David Jost végignézett a Tokio Hotel izgatott tagjain a színpad és a backstage közötti ajtóban.
-Fiúk? –mosolygott.
-Rendben! –válaszoltak a srácok vidáman. A közönség őrjöngése megtöltötte őket adrenalinnal. A színpadon állni és több ezer embernek előadni a dalaikat valami csodálatos érzés. Billék már alig várták, hogy a porondon legyenek.
-Na kifelé innen! –mondta Jost nevetve, fejével a fényárban úszó színpad felé biccentett. A csapat boldogan vette birtokba a csarnokot, hogy egy felejthetetlen koncertet adjanak…
-Áh, mennyien voltak! –lelkendezett Bill a show után a kisbuszban. A járgány a hotel felé tartott.
-És minden kibaszott jó volt, amíg Georg el nem cseszte! –Tom nevetve
-Fogd be a szádat, te Gibsonszégyenítő barom! –Georg
-Kuss már! Jók voltunk, az a lényeg! –Gustav
-Ámen! –Bill
-Na , oké, de én fogok utoljára zuhanyozni! –rikkantotta Tom
-Előtte én! –mondta Bill és a 2G egyszerre. Tom jól kinevette őket.
-Hehe, én kimaradok a harcból embertársaim! De neked sok szerencsét, tesókám! –mondta Tom, majd oldalba bökte Billt.
-Naaa! –nyafogott Bill, majd visszaadta az „ütést”. A busz leparkolt a hotel előtt. A tagok még adtak pár autogrammot az ott táborozó rajongóknak, majd beléptek az előttük fekvő, díszes hotelbe.
-Hű, ez nagyon király! –ámuldozott Bill, miközben tátott szájjal nézte a hotel gyönyörű belső részét.
-Egyetértek! –Tom
-A 38-as szoba lesz a maguké. –mondta a hotelalkalmazott Gustavnak, majd a dobos tenyerébe helyezte a szobakulcsot. A fiúk fölmentek a szobába, a pakkokat az egyik ágyra rakták.
-Georg, te majd alszol a földön! –nevetett Tom.
-Majd csak utánad,öregem! –vágott vissza Georg.
-Na, akkor én leléptem tusolni. –mondta Gustav, majd elkezdte összerámolni a tisztálkodási szereit.
-Én lemegyek a turnébuszba, mert ottmaradt a telóm, Andy vagy anyuék tuti hívtak már. –mondta Bill, majd fölvette a kardigánját.
-Nem fognak szétszedni a rajongók? –kérdezte Tom.
-A-a, a turnébusz a benti parkolóban van. –Bill
-Jaaa…oké. –Tom. Az énekes gyorsan lesietett a lépcsőn a földszintre. Kihasználta, hogy most pont nincs ott egy biztonsági őr sem, és kiszaladt a hotel közepén található kicsi parkolóba. Élvezte, hogy –hacsak 5 percre is, de- senki sincs a sarkában. Ám a turnébusznál ismerősbe botlott. Egy számára kellemes ismerősbe.
-Oh, Lina… szia… -mondta Bill, arcára apró mosoly kúszott. Lina a turnébusz oldalához támaszkodott, kezében az mp4, és éppen zenehallgatással volt elfoglalva. Amikor meglátta Billt, gyorsan kivette a fülhallgatót a füléből.
-Tessék? Bocsi, hangos volt a zene.
-Semmi, csak köszöntem. –mondta Bill.
-Oh, ja… bocsi, szia. –nevetett Lina.
-Hogyhogy itt? –kérdezte Bill, miközben kinyitotta a jármű ajtaját.
-Csak egy kis egyedüllétre vágytam. –mondta Lina. Bill már elindult a lépcsőn, amikor megtorpant és kérdőn a lányra nézett.
-Megzavartalak? –Bill.
-Jaj dehogy… te nem szoktál. –mondta Lina mosolyogva. Bill arcán megkönnyebbült mosoly látszott, szemében megcsillant valami különleges érzés.
-Én viszont egy kis társaságra vágyom… bejössz velem, amíg megkeresem a telefonom? –Bill
-Persze! –mondta Lina, majd követte a fiút a turnébuszba. Bill már az ajtóban kiszúrta az asztalon heverő készüléket.
-2 nem fogadott hívás… Andreas… így legyen ötösöm a lottón! –nevetett Bill.
