-Aaaz se csinál mást bazmeg. Issza a sört, néha leviszi termeltetni a kutyát, vesz 2 doboz kínait, aztán reggeltől-estig Bajnokok ligája a TV-ben. Komolyan mondom, a Ballack meg a Robertinyó vagy ki a frász labdái jobban lekötik, mint az én mellem, pedig az is kerek, és kettő van belőle. Jó, mondjuk két gyerek után… de érted, ha egy pasi megnősül, és elmúlik negyven, lustább lesz, mint egy herélt kandúr. Én meg kecsmeredjek meg itt a negyven fokban seprűvel a kezemben. Az kéne, hogy a Jóisten kössön csomót mindegyik lusta dögnek a pöcsére, hogy görbülnének meg a francba… -morogta az egyik takarító a másiknak, miközben a stúdió előtti területet söprögették. A nagy férj-kibeszélésben nem vették észre David Jost és a TH tagok érkezését.
-Köhömmm. –jelezte Jost, hogy talán rosszkor megy a házasélet kivesézése. Gustav az ajkába harapott, hogy visszafojtsa a nevetést, ám Tom és Georg már nem kezelte ilyen könnyen a helyzetet: a dobos háta mögé bújva röhögtek, de persze csak szolidan, száj előtt a kezükkel. Bill is széles vigyorra húzta a száját, Jost pedig próbált olyan szigorú fejet vágni, amilyenre csak képes volt. A 2 takarítónő rendesen meglepődött.
-Oh, Jesszusom… elnézést kérünk az uraktól. Máris megyünk a… a másik oldalra takarítani. –hebegte az egyik nő, miközben a másik hevesen bólogatott.
-Megtisztelnének vele, hölgyeim. –morogta Jost, szigorú ábrázattal.
-További jó munkát az uraknak, viszlát! –csicseregte a 2 takarítónő, majd olyan gyorsan elszeleltek a helyszínről, hogy Jost számára öröm volt nézni. Tomból és Georgból ekkor tört ki a röhögőgörcs. De a többiek sem maradtak le utánuk.
-Vazze Georg, ha negyvenes leszel, te is ezeket fogod csinálni! –kiabált Tom nevetve.
-Majd csak utánad! Te is majd a Ballack labdáit nézed majd! –kontrázott Georg.
-De én majd azokat a labdákat nézem, melyeket rúg, nem azt, ami a lába között van. Az utóbbit majd te nézed, Georg.
-Meg a lószart. Én majd Forma-1-et nézek. És amikor 2 kocsi fölnyalja egymást, az lesz a Wagen-pankráció!
-Hülye vagy, nálam nő-pankráció lesz, az ágyamban, és a farkam lesz a fődíj.
-Na, én meg farmra költözök, és amikor kiöntöm a kukoricát, csirke-pankráció lesz. –szólt Gustav. Tomék még jobban röhögtek.
-És tesó, nálad milyen pankráció lesz? –kérdezte Billtől Tom. Az énekes az út szélén cigizett, és várakozva tekintett jobbra, majd balra. Testvére szavára zavart tekintettel válaszolt.
-Tessék?
-Öhm, azt kérdeztem, hogy nálad milyen pankráció lesz. –ismételte meg Tom, de észrevette, hogy Bill mindvégig máshol volt lélekben.
-Ja… nem tudom. –mondta Bill, majd visszafordult az úttest felé, és szívott egyet a cigijéből. Tom odalépett mellé.
-A csajt várod, igaz?
Bill sóhajtott egyet, majd bevallotta.
-Igen. Tegnap nem jött. Nem keresett. Talán ma eljön… szeretném újra látni.
-És ha nem jön el?
-Olyat nem akarok…
-Hát… csak eljön. Na… megyek be, be kell hangolni a gitárt. –mondta Tom, majd bement a stúdióba. Bill bólintott, de nem mozdult a helyéről. Továbbra is az utat nézte. Vajon mikor bukkan fel végre Diva? Már ha eljön hozzá valaha… csak nem? Mi van, ha a lány csak tettette a meghatódottságot, és most gonosz vigyorral ecseteli valahol a neten, hogy ők találkoztak? Mi van, ha csak játszott az érzéseivel? Talán már el is felejtette a fiút?
Bill megpróbált nem is gondolni ilyesmikre. Csak lesz majd valami… szívesen elmenne hozzá, de a munka miatt ez most esélytelen. Tehát marad a várakozás és a bizonytalanság… a fiú keserűen nyomta el a cigicsikket, majd bevonult a stúdióba.
A bordélyházban
-Tényleg el tudnál hozzá vinni? –kérdezte Diva izgatottan, miközben leült az asztalhoz egy toll és egy papír társaságában.
-Igen, de csak holnap, mert ma be vagyok táblázva, ráadásul Tasha is itt van még. –válaszolt Stella. Diva ugyanis meggyőzte a lányt, hogy szökjenek el Billhez, amikor Tasha nincsen a házban.
-Oké, megértem. Köszönöm szépen, egy angyal vagy!
-Semmit sem kell megköszönnöd Diva! –mondta Stella, majd átölelte a lányt.
-El sem hiszem, hogy holnap végre újra láthatom!
-Látni fogod, ne aggódj! Szeretlek, kis Tündér =)
-Én is téged, és köszönök mindent! Nálad jobb barátnőt sehol sem találnék!
