Reggel:
-Írtam mailt Robnak. –mesélte Bill a legnagyobb nyugalommal, miközben megvajazott egy kenyeret. Tom szemei úgy elkerekedtek, mint az óra a Big ben-en.
-És mit írtál neki?
-Azt, hogy vigyen el ma abba a bordélyházba, ahol a rajzot találta. Meg akarom tudni, ki csinálta.
-Tudtam, hogy rág a kíváncsiság… és, válaszolt már?
-Még nem. –Bill leült, majd beleharapott a kenyérbe, miközben az aznapi Bild felé hajolt.
-Milyennek képzeled el? –folytatta a faggatást Tom, miközben a kávéfőzővel ügyködött.
-Kit?
-Hát a csajt!
Bill lenyelte a falatot, majd a kávéja után nyúlt.
-Nem tudom… semmit se tudok még róla. Nem akarok hamis képet felépíteni. Inkább várok, amíg meg nem látom.
-Végülis, tiszta. Én a helyedben tépnék a laptophoz, hátha írt. –vigyorgott Tom, miközben kávéval a kezében odaült az asztalhoz. Bill elgondolkozott.
-Mennyi is az idő?
-7:20
-Várok nyolcig.
-Szerintem pedig ne várj… a privát mailjeit csak hamarabb megnézi, mint az üzletieket.
Bill az ajkába harapott.
-Oké, megnézem. –állt fel, majd a szobája felé vette az irányt.
-Minden kívánságom így teljesüljön! –röhögött Tom. Bill még bemutatta neki a nemzetközi kézjelet, mielőtt belépett volna a szobájába. Tom csak elnevette magát, majd belekortyolt a kávéjába.
-ÍRT!!! –hallatszott Bill kiabálása a szomszéd szobából. A fiú csakhamar meg is jelent kezében a laptoppal.
-Na regéld, mit írt? –kérdezte Tom izgatottan.

Szia Bill!
Vártam erre a mailre =) Ma este 8-kor gyere a Goethe Straße utcában található hipermarket elé. Ott találkozunk. Ne késs! És lehetőleg próbáld meg minél jobban álcázni magad!
Iszonyatosan jó túra lesz, készülj fel!
Rob

Bill még levegőt is elfelejtett venni, miközben olvasta a sorokat.
-Félek… -nyögte ki halkan.
-Mégis mitől? Attól, hogy a bejáratnál elcsúszol egy tangabugyiban? -kérdezte Tom, majd kitört belőle a röhögés.
-Mit ne mondjak, kibaszott vicces vagy… -dünnyögte Bill bosszankodva.
-Jólvanna…
-Félek, hogy közbejön majd valami.
-Nem fog, nyugi.
-Remélem… -mondta Bill, majd megitta a maradék kávét is a poharából.

