5 év. Annyira hosszú idő… 5 éve 2 ember máshogy látja a világot. Immár 5 éve a szemükben még a fák is szebben borulnak virágba, ha eljön a tavasz, és mindig szivárványt hoz a nyári eső. 5 éve még a borús ősz is enyhébb számukra, és a téli hópihék is vidámabban táncolnak a hideg szélben, hogy kabátjukról csillogva tükrözzék vissza a halvány napfényt. 5 éve két fiatal minden nap csókkal válik el reggel, majd kézen fogva érnek haza, és este egymáshoz bújva éri el őket az álom. Persze amikor az egyikük turnén van, addig a másiknak be kell érnie a telefonnal és a laptoppal, de amikor a férfi végre hazaindul, a lány már alig várja, hogy szerelmét a karjába zárhassa, és érezze azt a biztonságot, melyet csak ez a személy képes neki megadni. De mégis ki ez a két valaki, kiknek kapcsolata olyan szép, mint egy jól megfogalmazott tündérmese? Nos, a férfi neve Bill Kaulitz, aki zenész, magabiztos, és vakon megbízik azokban, akiket szeret. Tokio Hotel nevezetű zenekarával járja a világot, és a szívében különös helyet szentel ikertestvérének Tomnak, a szüleinek, és egy lánynak, akibe első látásra beleszeretett, amikor az 5 éve az utcán megállította őt egy autogrammért. Na de ki ez a lány? Az ő neve Violet, aki berlini egyetemista. Kissé visszahúzódó, de ha a véleményéről van szó, akkor képes feltekerni a hangerőt. Átlagos lány, aki semmiben sem különbözik a többitől. Viszont igazán szerencsés. Hálás lehet a sorsnak, ugyanis annak a férfinek a csókja ébreszti minden reggel, akiről már évek óta álmodozott.

Szóval a történet alapja 2 fülig szerelmes fiatal, akik azt hiszik, megfogták Ámor lábát. Ez így is történt. De hiába a heves érzelmek… a legszebb rózsaszín felhőbe is belecsaphat egy pusztító villám…

Október - Csütörtök – 06:15

Bill ébredt fel elsőnek. Ásítozva dörzsölte meg a szemét, majd a bal oldalára tekintett. Violet feje a vállán volt, karja az énekes mellkasán, és csöndesen szuszogott. Bill elmosolyodott. Olyan aranyosan tud aludni! Nincs szíve fölkelteni. De muszáj… pedig mennyire jó lenne 10-ig aludni! De Billnek interjúra kell mennie, Violetnek pedig az egyetemre.

Szinte mindegyik reggel ugyanúgy kezdődik: Fölkelnek, összepakolnak, átöltöznek, és hasonlók. Majd autóba ülnek, Bill kiteszi a lányt az egyetemnél, végül megy a dolgára. Ha a fiúnak sikerül előbb végeznie, mint Violetnek, akkor leparkol az egyetem előtt, hogy hazavihesse a lányt. