Diva lassacskán felnyitotta szemeit, egy jókora ásítás közepette. Álmosan nyújtózkodott, mit sem sejtve, hogy most jóval kisebb rész jutott neki az ágyból, mint eddig. Így nem kérdés, mennyire meglepődött, amikor a keze beleütközött valamibe. Pontosabban valakibe. A lány gyorsan elrántotta a karját, majd szép lassan végignézett az ágya jobb oldalán. Valaki fekszik a takarója alatt… a párnáján csak egy fekete hajzuhatagot látni…

Basszus… valami betörő lehet… vagy…

Diva hangosan felsikoltott.

-Ááá Úristen, egy mocskos, részeg kuncsaft befeküdt az ágyamba, lányok, segítség! – kiabált halálra rémülve, majd letaszigálta Billt az ágyról. Gyorsan felkapott egy vázát, hogy az idegenre sújtson vele, amikor…

-Aúú! Diva állj, én vagyok az, Bill! –kiáltozta az énekes, aki a földön ült, és fájdalmas arckifejezéssel tapogatta a fejét. A lány elsápadt.

-Bill? Hogy kerülsz te ide? Te jó ég! –Diva gyorsan lemászott az ágyról, és lekuporodott Bill mellé, aki még mindig a saját testi épségének kárfelmérését végezte.

-Kicsit kedvesebb üdvözlésre számítottam. –nevetett az énekes. Diva szégyellősen lesütötte a szemét, és úgy érezte: ha most nyílna meg alatta a föld, az igazi megváltás lenne.

-Ne haragudj, nem láttam, hogy te vagy az… azt hittem hogy lentről jött fel valaki… -hebegte bűnbánóan Diva.

-Semmi baj. De ugye nem gond, hogy eljöttem? –kérdezte Bill, miközben fölült az ágyra.

-Milyen kérdés már ez? Dehogy baj! Örülök, hogy itt vagy. Mintha még mindig aludnék, és te csak egy álom lennél… -mondta Diva csillogó szemekkel, majd fölült az ágyra Bill mellé. A fiú felkacagott, majd belecsípett a lány karjába.

-Na, még mindig álom lennék?

-Hát, most már elgondolkoznék ezen! –nevetett Diva. Ekkor kopogtatást hallottak. Bill ijedten rezzent össze.

-Basszus, ugye nem jöttek rá, hogy… kérdezte, miközben ijedten tekintett az ajtó felé.

-Diva, engedj be minket! –hallatszott az egyik lány kintről. Bill segélykérően nézett Divára.

-Oké, most gyorsan bújj a szekrénybe, és meg ne nyikkanj nekem! –suttogta a fiúnak. Billnek nem kellett ezt 2x elmondani, olyan gyorsan bújt a szekrénybe, mintha lőnék.

-Diva, mi a lófasz tart ennyi ideig? –kiáltozták kint a lányok, egyre idegesebben.

-Azonnal nyitom! –válaszolt Diva, majd ajtót nyitott. Lynn, Sabine és Lisa álltak előtte.

-Kiáltozást hallottunk innen fentről, biztos, hogy minden oké?

-Oh persze, csak megláttam egy hatalmas pókot, és tudjátok, mennyire félek tőlük… -hadarta Diva.

-Biztos vagy te ebben?

-Persze, miért ne lennék?

-Én mintha valami kuncsaftról hallottam volna…

-Egy mocskos, részeg kuncsaftról… -emelte ki Lynn.

-Csak káromkodásképp mondtam. Ha félek, akkor mindig mindenféle kiszalad a számon.

A 3 örömlány tekintete összetalálkozott.

-Diva, szerintem te is tudod, hogy ez nagyon valószínűtlenül hangzik, igaz? –Lisa

-De ez igaz!

-Rejtegetsz valakit?

-Én… én…

-Tasha 10 perc múlva hazaér. Ugye tudod, mire akarunk célozni ezzel…

-Igen… értem. De ugye nem szóltok neki erről?

-Tartjuk a szánkat, de cserébe intézd úgy, hogy ne legyen balhé!

-Rendben… és köszönöm!

-Nincs mit, kislány. Szia. –köszöntek a lányok, majd sorban leballagtak a lépcsőn. Amint Diva bezárta az ajtót, Bill szinte kiugrott a szekrényből.

-Mindent hallottam, ugye meg lehet ezekben a nőkben bízni? –kérdezte idegesen.

-Persze, hogy meg lehet! De most menned kéne… francba, el se kellett volna jönnöd! –mondta Diva szomorúan.

-De, muszáj volt! Igazából… mondanom kell valamit. –vallotta be Bill, majd közelebb lépett a lányhoz.

-Mesélj!

-10 nap múlva promózni megyünk külföldre, és másfél hónapig távol leszünk. –magyarázta Bill, majd szomorú tekintetével a padlót fürkészte.

-Akkor most látlak utoljára, igaz? –kérdezte reményvesztetten Diva. Nem akart sírni, de a könnyek hirtelen, és megállíthatatlanul törtek előre, és folytak le az arcán. A lány kezét az arca elé kapta, és gyorsan elfordult a fiútól. A bánatnak vannak olyan jelei, melyeket nem tudunk elfedni. Egy szomorú tekintet, vagy keserű könnycseppek sokasága. Az összetört szív a legnagyobb fájdalom, mégis ez az egyetlen, melyet képesek vagyunk elrejteni. Mert ami ott legbelül van, arról csak mi tudjuk, ha romokban hever. És ha 1 könnycseppet le is törlünk, a sebzett szív gyógyítása már sokkal nehezebb feladat.

