőgép?

-Az. Követned kell Divát. Tudod, Anja húga. Jár ezzel a Kaulitz gyerekkel, abból a bohóckarból. Amikor ezek ketten valami intim dolgot csinálnak, legyen az ölelés, csók, vagy bármi, készíts róluk fotókat, de olyanokat, melyeken jól látszik mind a kettő. Értve vagyok?

-Igen, de mégis minek kóboroljak 2 szerelmes kisrigó után?

-Hát ezért! –vigyorgott Tasha, majd pár pillanatnyi kotorászás után Naomi kezébe nyomott 150 eurót.

-Bazd meg Tasha, miért nem ezzel kezdted? –mosolygott Naomi.

-Jaj cukorszirup, hát melyik étteremben kezdenek a desszerttel? –nevetett gonoszan Tasha.

-Szóval csak lesben kell állnom, mikor megy pasizni a drága, aztán kattintgatni?

-Ahogy mondod! De figyelj oda, le ne bukj! És minderről senkinek egy szót se, megértetted?

-Természetesen!

-Okos lány! Ha nagyon profi vagy, akár több pénzt is kaphatsz…

-Tényleg? Hűha… micsoda ajánlat!

-Imádnivaló!

-Na, kész is a hajam! –mondta boldogan Naomi, majd fénylő loknijait igazgatta a tükör előtt.

-Gyönyörű. De ne felejtsd el a dolgod!

-Nyugi Tasha! Profira bíztad a munkát! –kacsintott Naomi.

-Ez természetes! Gazdagok leszünk drágám… kibaszott gazdagok…

Diva szobájában

-Képzeld el, átjött hozzám Tasha, és bocsánatot kért. –mesélte Diva az infókat Billnek a telefonban.

-Komoly? Csak úgy magától?

-Aham. És én még azt hittem, meglátott minket együtt, és hogy ott fog helyben kicsinálni.

-De szerencsére nem így lett. –mondta Bill, közben hallani lehetett a hangján, hogy elmosolyodik.

-Na igen, de nekem egy kicsit sántít ez az egész. Megütött… megalázott… üvöltözött velem. Egyszerűen utált. Most pedig hirtelen szánja-bánja az egészet. Nekem ez a gyors helyzetváltás baromi furcsának tűnik…

-Persze, megértem. De légy pozitív, és gondolj arra, hogy most már legálisan találkozhatunk.

-Legálisan? –nevetett Diva.

-Jólvan na, most hirtelen nem találtam rá jobb szót.

-Semmi gond. De… a tegnapi…

-A csókra gondolsz?

-Igen.

-Szerinted elhamarkodtam?

-Oh, nem. Csak annyira megfoghatatlan pillanat volt… annyira hihetetlen. Még ha nem is igazi volt, csak egy kezdeményezés… álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen valaha megtörténik velem. Most biztosan nyálasnak fogok tűnni, de hihetetlenül fontos személy vagy az életemben, el sem tudnád képzelni, mennyire. Soha nem akarlak elveszíteni.

-Ugyanezeket gondolom rólad, Diva. Ha akkor nem megyek el abba a bordélyházba, ha nem hajt a rajz készítője után a kíváncsiság, akkor még mindig magányos lennék. Évek óta nem volt senkim, erre jöttél te, mint egy villámcsapás. Oké, persze, még nagyon friss ez az egész, és tényleg nem szeretnék semmit se erőltetni, de… minden egyes találkozásunkkor másképp nézek rád, mint azelőtt. Sokkal komolyabban látok mindent.

-Szerinted van esélyünk? De most őszintén. Te sztár vagy, én pedig egy mezei grafikus.

-Schatz, nem az számít, hogy melyikünk kicsoda. Itt az számít, hogy akarjuk-e.

-Te akarod?

-Én igen. És te?

-Én is.

-Tudod, mit ígértem.

-Persze, hogy tudom.

-Na, nekem most mennem kell, David itt vernyákol már fél órája. Remélem, holnap tudunk találkozni. Hiányzol! És vigyázz magadra!

-Te is! Jó munkát, és megpróbálok holnap eljönni hozzád!

-Úgy legyen! Szia!

-Szia!

Diva letette a telefont. Úgy érezte, elolvad. Bill szavai, a kedvesség a hangjában… mint egy varázslat. Egy álom.

A lány azt hitte, Tasha békülésével végre minden egyenesbe jött. Ám nem gondolta volna, hogy az igazi csapások csak most következnek…