-Na, akkor hívd vissza! –Lina
-Áh, majd fönt. –Bill. A fiú elment a hűtőig, és kivett egy kis narancslét.
-Oké. –Lina
-Áh, de bunkó vagyok… kérsz? –kérdezte a lánytól, majd felé nyújtotta a naracsleves dobozt.
-Öhm… egy kicsit, igen. –mondta –Lina, majd elővett egy poharat a konyhaszekrényből.
-Szomjan ne halj nekem! –mosolygott Bill. Már épp töltötte volna a pohárba a narancslevet, ám eközben megszólalt a mobilja. Lina ijedten ugrott egyet, a pohár pedig kicsúszott a kezéből, és hangosan ért földet.
-Jesszus, de béna vagyok… még jó, hogy műanyagpohár volt! –nevetett Lina, majd lehajolt a pohárhoz, ám Bill is ugyanezt tette, és a fejük fájdalmas koccanás közepette találkozott össze.
-Aúú! –nevetett Bill.
-Bocsi… komolyan, ma nem kellett volna fölkelnem! –nevetett Lina.
-Én örülök annak, hogy fölkeltél… -mondta titokzatosan Bill. Ott guggoltak egymás mellett, pár centire a másiktól. Lina kérdőn nézett a fiúra, akit hirtelen már nem a józan esze, hanem az érzelmei kezdtek vezérelni. Bill közelebb kúszott a lányhoz.
-Bill, ne… -suttogta Lina megszeppenten. Volt egy sejtése, mi fog történni.
-De igen… -súgta Bill akaratosan. Megragadta a lány karját, magához húzta, és megcsókolta. A kezdeti félénk szájrapusziból egy heves érzelmekkel teli, valódi csók lett. Bill mintha évek óta várt volna erre a pillanatra. Szorosan magához ölelte a lányt, hogy a padlóra dönthesse. Az énekes óvatosan ráfeküdt a lányra, testük összesimult. Bill egyre jobban felbátorodott, heves és forró csókokkal árasztotta el a Lina nyakát, aki egy darabig ugyanilyen szenvedélyesen reagált minderre, ám hirtelen lelökte magáról a fiút.
-Bill, nekünk ezt nem lehet! –mondta Lina, majd a busz másik felére kúszott.
-De hát…én… te… -magyarázkodott Bill. Kereste a szavakat, de valahogy nem sikerült semmi értelmeset kinyögnie.
-Nem Bill, nem! Itt nem lehet semmi te és én, világos? Én David lánya vagyok, nyisd ki a szemed végre! –mondta Lina. Látszott az arcán, hogy fájnak neki a szavak. Szemei könnytől csillogtak. Bill ekkor fogta fel, mit csinált.
-Én… én csak… -Bill
-Bill… elég… felejts el, mielőtt még késő lenne! Mi nem lehetünk együtt, soha! –mondta Lina. Kezével az arcához kapott, hogy elrejtse előtörő könnyeit. Felpattant, és az ajtóhoz sietett.
-Lina, várj! –kiáltott utána Bill, hogy mentse a menthetőt. Lina megtorpant egy pillanatra.
-Bill, ne! Fogd ezt úgy fel, mintha az előbb nem csináltunk volna semmit! És maradjon ez így! És tartsd meg titokként… Jó éjt! –mondta a lány, majd kiszaladt a járműből.
Bill ott ült továbbra is a turnébusz közepén. Szinte beleszédült abba az ezernyi gondolatba, amely a fejében cikázott. Sikerült beleesnie egy gödörbe, elkövetni egy hibát, mely most összetörte a szívét. Megtette azt, melyet nem akart megtenni, hatalmába kerítette egy érzés, mely elől menekült. És ott ült Bill Kaulitz szomorúan, a földön, mintha egy angyalt löktek volna le az égből, egy csúnya és szürke világba, melyben szárnyát a beteljesületlen szerelem fájdalma tépi szét, fényét az utca pora tűnteti el. Fejét búsan lehajtotta, és reménytelenül suttogta:
-Gyere vissza…
Ám ezt a két szót csak az üres turnébusz hallotta meg. És a keserű könnyei, melyek barna szeméből csapatostul törtek utat a föld felé.
AJÁNLOM AZ OLDALT