Bill hátulról átkarolta a lányt.

-Diva ne sírj, fogunk mi még találkozni! És majd megpróbállak felhívni valahogy, oké? A múltkor úgyis elfelejtettem elkérni a számod.

-És ha most elmész, találkozol kint valami szőke, csámpás szilikonbabával, és… -hadarta Diva, ám Bill közbeszólt.

-Lassabban Schatz, összekeversz Tommal! Mégis hogy felejthetnélek el, és hagynálak magadra? Ne gondolj butaságokra! –mondta Bill halkan, majd végigsimított a lány karján. A fiú érintésének hatására Diva libabőrös lett, szíve még sebesebb iramban kalapált.

-Megígéred, hogy visszajössz majd?

-Ha várni fogsz, akkor igen, megígérem.

-Én várlak majd. Köszönöm, hogy vagy nekem. –mosolygott Diva, majd átölelte Billt, és szorosan hozzábújt.

-Én köszönöm. –mosolygott Bill. Mélyen egymás szemébe néztek, olyan tekintettel, amelyből áradnak az érzelmek, és minden porcikájukat forróság járta át. A fiú karjaival körbefonta a lány derekát, majd egy apró csókot adott a homlokára. Ám arcával nem távolodott el Divától. Homlokuk és orruk összeért, szemüket lehunyták. Testük még szorosabban simult egymáshoz, Diva pedig érezte Bill meleg leheletét az ajkain. A lány lassan végigsimított az énekes mellkasán, majd a tarkója mögött karolta át. Bill ajkai ekkor a szája széléhez értek, majd apró, puha csókok formájában haladt tovább. Épp csak egy pillanatra találkozott össze a nyelvük, csak egy másodpercre siklott egymásba a 2 felhevült testrész, amikor…

-Ne, állj, elég volt! –kiáltozta Diva, majd szinte kimenekült Bill karjaiból. A fiú értetlenül meredt rá.

-Mi a baj?

-Ne csináljuk még ezt… mert akkor rosszabb lesz egymás nélkül. –mondta Diva. Még mindig úgy érezte, forog vele a világ, ziháltan vett levegőt, az ajkai pedig égtek a fiú csókja után.

-Oh… rendben. Igazad van. –mondta Bill, majd elmosolyodott.

-Ráadásul beteg vagyok, még a végén elkapod.

-És ez engem egy átlagos promoút előtt hol érdekel? –nevetett Bill.

-Hát inkább érdekeljen. De szerintem nagyon is ideje lenne indulnod… ha Tasha megtudja, hogy itt jártál… -kezdte aggodalmasan Diva.

-Persze, indulok is. –mondta Bill, majd gyorsan felkapta a táskáját, és a kabátját.

-Megnézem, tiszta-e a levegő. –mondta Diva, majd az ajtóhoz sietett. Óvatosan kinyitotta, majd kiment. Alig fél perc múlva vissza is jött.

-Pont nincs lent senki, siess!

-Rendben. Ne felejtsd el, mit ígértem. –mosolygott Bill.

-Nem felejtem el. –mondta Diva majd visszamosolygott a fiúra. Bill még utoljára átölelte, és egy apró csókot nyomott az ajkaira.

-Vigyázz magadra, és amint tudok, jelentkezem.

-Te is! Megpróbálok majd valahogy eljutni hozzád, bárhol is legyél.

-Jól van. De most megyek, mert még a végén bajban leszünk… szia!

-Szia! –búcsúzott Diva. Bill vett még egy pillantást a lányra, majd amilyen gyorsan csak tudott, lesietett a lépcsőn.

Még nem mondták ki egymásnak, hogy „Szeretlek”. Még nem akartak ezzel a szóval „dobálózni’, hiszen hiába csattant el köztük egy csók, ennek a vallomásnak még nincs itt az ideje. Ők csak érezni akarják egymás közelségét, ahányszor csak lehetséges.

Diva párás tekintettel nézett a fiú után. Amikor a bejárati ajtó bezáródott az énekes mögött, a lány szomorúan sóhajtott fel, majd visszament a szobájába.

„Újabb napok, nélküled…” –gondolta. Az egyik Billről készített rajzára tévedt a tekintete, majd megérintette az ajkait.

„Talán még mindig Bill ajkaitól bizsereg ennyire?” –merült fel a kérdés a fejében. Választ ugyan nem kapott, de így is tudta, mi lenne az.

Bill sietős léptekkel haladt a kocsija felé. Úgy érezte, mintha méterekkel a föld fölött lebegne, és a külvilág egy teljesen ismeretlen dolog lenne. Lehet, hogy tényleg szerelmes?

Ehhez semmi kétség.

A fiú beült az autóba, majd elfordította a slusszkulcsot. A jármű motorja felzúgott, majd a kocsi elindult a Kaulitz ikrek otthona felé.

Ezt a rövidke tevékenységet viszont nem csak a felkelő nap nézte végig… egy szomszédos kocsi ablakából egy égő cigarettacsikket dobott ki valaki az utcára. Az elhamvadt dohány tucatjaira szóródott szét az aszfalton. Tasha kifújta a maradék füstöt is.

-A kis csitri, hogy baszódna meg… nagy sírás lesz ennek a vége… -gondolta, majd gonosz vigyor húzódott az arcára.

Ez a gondolat mindenképpen a közelgő háborút jelentette. Egy durva, kíméletlen, és gyötrelmes harc kezdetét…