Igaz történetem

            2007. március 15-e volt. Átlagos napnak indult azzal a kis különbséggel, hogy habár hétköznap volt nem kellett iskolába menni. Ezért gondoltam elmegyek mamámhoz, mert már úgy is régen láttam, és már hiányoztak az ottani barátok, na meg a bulik is. Így hát elindultam. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez a nap örökre meg fogja változtatni az életem. Tehát odaértem, kipakoltam majd segítettem mamámnak, és este találkoztam a barátaimmal is, akikkel elmentünk bulizni. A buli klassz volt mind mindig.

            Másnap mikor felébredtem akkor viszont rosszul voltam: fájt a fejem, hasmenésem volt, és hánytam is, és hiába ittam rengeteget, mégis szomjas voltam. De nem mentem orvoshoz, hiszen egyszerű gyomorrontásra gyanakodtunk mamámmal. Ugyanis az előző héten voltam kivizsgáláson és azt mondták, hogy minden rendben van. Szóval ezért nem gondoltunk semmi rosszra.

            A napok teltek én, pedig egyre rosszabbul lettem. Orvoshoz nem mentem, mert mamám nagyon akaratos és vallásos is sajnos és azt mondta, hogy majd imádkozik értem, és majd Isten meggyógyít, sajnos nem tudtam ellenkezni, mert már eléggé gyenge voltam.

            18-án jöttek anyuék váratlanul. Akkor már én olyan gyenge voltam, hogy nem tudtam felkelni. Mikor anyuék megláttak akkor azonnal az orosházi ügyeletre vittek, mert már szegedig nem bírtam volna ki.

            Az ügyelet folyosójára érve leültettek egy székre (úgy, hogy anya fogott, hogy le ne essek a székről, mert nem bírtam tartani magam), az ügyeletes nővér rám nézett és azt mondta, hogy nincs semmi bajom és kiment az udvarra cigizni. Mikor visszajött akkor kezdte el keresni az ügyeletes orvost, mert természetesen ő sem volt a helyén. Mikor lejött végre az orvos akkor megvizsgált és felküldött az osztályra, hogy tüdőgyulladásom van. Az osztályos orvos pedig leküldött, hogy nem ez a bajom. Mikor visszatértem az ügyeletre akkor mértek először cukrot és mily meglepő nem tudták megmérni, mert olyan magas volt. Akkor mindenféle gyógyszert elkezdtek belém nyomni, amiről a mai napig sem tudom, hogy micsoda volt. Ezek után jöhetett az újabb cukormérés ekkor 45, 6 volt. Mindezek után hívták a mentőket, hogy vigyenek át Szegedre. De mivel, hogy júniusba töltöttem a 18-at nem tudták eldönteni, hogy felnőtt vagy gyerekosztályra vigyenek. Ezért ott vitatkoztak kb., fél órát mire sikerült eldönteni a dolgot, végül a gyerekosztályra kerültem. Útközben azonban a mentőben egyre rosszabbul lettem, És mér csak annyira, emlékeztem, hogy kiszedtek a mentőből és felvittek az osztályra.

            Innentől kezdve 3 napig semmire sem emlékeztem, úgynevezett diabétesz kómában voltam. Mikor felébredtem az orvos azt mondta, hogy csoda, hogy még élek, és közölte velem, hogy cukorbeteg lettem és életem végéig inzulinoznom kell magam. Ekkor teljesen magam alá kerülte, egyszerűen meg akartam halni. El sem tudtam képzelni, hogy én képes lehetek ezzel együtt élni.

            A dolgok csak ekkor bonyolódtak tovább. Mégpedig azzal, hogy akikről azt hittem, hogy számíthatok rájuk a bajban is egyszer csak eltűntek mellőlem, és az anyám is kezdett egy furcsábban viselkedni velem. Össze-vissza ordibált velem, hogy, csináltam , hogy direkt nem eszek és a többi. Pedig tényleg nem direkt nem ettem, egyszerűen nem bírtam, minden kijött belőlem. Szóval teljesen egyedül maradtam. Mindenki pont akkor fordult el tőlem mikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk. Ahogy teltek a hetek kezdtem kicsit jobban érezni magamat, és kaptam egy rendes szobatársat is Angi személyében és ő sokat segített nekem. Elmondta, hogy ő hogyan próbál együtt élni ezzel a betegséggel. És ekkor mutatta meg nekem a TH zenéjét is . Megkérdeztem tőle, hogy mit hallgat és ő csak annyit mondott, hogy hallgassak bele.  Én megtettem és úgy éreztem mintha kaptam volna egy  löketet, egy bátorítást, hogy ne adjam fel. Szóval Anginak és a TH-nak hála összeszedtem magam és 3 hónap után végre otthon lehettem.

            Ezt a történetet nem azért meséltem el, hogy sajnáltassam magam( mert vannak akik azt hiszik de én a sajnálatból nem kérek) hanem azért, hogy tanuljatok belőle.

            Azóta teljesen megváltoztam és próbálok mindenkinek segíteni akinek csak tudod és sokkal jobban megválogatom a barátaimat is.

Esetleg akinek kérdése van az ide írjon és én válaszolni fogok megígérem.

annabella89@citromail.hu

annabella89@freemail.hu