2. rész
2010.05.10. 14:41
Milyen csodás dolog a napfény! Örökké végigkíséri az életed. Meleg fuvallatával kelt fel téged reggel, miközben beszűrődik az ablakodon, a szobád minden kicsi szegletét bevilágítva. Fényére kinyílnak a virágok, titokzatos táncot járnak az égen a madarak. Az egész olyan, mint a nap aranyporral teli varázsigéje. Egy olyan pozitív dolog, mely minden nap melletted van. De persze nem mindenki örül neki azonnal. Diva nyöszörögve fordult át a másik oldalára. Az ablak pont az ágyára néz, így a lány arra ébredt, hogy perzseli az arcbőrét a napfény, lehunyt szemét pedig pislogásra készteti. De Divának esze ágában sem volt felkelni.
-Hé csipkerózsika, mindjárt 10 óra! –kiáltott fel Anja, majd fejbe dobta egy párnával testvérét.
-Naaaaaaaaaaa! Nem látod, hogy még aludtam?
-Ahhh, persze, azért forgolódtál annyit. Csak nem álmodtál valakiről valami szépet? –vigyorgott Anja.
-Mondd, neked élvezet engem piszkálni? –kérdezte Diva a reggeli indulatosság közepette.
-Lekötelez. –kacsintotta Anja.
-Haha… -Diva a másik oldalára fordult, majd nyakig betakarózott. Újabb tiltakozás a felkelés ellen.
-Beszéltem Tashával, és azt mondta, örülne a rajzaidnak. Fizetne is párért.
Diva olyan gyorsan ült föl az ágyán, mintha lőnék.
-Úristen, ez komoly?
-Naná, szerinted viccelnék ilyennel? Ma pont itt van, szóval siess le hozzá, és beszéld meg vele a részleteket!
Divának nem kellett ezt többször elmondani. Pillanatok alatt kipattant az ágyából. Átöltözött, és a többi, majd leszaladt a lépcsőn. Ám az utolsó lépcsőfoknál megtorpant. 2 férfi cigizett a lenti ajtónál. Egyáltalán nem néztek ki bizalomgerjesztően. Kopott farmer, bőrkabát, enyhén zsíros haj, borosta. 30 év körüliek lehettek. Diva alaposan megijedt a látványuktól. Szíve mintha a torkába kúszott volna, hogy ott dobogjon tovább, villámsebességgel. A lány nagyot nyelt, majd elindult. Csupán 2 lépést tett meg, a 2 faszi rögtön észrevette.
-Hűha, terembúráját, micsoda ennivaló kis szuka tévedt ide közénk! –vigyorgott az egyik, lehelete bűzlött az alkoholtól, és a cigaretta sűrű füstjétől. A másik csak mosolygott, majd nagyot szívott a cigijéből.
-Nem magukhoz jöttem, arrébb lehet állni! –mondta Diva remegő hangon. Hiába próbált hangos, és határozott lenni, a félelem erősebb volt nála.
-Oh… micsoda harcias csirke, ezt csekkold, Mike! –kiáltotta a másik. A Mike nevű férfi kifújta a füstöt Diva elé, majd a lány haját kezdte el fogdosni.
-Szeretném beszakítani a szűzhártyádat kicsilány, megengeded? –kérdezte perverz vigyorral az arcán.
Diva már nagyon sírás közeli állapotban volt. Istenem, jöjjön már arra valaki! Ezek ketten biztosan nem kuncsaftok… mit akarnak tőle?
-Hagyjanak már békén! –kiáltotta Diva, majd megpróbálta félrelökni a 2 férfit, hogy végre szabad utat nyerjen, ám az egyikük elkapta a karját, és magához rántotta.
-Biztosan nem játszol velünk, cica? Megtanítalak dorombolni… -kacagott az egyik, majd megnyalta a száját, és Diva nyakához kezdett közelíteni.
-Engedjen… EL! –kiáltotta Diva, és szemeiből kiszöktek eddig elfojtott könnycseppek. A férfi olyan erősen szorította a kezét, hogy a lány érezte, egy méretes lilafolt készül megbélyegezni a fájdalom helyét. Diva testét magához szorította, a lány szinte alig jutott levegőhöz a bűzös dohány szagától, amely a férfi kabátjából áradt.
