-Hát akkor hol? Ugye nem azt akarod mondani, hogy elszöksz ahhoz a lányhoz? –kérdezte Tom, elkerekedett szemekkel.

-De. –mondta Bill, majd elkezdett pakolászni a táskájába.

-Bill, neked csibeszar van az agyad helyén, vagy mi a franc? Direkt akarod magad bajba sodorni? –erősködött Tom.

-Ugyan, mivel sodornám magam bajba?

-Mondjuk meglát az egyik lotyó, és valami drogos, maffiózó elmebetegeket ránk küld…

-Tom, te paranoiás vagy. Szerintem csak fenyegettek.

-Gondolod te…

-Meg te…

-Cseszd meg Bill, ne csináld már ezt!

-Tom, belepofáztam én valaha a te nőügyeidbe?

-Nem… de…

-… semmi de! Tudok magamra vigyázni!

-Akkor is ezt mondtad, mikor 12 évesen egyedül mentél a boltba, és apunak meg nekem kellett érted jönni, mert az útszéli suhancok szét akarták rúgni a fejed.

-De Tom, az más!

-Miben más?

Bill már rögtön nyitotta a száját, hogy visszavágjon, de mégsem szólt egy szót sem. Szapora légzése egyre lassúbb üteművé vált. Kezéből lerakta a táskáját az asztalra, majd felsóhajtott.

-Megéri nekünk emiatt veszekedni?

-Hát… nem… csak nem akarom, hogy bajod essen. Gondolom ezt megérted…

-Persze… de úgy érzem, Divának szüksége van rám.

-Hát akkor tégy úgy, ahogy akarsz, tesó. –mondta Tom, majd végre megjelent egy kis mosoly az arcán. Bill ebből azonnal tudta, hogy végre nem kell többé emiatt veszekedni. A gitáros beletörődött abba, hogy az öccse kötődik valaki iránt, és hogy emiatt mozgalmasabb élete lesz. Talán így sokkal jobbá válnak a dolgok.

-Köszönöm. –mosolygott Bill.

-Én köszönöm. Ma úgy tombolhatok egy nővel, hogy nem kell attól félni, hogy fölkelnek rá a szomszéd szobában. –kezdte Tom egy perverz vigyor kíséretében.

-Istenem Tom… -nevetett Bill, majd behúzta a táskája cipzárját.

-Akkor most még befejezzük az új dalt, és utána mész?

-Ja, de ez úgyis beletelik pár órába. Aztán majd reggel hazajövök. De most kéne egy kis kóla, nem láttad hova raktam le azt, amely reggel még a kezemben volt?

-Öhm, szerintem a kinti asztalon van.

-Oké, köszi! –Bill már el is indult kifelé, ám Tom csak 1 mondattal engedhette útjára a helységből.

-Bill! Tényleg vigyázz magadra, jó? –mondta Tom, majd száját elhúzva, idegesen tördelte a kezét. Bill megtorpant az ajtóban, majd bátyjára mosolygott.

-Nem lesz semmi gond, nyugi. –mondta, majd kisétált. Tom lehajtott fejjel állt tovább az asztalnál. Divával semmi baja, ez tény, ám a környezettel, ahol él, már annál inkább. Eddig minden újság hasábjain azt lehetett olvasni, hogy Bill milyen intenzíven kimutatja az ikertestvére iránti szeretetét és tiszteletét. Ám ez a jelző most leginkább Tomra illett volna. A fiú örült annak, hogy a testvére és egy lány között végre alakulóban van valami, ám eközben rettegett attól, hogy a veszélyes környezet és emberek az ő életükre is hatással lesznek. Mi lesz, ha Billt majd megtámadják, és örökre elszakad tőle? Nem… ilyenre gondolni sem szabad. Tom remélte, hogy ez a kósza feltevése maximum a rémálmaiban történik meg. A fiú odalépett a gitárjához, majd elhagyta a szobát, hogy csatlakozzon a bent munkálkodó többiekhez.

Este

A várost fülledt meleg ölelte körül. Izzó betonutak, vízre szomjazó növények, és mérhetetlen forróság, bárhová is menjen az ember. Bill ivott még pár kortyot a kólájából, majd kiszállt a kocsiból. Összefogta a haját, majd hatalmas napszemüveg mögé rejtette szempárját. Egy füzetet vett a kezébe, majd bekopogott a bordélyházba. Egy magas, hiányos öltözetű nő nyitott ajtót.

-Hmm… jó estét fiatalember. Szórakozni jött? –kérdezte mézes-mázosan a nő, majd egy lefegyverző mosolyt küldött Bill felé. Amely más férfiakra biztosan hatott, de a Tokio Hotel énekesére bizony nem.

-Divához jöttem, én korrepetálom angolból. –mondta Bill pókerarccal.

