Azt hiszem, már 2007 környékén megfordult a fejemben, hogy minden Tokio Hotel koncert jó, de egy németországi lenne a legjobb. Sokáig csak álmodoztam róla, aztán 2008 közepén voltam abban a státuszban, hogy próbáljuk meg. Nyáron kezdtem rá pénzt gyűjteni. Eljött 2009 eleje is. Egyre jobban szerettem volna már egy német koncertet, és az se nagyon tudott érdekelni, hogy páran kiröhögtek emiatt, miszerint úgysem sikerülne. Teltek a hónapok. A fiúk stúdióztak, én / mi pedig reménykedtünk, hogy hamarosan jönnek a turnédátumok, és az új lemez. Jöttek is, és pár barátnőmmel azonnal lecsaptunk a jegyekre. Nehezen, de sikerült őket megvenni. Később a buszjegyek is meglettek. Semmi sem állt már az utamba...

Eljött 2010. február 21-e, amikor elindultunk Németországba. Még mindig nem hittem el, hogy ez megtörténik. Olyan volt, mintha csak álmodnám az egészet. Rengeteg magyartól kaptam az út folyamán sms-t, és hívást, melyek nagyon jól estek, és köszönöm ^^ Bizony, sok olyan ember van, akiket szívesen magammal vittem volna.

Február 22-én, hajnalban érkeztünk Magdeburgba.

Körülbelül egy napos vonatozással értünk Magdeburgból Oberhausenbe. Hideg idő volt, szitáló esővel. Ez volt február 23-án, este nyolckor. Aznap délután még kaptunk egy telefont, hogy néhány fan egy parkolóban táborozik. A környéken még aznap megpróbáltuk megkeresni őket, de nem jártunk sikerrel, és mivel fáradtak is voltunk, ezért elmentünk egy közeli hotelbe.

24-én még üres volt az Aréna bejárata, de mi elmentünk oda, hogy megkérdezzük, lehet-e majd turnéplakátot vásárolni. Ott akkor azt mondták, hogy a menedzseren múlik, és a koncert napján kérdezzük meg még egyszer. Nos, gondoltuk oké. Megint bejártunk néhány parkolót, a táborozó rajongókat keresve, de aznap sem jártunk sikerrel. Volt az arénánál egy pláza, CentrO néven, ott lógtunk még sokat ^^ Bennem a Coca-Cola Oasis maradt meg a legjobban, nagyon jól meg volt csinálva a kajáldás rész. Aztán kimentünk a csarnok elé, hátha találkozunk egy rajongóval, mert már őrület volt, hogy holnapután koncert, és még senki sehol. Szóval ültünk a padon Ildivel, beszélgettünk, amikor megláttunk 4 korunkbeli csajt közeledni, erős sminkben. Láttuk, hogy a Humanoid turnéplakátot fotózzák, amely az Arénánál volt kirakva. Odamentem hozzájuk, és megkérdeztem tőlük, hogy TH fanok-e. Ők pedig mondták, hogy igen. Majd kérdezték, van-e sorszámom, miközben ők megmutatták a csuklójukra firkált számokat. Mondtam, hogy nincs, azután mondták, hogy várjuk meg őket, mert elmennek kajáért a plázába. Nos, leültünk, vártunk, miközben örültünk, hogy végül nem mi találtuk meg a táborozókat, hanem ők találtak meg minket. Időközben még 2 német csatlakozott hozzánk, és amikor visszajöttek a lányok, akkor elindultunk a parkolóba, ahol voltak. Nos, 30 percet kellett sétálnunk a parkolóig, bőröndökkel a karunkban. A parkoló egyáltalán nem olyan volt, mint a többi. Vonatsín mellett volt, fás részen. A parkolót kerítés fogta körbe. Az ember majd’ bokáig süllyedt a sárban, az egymás mellett sorakozó sátrakat (melyek szintén bűzös sárba voltak állítva) sövény választotta el egymástól. Volt kettő lakókocsi, a higiéniáért, pedig mindössze 2 toi-toi WC felelt. Mit ne mondjak, enyhén sokkot kaptunk Ildivel, amikor megláttuk az ottani körülményeket.  Mire észbekaptunk, a kezünkbe nyomták a szabályzatot tartalmazó lapot, amely annyiból állt többek között, hogy este mindenkinek a táborban kell lennie, és egyedül senki sem hagyhatja el a parkolót. Ráfirkantották a csuklónkra a 17-es számot, majd felírták a nevünket a listára. Mint kiderült, nem személyenként számozzák az embereket, hanem csoportokba rakják őket. Amikor szétnéztem, láttam olyan sátrat, melyen svéd zászló volt. Körülbelül 10 sátor volt ott. Volt ott mindenféle fan: színesbőrű, platinaszőke – plázacica kinézetű, ukrán származású (leginkább ezzel a csajjal beszélgettem az odaúton ^^), de a körülmények miatt szinte mindenki melegítőben volt. Na meg persze mocskosan. Mi pedig néztük a környezetet Ildivel, és azt kérdeztük egymástól: Basszus… most kajra maradjunk itt? Még az aréna előtti beton is komfortosabb, mint itt a mocsok!