-Ha akarod, itt is játszhatunk, kicsilány… -mondta vigyorogva. Diva érezte a nyakán a férfi leheletét… az ajkai egyre jobban közeledtek a bőréhez. Ezalatt a másik férfi erősen megragadta a combját, majd elkezdte kigombolni a lány nadrágját… Diva hiába kiáltozott. Mike (aki lefogta) hosszú, nedves csókot adott a lány nyakára. Bőrét fájdalmasan szúrták a férfi borostái. Heves volt, és durva. Mintha a lány csak egy bábu lenne. Diva hiába sírt… lehunyta a szemét… nem akarta látni, ahogy ezek a mocskos állatok megbecstelenítik. Elég neki az, hogy érzi, ez a 2 vadidegen őt használja perverz vágyaik kielégítésére.
Ám mielőtt lekerült volna róla a nadrág, és komolyabb dolgok történtek volna a csóknál, a mellettük álló ajtó hangos robajjal nyílt ki. 3 örömlány állt ott, dühtől izzó tekintettel.
-Segítség! –sikította Diva. Nem kellett neki 2x mondani.
-Gina! Verd ki a szart belőlük! –utasította a magas szőke lány a mellette álló színes bőrű barátnőjének. A 2 férfi elengedte Divát, aki a földön landolt. Gina ökle mindössze 3x járt el, nyomában máris vércseppek repültek szerteszét, és a férfiak fájdalmas jajdulása jelezte az ütés hatásosságát. A harmadik barna hajú lány kinyitotta az ajtót a betolakodóknak:
-Ha még egyszer ide meritek tolni azt a redvás pöcsötöket, addig ütünk titeket, míg a végén még hugyozni se fogtok tudni! –kiabálta, majd leköpte a 2 férfit. Gina nagyot rúgott rajtuk, majd mind a ketten az utcán kötöttek ki, az eső áztatta járdára zuhanva.
-Szopjátok le a faszt, rohadt kurvák! –üvöltötte az egyik. A szőke hajú lány bemutatta nekik a középső ujját, majd becsapta az ajtót.
-Rohadék, mocskos csövesek. Kéjsóvár utcai patkányok… -morogta a barna hajú lány, miközben fintorogva törölte a kezét egy törülközőbe. Diva csak a földön kuporgott, ám tekintetéből áradt a hála, amikor megmentőire pillantott.
-Jól vagy kislány? –kérdezte a barna hajú.
-Hallottam a kiáltozásodat Marie-vel, és rögtön szóltunk Ginának. Gondoltuk, hogy baj van. –folytatta a szőke, miközben fölsegítették Divát, és leültették a kanapéra.
-Köszönöm… -pihegte Diva.
-Készítek neked teát, oké? –Marie. Diva bólogatott.
-Én Tasha vagyok, már hallottam rólad.
-Oh… neked kéne a… -kezdte Diva, de a szőke a szavába vágott.
-Beszéltem már a nővéreddel. Felőlem oké a dolog. De csak holnap tudjuk véglegesíteni, mert ma még el kell mennem az oviba a gyerekért. –mosolygott Tasha.
-Köszönöm. De… gyerekért? Vagy gyereked? –kérdezte Diva meglepődötten.
-Igen, van egy kicsi fiam, most nagycsoportos az oviban. Ő a szemem fénye. 24-nek néznek sokan, de már 29 vagyok, és örülök, hogy az itteniek nem nagyon tudnak róla. Azért dolgozok itt, hogy semmiben se szenvedjen hiányt, mióta az apja elhagyott minket. Az a rohadék, amikor megtudta, mit dolgozok, rögtön faképnél hagyott a 4 éves gyerekkel együtt. Az oviban úgy tudják, hogy egy építkezési cégnél vagyok titkárnő… tudod… ha kurva vagy, akkor kettős életet kell élned. Ez szomorú… de nincs más választásod. A fiamért csinálom mindezt… hogy tanuljon majd egyetemen, és hogy tisztességes felnőtt legyen belőle. És ha ehhez az kell, hogy vadidegen, néha undorító férfiakkal szexeljek, hát legyen. –mesélte Tasha, szemeiben anyai csillogás jelent meg, ahányszor a fiáról beszélt.
-Biztosan aranyos kissrác lehet. –mosolygott Diva.
-Az is… tejfölszőke haj, tengerkék szemek. Imádnivaló!
-Egyszer megnéznénk! –mondta Gina. Marie bólogatott.
-Talán behozok róla majd 1 fotót, ha nem felejtem el. –Tasha
-Rendben, köszi! –Gina és Marie egyszerre.
-Visszatérve a rajzaidra: ha tetszik az embereknek… akkor fizetek is érte. –Tasha.
