Tasha berúgta a szoba ajtaját, majd belökte Divát a helységbe. A lány az ágy szélébe kapaszkodott, amint a lendülettől eltűnt a lába alól a talaj. Szinte alig jutott levegőhöz a félelemtől, zihálva és kapkodva markolt a takaróba, hogy minél előbb újra a saját lábára állhasson. Amint visszanyerte egyensúlyát, a szoba másik végébe szaladt. Testét a falhoz préselte, mintha csak ki akarna törni az épületből. Mellkasa sebesen járt, szinte nyelte a levegőt, miközben tagjai remegtek, tekintetével pedig Tasha minden mozdulatát figyelte.

-Menekülni próbálsz, te kis kurva? –sziszegte a nő. Eddig az ajtóban állt, ám most lassú léptekkel megindult a lány felé. Smaragdzöld színű, szinte metsző szempárját egy pillanatra sem vette le Diváról. Kínzóan lassú lépteit tompa koppanással jelezte a szoba öreg parkettája. A feszültségtől szinte fojtogatóvá vált a szoba levegője.

-Tasha, hagyj békén, könyörgök! –kérlelte Diva, miközben lassan elindult a szoba jobb oldala felé, hátával még mindig a falat súrolva.

-Ne merészelj meglógni előlem! –kiáltott fel a nő, majd Diva után eredt. A lány hiába próbált meg futni, Tasha gyorsabb volt. Körmeit a karjába mélyesztette, és maga felé rántotta, melynek hatására a padló által kapott ütés tett pontot fájdalmas sikolya végére. Diva nyöszörögve feküdt a padlón, véresre karmolt karját fogva.

-Mit akarsz tőlem? –rebegte legyengülten. Tincsei az arcába lógtak, de még így is lehetett látni Tashára meredő szempárját, melyek mérhetetlen keserűséggel és fájdalommal voltak tele. A nő csak állt mellette, és lesajnálóan nézett rá, akárcsak egy hadvezér a legyőzött katonára. Borvörösre rúzsozott ajkait gonosz mosolyra húzta.

-Keress pénzt. Ahogy a többiek teszik. –közölte, majd megfordult, és kiment a szobából. Diva fölállt, majd az ajtóhoz sietett.

-Nem teheted ezt velem, engedj ki innen! Gyere vissza, hallod??? –kiabált, miközben ökölbe szorított kézzel dörömbölt az ajtón. Ám hiába várt Tashára. Diva elkezdte rángatni a kilincset, viszont az ajtó meg sem mozdult. A lány káromkodva rúgott a bejáróba, majd leült az ágyra, arcát a kezébe temette. Nem tudott sírni. Már nem. Csak várt reszketve, az ágy szélén ülve. Várt arra, hogy történik valami, és végre kiszabadul…

1 órával később Diva összekuporodva ült az ágy és az asztal között. A félelem még mindig nem múlt el benne, de valamennyivel nyugodtabb volt már, mint amikor a szobába került. Ám a fejében egyáltalán nem volt nyugalom. Kérdések kavarogtak benne, mintha forgószél uralkodna az agyában. Mikor engedik ki innen? És mégis hol van ilyenkor a nővére? És Stella?

A következő pillanatban az ajtó hangos robajjal csapódott ki, Diva pedig egy húszas férfival találta szemben magát. A lány összerezzent a hirtelen zajtól, majd elkerekedett szemekkel, szinte kővé dermedve meredt az idegenre.

-Szép jó estét hölgyem, magát hívják Divának, igaz?

-Mi köze hozzá?

-Fizettem a picsádért, te kis szuka. –vigyorgott a férfi.

-Hogy mi? Akkor mehet is innen kifelé, mert belőlem nem kap semmit! –kiabált a férfira.

-Valóban, szépségem? –kérdezte pimaszul a férfi, majd lassan megindult a lány felé.

-Állj! Ne jöjjön közelebb! –kiáltotta Diva reszketve, majd a szoba másik sarkába kúszott.

-Kezdhetsz vetkőzni, kislány!