Este

Bill kocsija leparkolt az említett bolt előtt, 19:58-kor. Az énekes hatalmas napszemüveget, és baseballsapkát viselt, fekete kardigánnal, sneakers-zel, és farmerral párosítva. A fiú alig egy perce várakozott, Rob már meg is jelent. Köszönés, majd a férfi beszállt a kocsiba.
-A Bauer Straße-hoz kell menned, alig 5 perc innen, mutatom az utat.
-Oké, köszi -mondta Bill, majd a gázra lépett.
-És… izgulsz?
-Hát… kicsit. –mondta Bill. Inkább a „nagyon” szó illett volna az állapotára. A szíve kalapált, a tüdeje levegőre szomjazott. Alig bírt nyugton maradni.
-Sok szép nő van ott.
-Biztos… de nekem csak az kell, aki lerajzolt.
-Wow… csak nem megjött a kedved egy kis szexre?
-Jaj, Úristen Rob, nem úgy! Csak megismerni… vagy látni… vagy nem is tudom.
-Értem én. Mindenki azt mondja, hogy nem csinálna semmi rosszat, aztán odaszokik.
-Tapasztalat? –kérdezte Bill.
-Hát… úgy is fogalmazhatunk.
-És a feleséged?
-Talált egy csomag kotont a kabátzsebemben, és az egyik kurvának a számát. Fölhívta, és mire hazaértem, ő már csörtetett is ki a csomagjaival a lakásból. –mesélte nyersen Rob.
-Uhh…
-De a szingli életnek is megvannak a szépségei: minden éjjel más nővel kefélsz. Lelkiismeret-furdalás nélkül. Szerintem neked is tetszene… -vigyorgott az újságíró.
-Szerintem tévedsz.
-Makacs egy kölök vagy te…
-Így születtem.
-Oké, itt állj!
Billnek nem kellett 2x mondani, egyből a fékre lépett. Vett egy nagy levegőt, majd kiszállt a kocsiból. Egy ház állt előttük, kb. 1 emeletes lehetett, már amit az ablakaiból le lehetett venni. Nem volt sem mocskos környéken, és még a falai sem voltak tele graffitizve. Az ember még véletlenül sem gondolná, hogy egy bordélyház előtt áll.
-Csöngetek én! –vigyorgott Rob.Bill bólintott, majd a férfi becsöngetett. Egy szőke lány nyitott ajtót fűzőben, és farmerban.
-Oh, 2 férfi egyszerre, micsoda meglepetés! Jöjjenek csaj beljebb! –szólt a nő, majd beterelte a duót. A bordélyház belseje szép, és rendezett volt. Bordó tapéta fekete mintával, legalább 5 szobaajtó, és még egy járat a konyhába / fürdőszobába.
-Jó napot! –köszöntek a fiúk.
-Sziasztok! –cincogták a lányok, majd vágyakozva körülvették a fiúkat.
-Szeretnék beszélni valakivel. –kezdte Bill.
-Oh mackó, súgd meg a kívánságaidat, és én majd teljesítem! –kacsintott Billre az egyik sötétbarna hajú lány, ám az énekes undorodva húzta el a száját, és arrébb állt. Ki tudja hány mocskos férfikéz turkál ezeknek a… pont ott.
-Én azzal akarok beszélni, aki ezt a rajzot csinálta. –mondta, majd elővette a művet a táskájából, és megmutatta a lányoknak. Senki sem ismerte fel, hogy ő van a rajzon… Anját kivéve, aki elsápadva állt a többi lány között.
-Te Anja… ilyeneket nem a húgod rajzol véletlenül? –Lynn
-De igen! Én láttam nála valami ilyesmit! Valami Bill… -Gabriella
Bill szíve egyre hevesebben dobogott.
-A húgomat keresed. –mondta Anja halkan.
-Hol találom? Nem szex céljából keresem… csak megismerni… látni, hogy ki képes ilyen szépen lerajzolni. –magyarázta Bill. Ő is meglepődött, mennyire megnyílt, vadidegen nők előtt.
-Menj fel a lépcsőn, és az ötös ajtó. –mondta Anja. A nőben vegyes érzések kavarogtak. Vajon mi lesz ennek a következménye? Csak az Isten tudja…
-Köszönöm! –kiáltotta Bill, majd felsietett a lépcsőn.
-Én viszont szívesen „elbeszélgetnék” magukkal… -vigyorgott Rob. A lányok arcára visszatért a szokásos mosoly, és máris azon versenyeztek, melyiküket vigye szobára a férfi. Bill eközben odaért az említett ajtó elé. Tagjai remegtek, a szíve kalapált. Vett egy nagy levegőt, majd bekopogott.
-Gyere be! –hallatszott bentről egy női hang.
Bill azt hitte, elájul. Ha kinyitja az ajtót, mit talál odabent? Talán ezzel a mozdulattal fog megváltozni az élete? Talán csalódik, esetleg megtalálja a szerelem? Ki fogja őt odabent várni? Az izgalom szinte tépte az idegeit.
A fiú nyelt egy nagyot, majd lenyomta a kilincset…