-Komolyan? Ilyenkor?

-Persze. Csak ilyenkor érek rá. Angolozunk este pár órát, van, amikor beszélgetünk is utána. Évfolyamtársak vagyunk, tudja. És mivel Divának gyengén megy az angol, ezért elvállaltam, hogy segítek neki.

-Ennek örülök, de Diva most beteg…

-Tudom. De segíthetek ápolni.

-Uram, magának nincs otthon dolga?

-És magának? –vágott vissza Bill. A nő nem tudott mit mondani erre, csak zavartan lesütötte a szemeit.

-Na jó, jöjjön be. Aztán ne panaszkodjon, ha ön is beteg lesz!

-Oké, köszönöm! –Bill belépett a házba, majd körülnézett. Csak ez az egy nő, és egy másik társa volt a Hall-ban. Bill búcsúzásként intett egyet a hölgyeknek, majd fölment a lépcsőn. Minél több lépcsőfokot hagyott maga mögött, annál hevesebben vert a szíve. Az ajtó előtt kezdett izgulni igazán. Remegő kezét ökölbe szorította, majd bekopogott. Nem kellett sokat várnia, hogy kinyissák az ajtót. A fiúval Diva nővére, Anja nézett farkasszemet, aki majdnem szívinfarktust kapott a nem várt vendég láttán.

-Te Szent Atyaúristen, mit keres maga itt? –kérdezte rémültem, majd belemarkolt Bill pólójába, és berántotta a szobába. Gyorsan szétnézett, nem látja-e őket valaki, majd becsukta az ajtót.

-Tegeződjünk inkább. Divához jöttem. –jelentette ki Bill.

-Hogy jutottál be ide? –folytatta a kérdezősködést Anja.

-Azt mondtam, én korrepetálom angolból. –vigyorgott Bill.

-Oh… amúgy itt van az ágyon, de már alszik. Szerencsére nincs már láza, és egy kicsit jobban van. Vizes törülközővel alszik, mert ennek a kibaszott melegnek is most kellett jönnie…

-Értem… szegény. –Bill odasétált a lányhoz. Leguggolt az ágya mellé, majd megigazította az egyik hajtincsét, miközben végigsimított az arcán. Olyan édesen aludt… Billt nagyon megérintette a látvány.

-Ugye tudod, hogy szerencséd van? Tasha most pont nincs itt, csak holnap délben jön.

Bill úgy érezte, pillangók ezrei röpködnek a hasában. Kicsit félénken nézett Anjára, majd megkérdezte:

-Itt maradhatok vele éjszakára? Kérlek!

Anja azt hitte, elájul.

-Hát… én… felőlem. Akkor lent alszok a másik szobában. De… meg ne erőszakold, vagy ilyesmi! Minden itt található tárgyról tudom, hol a helye, ha valami eltűnik… -kezdte Anja, de Bill a szavába vágott.

-Nem fogok semmi rosszat csinálni! Csak itt alszok vele.

-Hát jó, de ha bármi rendellenességet látok, letépem azt a kalandvágyó tökeidet, és kirakom a varjaknak zabálni, világos?

-Ehm… persze. –nevetett Bill. Anja is felkacagott.

-Nos, akkor én megyek is le. Jó éjt, és legyetek jók! –mondta a lány, majd halkan becsukta maga mögött a szobaajtót. Bill kettesben maradt Divával. A lány nem is tudott semmiről, zavartalanul aludt az ágyában. Bill levette a cipőjét, majd odaült az ágy szélére. Sokáig nézte a lányt, mintha csak valami titkot akarna kiszedni az arcából. Majd fölállt, lekapcsolta a villanyt, és elindult az ágy felé. Lefeküdt Diva mellé, a lány derekát szorosan magához ölelte, és a vállára hajtotta a fejét. A melegtől kiszáradt ajkaival lassan megcsókolta a lány vizes vállát, majd a fülébe súgta:

-Jó éjszakát, hercegnő!

Diva mocorogni kezdett, átfordult a másik oldalára, így Billel szemben volt. Még mindig nem kelt fel, de ez egyáltalán nem zavarta a fiút. Elmosolyodott, majd odabújt hozzá. Pár percen belül az első igazi nyári éjszaka Bill szemeire is álmot hozott.

__________________

Emberek!

Azt szeretném kérni, hogy minél többen írjatok kommentárt a chatbe, mert kevés hozzászólás van itt (az oké, hogy TH fórumon és a blogomon aktívak vagytok, de itt is legyen valami xD), és ilyenkor azt hiszem, hogy szinte senkit nem érdekel ez a sztory, miközben rengetegen szavaztatok arra, hogy szeretnétek olvasni. Szóval csak ennyit szeretnék kérni, remélem, nem nagy dolog. Köszönöm szépen! <3