-Nem! Takarodjon innen! –kiabált a lány, majd fölpattant és az ajtó felé kezdett el szaladni, ám a férfi elkapta.

-Naaa… azt mondták, te tiszta vagy. Nem játszunk egy kicsit? Élvezni fogod! –suttogta a férfi Diva fülébe, miközben a derekánál fogva szorította magához. A lány riadtan próbálta kiszabadítani magát a férfi karjai közül.

-Engedjen el kérem, nem vagyok kurva!

-Tehát mégis igazat mondott nekem David Jost a telefonban? –mosolygott a férfi. Arcvonásai megváltoztak, tekintete sokkal szelídebb volt, a perverzió teljesen eltűnt belőle. Diva, aki eddig veszettül karmolászta a férfi karját, most halálra döbbenve meredt a vendégre.

-Micsoda? Maga… maga beszélt David Jost-tal? Maga tudja, hogy… hogy… -dadogta a lány. A férfi bólintott, majd elengedte Divát.

-A helyi napilap egyik főszerkesztője vagyok. Az a férfi, akinek Billt is köszönheted. –mosolygott.

-Hogyan?

-Robert Klagenfeld vagyok. Én találtam meg itt annak idején az egyik Billről készült rajzodat. Hazavittem, megmutattam neki, őt pedig teljesen elbűvölte a tehetséged, már első pillantásra. Mindenképp meg akart ismerni. A többi részt pedig már tudod. –mesélte Robert, miközben leült az ágy szélére. Divának túl sok volt ez egyszerre, csak állt meredten a falnál, és onnan leste a férfi reakcióit. Ám kíváncsiságát felkeltették az új információk.

-Ez… ez igaz?

-Persze. Nyugodtan közelebb jöhetsz, nem foglak bántani.

Diva tétovázott.

-Tényleg! –erősködött a férfi. A lány nagyot nyelt, majd leült mellé az ágyra.

-És… miért van itt? Hogy talált rám?

-Láttam a mai cikkeket rólatok. Mivel voltam már itt, és én vezettem Billt ide, tudtam, hogy rólad van szó. David már fölhívott minket, hogy van pár hazugság a sztoriban. Én a te verziódat is meg akartam hallgatni, így hát idejöttem. Mondtam a bejáratnál, hogy egy fiatal, szőkésbarna hajú lányt keresek. Egy szőke hölgy még ott szenzációzott, hogy van egy szűz lányuk is, csak ma, és hogy pont ugyanígy néz ki. Én gondoltam, biztos te leszel az, ezért a kezébe nyomtam egy kis pénzt, mutassa meg, hol vagy. Ő megmutatta, én bejöttem, felismertelek, és ennyi.

-Úristen… hogy lehet valaki ennyire… -motyogta halkan Diva.

-Parancsolsz?

-Semmi… de ugye tényleg nem akar tőlem semmit?

-Neeem, nyugi. Sőt, hogy őszinte legyek – és ezt ne vedd sértésnek: az idősebb, nagyobb mellű nőket jobban kedvelem, mint a magadfajtát. –nevetett Robert. Diva is elmosolyodott.

-Akkor jó… amúgy… van egy sejtésem, ki okozta ezt az egészet. Sőt… nyílvánvaló.

-Kicsoda? –kérdezte érdeklődve a férfi.

-Tasha, a bordélyház vezetője. Gyűlöl Bill miatt.

-Meg tudod nekem mutatni őt?

Diva már nyitotta is a száját, hogy válaszoljon, amikor egy hatalmas, kétségbeesett sikoltás zaja futott végig a házon. A lány felismerte Tasha hangját. Roberttel együtt pattant fel, és sietett a folyosóra. Több lány is így tett. Tashát a telefon mellett pillantották meg. A nő a padlóra rogyva zokogott és jajveszékelt.

-Azt hiszem, most ő kapott egy olyan hírt, melynek nem örül. –súgta oda Robert Divának. A lányok értetlenül meredtek Tashára. Vajon mi készítette ki ennyire a bivalyerős személyiséggel rendelkező nőt?