Egy eldugott hamburgi bordélyházban:
-Sosem értettem hogyan képes Claire egy ilyen disznóval járni, mint Pete. Amikor a nő elmegy otthonról, a pali seggrészegre issza magát, és mindenféle stricire veri ki. Aztán persze Claire előtt úgy lapul, mint szar a fűben. Döbbenet, hogy a férfiak ennyire ki tudják használni a nőket… -regélte Anja, majd rágyújtott egy cigire.
-Az összes ilyen… úgy csinálsz, mintha nem tapasztaltad volna eddig meg. –válaszolt Lynn, miközben egy nagy tükör előtt fésülte aranyszőke fürtjeit.
-Az egyik svájci bordélyházban volt a legjobb vendég: arab volt, és a dolog után el akart venni feleségül. Kajakra ott volt nála a jegygyűrű és a repülőjegy.
-És te mit csináltál?
-Hozzávágtam az elhasznált óvszerét, és kidobtam a palit a szobából. Na, oda se jött többet dugni… pitiáner lakatos. –sziszegte Anja. A többi lányból kitört a röhögés.
-Benne legalább volt annyi spiritusz, hogy hajlandó volt gumit használni. –rikkantotta az egyik cseh lány.
-Most jut eszembe: hol van a húgod, Anja? –fordult a lányhoz Lynn. Anja megvonta a vállát, majd hangosan felkiáltott:
-Divaaa! Minden oké? Nagyon el vagy tűnve!
Nem kellett sokáig várni a válaszra.
-Minden rendben, csak rajzolok! –hallatszott az emeleti szobából Diva hangja.
-Dikk a kiscsaj! Még a végén Picasso lesz belőle! –nevetett az egyik osztrák lány.
-Jobban jár a kezében a ceruza és az ecset, mint a kezünkben a kuncsaft farka. –mondta a lehető legkomolyabb hangnemben Lisa. Mindenkiből hisztérikus nevetés tört ki.
-Jobb is, ha csak a ceruza meg az ecset jár nála. Attól mentse meg az Isten, hogy olyan munkára kényszerüljön, mint mi. –mondta Anja lehangolóan. Egy csapásra néma csönd lett a helységben. A lányok többsége lesütötte a szemét, másikuk pedig idegesen pakolászott, vagy gyorsan a sminkkészlete után nyúlt. Szinte mindannyian némán cigiztek, vagy jointot tekertek. Ez volt az a mondat, mely után senki sem tudott, vagy akart megszólalni. A házra percek alatt rátelepedett a hallgatás, melyet csak a kinti főúton elszáguldó autók behallatszódó zaja zavart meg…

Ich seh dich weinen
Und keiner wischt die Tränen weg
Ich hör dich schreien
Weil die stille dich erstickt
Ich fühl dein Herz
Er ist einsam, so wie du
Lass dich fallen
Mach die Augen zu