Volt 2 francia lány is, akik tök aranyosak voltak. A németek kézzel-lábbal próbálták nekik angolul elmagyarázni a táboros szabályokat, Ildivel azon mosolyogtunk xD

Aztán történt valami, amely ténylegesen arra sarkallt minket, hogy olyan hamar eltépjünk onnan, amilyen hamar csak lehet. Kiabálásra lettünk figyelmesek a lakókocsiknál. Közelebb mentünk, hogy megnézhessük, mi történt. A németek üvöltve veszekedtek egymással. Hogy őszinte legyek, sok mindent üvöltve, és kissé vadállat módjára csináltak, de ott megtapasztaltam, hogyha egy német veszekszik, akkor abba belereng a Föld is. Ildi megkérdezte, miről megy a vita, mivel ő csak angolul beszél. Annyit tudtam kivenni, hogy 2 lánynak nem tetszenek a körülmények, melyek itt vannak. Nem tetszik nekik az itteni táborozók hozzáállása a dolgokhoz, valamint az főleg nem, hogy itt nem tudnának hol tisztálkodni.

Tökéletesen egyetértettem velük, persze csak magamban xD

Ám az ott táborozók egyáltalán nem. Olyan agresszív üvöltözés, lekurvázás ment ott, hogy mi külföldiek, kajra megijedtünk. Kis híján egymásnak estek, csak azért, mert nem egyezett meg a véleményük!

A 2 német, akik a veszekedést elkezdték, középsőujjukat diplomatikusan felmutatva elhagyták a tábort, miközben az itteni sátorozók szinte habzó szájjal üvöltöttek utánuk, és ha jól emlékszem, volt, aki még meg is dobálta őket!

Ildivel ijedten kapaszkodtunk egymásba, és szinte egyszerre mondtuk ki a varázsmondatot: Húzzunk innen a francba!

Ildi pedig lazán:

-Barbi, beszélj velük, te tudsz németül!

Én: o_O”

Nem lehet szavakba önteni, mennyire be voltam ijedve, hogy beszélnem kell a csapatban fújtató németekkel, akik az előbb majdnem széttépték egymást, egy hülyeség miatt. Aztán összeszedtem minden bátorságomat, és megkocogtattam az egyik vállát. Elmondtam neki (németül), hogy azonnal vissza kell mennünk az arénához, egy fontos dolog miatt. Kicsit morogtak, és kérdezték, mikorra érünk vissza, mert ők másnap délután már pakolnak, és mennek a koncert helyszínére. Azt mondtam nekik, hogy este. Figyelmeztettek, hogyha kések, akkor kihúznak a listáról. Én pedig mondtam, hogy oké, elköszöntem pár embertől, és mondtam, hogy majd visszajövünk (amikor nyulak hullanak az égből, igen xD), és olyan gyorsan eltipliztünk onnan, mint akiket lőnek.

Visszamentünk a szállásra, és kivettünk még 2 napot xD Fönt gyorsan levakartuk a sorszámunkat, majd olvasással ütöttük el az időt.

Eljött 25-e. Este jön Nius ^^ Kaptam délben egy telefont, miszerint vegyünk Stern magazint, mert irdatlan jó képek vannak benne. El is nyargaltunk a plázába, megvettük, és azt csodáltuk délutánig, miközben néztük a zenetévét. Kicsit gyatra volt az adás xD

Oh, és láttunk egy vörös autót a szállás parkolójában (volt ott francia, holland és cseh is!) magyar rendszámmal!

És később kiderült, hogy az nem Niáék kocsija volt, szóval azóta sem tudni, melyik magyar szállt meg ott, ahol mi. Mert a koncert előtt és után egy nappal megtelt a hotel TH fanokkal =)

Este pedig  megjött Nia ^^ Elmentünk a szüleivel és az öccsével sétálni a plázába, és csomót beszélgettünk, meg röhögtünk =D

És másnap… koncert!

De ezt majd a következő fejezetben részletezem, hiszen arról is egy egész regényt tudnék írni =)