-Ez jó lenne. –csillant föl Diva szeme. Végre olyan pénz, mely nem a szexből jön.
-De erről majd később beszélünk. Elnézést ezért az incidensért. Fogalmam sincs, hogyan jutott be ez a 2 nyomorék a házba… -tért vissza a főtémához Tasha.
-De levertük őket! –rikkantotta Gina, miközben leült Diva mellé.
-Naná! Nyugi, biztosan be voltak lőve… többet már nem jönnek ide. –mesélte Tasha, majd rágyújtott egy szál cigire.
-Remélem is… eléggé rémisztő volt… -mondta Diva, még mindig a történtek hatása alatt. Tasha odalépett hozzá, és átölelte.
-Nyugodj meg Diva… itt biztonságban vagy. Bármennyire is hihetetlen most ez… és igen… a mi munkánk sem valami tisztességes. De ez az egész bordélyház az enyém. Ide nem jöhet be bárki dolgozni. És ahogy tudok, tenni fogok azért, hogy ilyen vadállatok ne lépjenek be az ajtón még egyszer. Hiszel nekem?
Marie ezalatt Diva kezébe nyomta a teát. A bögréből gőzölgött a forró ital. A lány elmélyülten nézte a halvány füst táncát. A 3 lány, akik mellette voltak, igazi hősökké váltak Diva szemében. Nem csak megmentették… megvigasztalták. Befogadták. És így talán könnyebb is feldolgozni a délelőtti incidenst.
-Hiszek neked. –mondta Diva, majd elmosolyodott.
-Ne felejtsd el kislány, ha bármi gond van, szólj! Mellesleg én vagyok itt a kidobóember! –kacsintott Gina.
-Amilyen nőies a neve, olyan vasöklű! –Marie
-Nem is gondolnátok anyukáim, mire képes az afrikai vér! –kacagott Gina.
-Ha nem is gondoltuk, hát látni láttuk! –Marie.
Talán a sok nevetéstől, esetleg a finom teától, de Diva végre megnyugodott. Úgy érezte, szépen, lassan, de kezdik befogadni őt is. A 3 lányban, főleg Tashában szövetségesekre talált, és ez nagyon jól esett neki. 2 hete jöttek ide, és Diva végre úgy érezte: tényleg jó helyen van. Lehet, hogy ez egy bordélyház… de a látszat sokszor csal. Szerencsére. A lány belekortyolt a teájába, majd figyelmesen hallgatta tovább a 3 lány történeteit.
Egy hamburgi stúdió hatalmas, hófehérre mázolt termében egy fotózás zajlik. A vakuk fényárban úszó kereszttűzében a Tokio Hotel tagjai pózolnak.
-Tom! Állj egy kicsit arrébb, hogy jobban látszódjatok! –utasította a fotós, mire Tom bólintott, majd arrébb állt. Következett a macsós tekintet, Billtől az érzékien tartott ajkak. Gustavtól egy halvány mosoly, Georg arcán pedig titokzatos tekintet foglalt helyet.
-Sziasztok! –rikkantotta Rob, miközben egy pohár McDonald’s-os kávéval, és Bild-del a kezében beállított a terembe.
-Na, itt van a mi elkóborolt báránykánk! –kiáltotta a fotós, mire a magdeburgi négyes is nevetésben tört ki.
-Röhögj csak Hudson! Mintha te még nem késtél volna a munkából! –vágott vissza Rob, majd egy öleléssel (tudjátok, ilyen férfias-üdvözlős öleléssel) köszöntötte a fiúkat.
-Szia Rob! –mondták a fiúk kórusban.
-Hello emberek, jól telik a munka, igaz?
-Persze, 3 Red Bull után! –nevetett Bill.
-Csak kettő és fél, tesó! –javította ki Tom.
-Aham, mert az egyik felét te loptad el, mi?
-Lebuktam… -vigyorgott Tom.
-Kis csempész ördögfing. –cukkolta Bill. A 2G fölnevetett, Tom felmutatta a középsőujját, a „harcot” pedig Rob szakította meg.
-Bill… beszélhetnék veled… négyszemközt?
-Persze! –mondta Bill, majd félrevonult az újságíróval. Rob előkereste a táskájában Diva rajzát. Amikor megtalálta, elmosolyodott, közben Bill kíváncsian nézte, mire készül a férfi.
"Jobb lesz, ha megkapaszkodsz Kaulitz! Nagyon meg fogsz ám lepődni!" - gondolta magában Rob, miközben előhúzta a táskájából az összetekert papírt.
|