Hey
Die Welt hält für dich an
Hey
Hier in meinem Arm
Für immer jetzt

A kissé elavult hangszóró a Tokio Hotel – Für immer jetzt című számát ontotta magából. Diva halkan énekelte a dalt Billel „együtt”, miközben vastag kontúrokat rajzolt az előtte elterülő hófehér papírlapra. Álmodozott, mint minden lány, és miközben ezt tette, papírra, esetleg vászonra vetette legmerészebb gondolatait. Lerajzolta a Spree folyót, melynek partján egy fekete hajú férfival sétál kézen fogva. Lerajzolt egy óriáskereket, melynek legszebb kosarában összeölelkezve ült, szintén az említett férfival. Lerajzolt 2 kutyát, amint egy szerelmespár sétáltatja őket. A szereplők ismét ugyanazok voltak.
Lerajzolta ezt a férfit szárnyakkal, könnycseppekkel az arcán, mosolyogva, vagy éppen énekelve. És ezeken a rajzokon a férfi mindig szebb volt, mint a TV vagy az újságok által megjelenített képeken. Mert Diva a szívéből rajzolt. Ott pedig minden azért szebb, mert a gondolataink, és az álmaink építik föl, amely odabent van.
Diva szomorúan sóhajtott. Még sohasem látta ezt a férfit élőben. Mégis félelmetesen élethűen sikerültek róla a rajzai. Az az elbűvölő szempár, azok a csodaszép vonalú ajkak…
Egy beteljesületlen szerelem a legrosszabb, és ezt Diva is jól tudta. Minden egyes precízen meghúzott vonal egy döfés volt a szívébe. Hiszen miért rajzolja le őt annyiszor, ha sohasem találkozhat vele? Miért vágyik annyira rá, ha úgysem érheti őt el?
De Diva mégis rajzolt tovább. Ha már a valóságban nem is, legalább az álmaiban tartozzon ahhoz, aki után már évek óta húz a szíve. Akitől titokban mindig azt reméli, egy szép nap kézen fogja, és kivezeti ebből az elátkozott bordélyházból, ahol laknia kell.
A többi lánnyal ellentétben, Divához soha nem ért egy férfi sem. Pedig nem egy próbálkozott be nála. De ő nem azért lakott itt, hogy mindenféle idegen perverz vágyait kielégítse. Csak szimplán itt húzta meg magát, a nővérével együtt, aki viszont prostiként dolgozott. Ám ő sem önszántából: a szolgáltatásaiért kapott pénzt a tanulásra költi, és Divára. A 2 fiatal lány anyja tavaly halt meg, és mivel az apjuk sokszor verte őket, az idősebb gyerek egyik nap fogta a kisebbet, és elszöktek otthonról. Anja az utcán ismerkedett meg Lynn-nel, aki éppen a piroslámpás negyedben dolgozott. Azonnal összebarátkoztak, a nő pedig belevitte Anját a munkába. A 2 elvándorolt gyerek hamar otthonra talált a bordélyházban. Az apjuk sohasem kereste őket...
A nővér jól keresett, ám szigorúan figyelt Divára – nem akarta, hogy a lány is olyan perverz dolgokra kényszerüljön, mint ő. Szerencsére Diva egyáltalán nem tervezett ilyesmit. Szabadidejében rajzolgatott, vagy tanult. És persze reménykedett, hogy valami végre történni fog. Nem akart élete végéig kurvák között élni. Persze jó volt beszélgetni a lányokkal, de ők mégsem olyanok, mint a többiek. Diva magányosnak érezte magát, és amikor a szobájában volt, sokszor a fantáziájába menekült. Elképzelte milyen lehet reggel Bill Kaulitz mellett ébredni, vagy egy Tokio Hotel koncerten csápolni a rajongók gyűrűjében – „ha legközelebb jönnek, akkor te is mész! Megkeresem rá a pénzt!” –mondogatta a nővére annyiszor. Hát… nem kellemes egy olyan pénzzel elmenni szórakozni, mely férfiak orgazmusával lett megkeresve. Diva szomorúan húzta el a száját. Csak remélni tudja, hogy neki sosem kell majd ilyesmit művelnie. Undorodott ettől a dologtól. Kiváltképp meg tudta érteni Billt, miért tartózkodik a groupie szextől.
Utolsó simításként az egyik vonalat elsatírozta az ujjával. Igen! Végre elkészült! A lány elégedetten vizsgálta a papírt. Egy gyönyörű munkával elkészített rajzot látott maga előtt. A férfi jobb kezével a haját igazgatta, miközben az egyik tincs a szemébe lógott. Tekintetéből még így „mesterségesen” is áradt az a szenvedély, amely valósággal megszédítette Divát. A lány elmosolyodott, majd összetekerte a papírt, és az egyik eldugott kisasztalra rakta, a többi munkája közé. Egy újabb elfojtott szerelmi vallomás, amely félredobva hányódott elzárva a világ szeme elől.
Diva lemosta a grafitot a kezéről, majd lement a lányokhoz, hogy valami ennivaló után nézzen. Nem is gondolta volna, hogy már csak napok kérdése, és minden megváltozik... de vajon hogyan fog ez a változás egy bordélyházban végigmenni? És hogyan hat Diva érzelmeire? Ki vagy mi fogja végre megváltoztatni a lány életét?