-Dettó! –mosolygott Stella, majd leült a lány mellé, hogy együtt írják a naplójukat.
Éjjel
-Hová megyünk? –kérdezte Diva Billt, miközben egy tengerparton sétáltak. Éjszaka volt, csak pár utcai lámpa adott halvány fényt. A víz tükre hullámzón verte vissza a Holdfényt. Hideg szellő kanyargott a parton, az apró homokszemekkel játszadozva. A lány fázósan húzta össze magát.
-Messzire. –válaszolt Bill kifejezéstelen arccal, miközben tovább mentek. Mezítláb voltak, lépteiket lenémította a puha homok.
-Bill, menjünk haza! –kérlelte Diva a fiút, ám az nemlegesen megrázta a fejét.
-Nem szabad. –felelt Bill, majd ment tovább. 10 méter után viszont megállt.
-Félek… nagyon nem barátságos ez a hely. –mondta Diva.
-Tudom. De most maradj itt.
-Miért, te hová mész? Ne hagyj itt egyedül!
Bill viszont nem hallgatott a lányra. Elindult a tenger felé. Diva értetlenül nézett utána. Mi történik? Bill elérte a tengert, de gyalogolt tovább. Már a combjáig ért a víz, amikor a felhők közül mély dörgés hallatszott, a szél pedig egyik percről a másikra támadt fel. A szél által felkapott homok szinte függönyként takarta el a kilátást. És vele együtt Billt is.
-Bill gyere vissza! –sikította Diva, majd torkában dobogó szívvel, és félelemtől reszketve szaladt a tenger felé. Arcát a karjával próbálta eltakarni, ám így is belement a homok a szemébe. Érezte, ahogy a jéghideg tengervíz körülöleli a lábát, és szinte lebénítja az izmait. Ekkor a vihar amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen abba is maradt. A víztükör sima volt, a levegő kellemes. Ám a fiú sehol nem volt. Csak nem? Ugye nem fulladt bele a tengerbe?
-Bill! Jézusom… hol vagy? Gyere vissza! –kiabált Diva, miközben elfogta a zokogás. Puszta kezével markolászott a vízbe, hátha sikerül elkapnia valahol Billt. Ahányszor elbotlott, annyiszor állt fel újra, hogy a szerelmét megkeresse. Hiszen itt volt a vízben! Hol van? Túlságosan messze volt, hogy a vihar alatt kijuthasson… hiába keresi, sehol sincs! Pedig itt nyelte el a tenger valahol, de akkor hol van? Diva nem bírta tovább, zokogva rogyott össze, a hullámok pedig elnyelték a testét…
-Diva, Diva, kelj már föl, az Istenért! –rázta Anja a lány vállát. Diva fölnyitotta szemeit. Rájött, hogy az egész tengerparti dolog csak egy rossz álom volt. Ám az is világossá vált számára, hogy enyhén fogalmazva is roszul van.
-Anja… nem érzem jól magam…
-Igen, nagyon is észre vettük, Sabine most szalad gyógyszerért.
-Ok… -pihegte Diva, ám többet már nem tudott mondani. Rettenetesen szédült, és rázta a hideg. A fejében mintha egy léggömböt fújtak volna egyre nagyobbra és nagyobbra. Reszketett, kiverte a víz. Az ágy oldalára hajolt, majd a padlóra hányt. Anja azt hitte, szívinfarktust kap.
-A kurva élet faszát Sabine, siess már! Mindjárt felgyullad a láztól a hugom! Gina, te pedig hozz felmosórongyot, légyszi! –utasította a lányokat Anja. Senkinek sem kellett többször elmondani a feladatát.
-Itt a lázmérő. –Lynn
-Itt a gyógyszer. –Sabine
-Itt pedig a felmosórongy. –Gina és Julia.
-Azt a kurva… de sápadt szerencsétlen… -kiáltotta Sabine, majd a szája elé kapott.
-Fogalmam sincs, mi történt vele… este még semmi baja nem volt. Most pedig nagyon beteg… -mondta aggodalmasan Anja. A következő pillanatban szinte hurrikánként rontott be a helységbe Stella. Az ajtó csak úgy nyekkent utána.
-Úristen, Diva! Mi történt? A pakolásra és a hangokra keltünk fel a lenti szobában.
-Diva nagyon beteg, lázas, hány, gondolom a feje is fáj… reggel az lesz az első dolgunk, hogy hívunk hozzá orvost. Biztos valami vírust elkapott, egy fájdalomcsillapítóval meg aztán a seggünket kitörölhetjük… szegénykém, milyen állapotban van… -mesélte Anja. Stella elsápadt.
-Ez akkor azt is jelenti, hogy napokig nem mozdulhat ki innen, igaz?
-Még szép… talán egy hétig. Vagy kicsit több ideig, de itt kell maradnia, míg meg nem gyógyul. –Lynn. Stella úgy érezte, abban a pillanatban facsarodott diónyi méretűre a szíve. Hogy fog akkor így elmenni Billhez Diva? Hiszen talán még fölállni sem tud. Csak nyöszörögni tudott a fájdalomtól kábultan, hullafehér arccal. Testét égette a láz…
Stella ki is ment a szobából, nem bírta ezt tovább nézni.
„A picsába, tennem kell valamit…” –gondolta, miközben leballagott a lépcsőn.
AJÁNLOM AZ OLDALT
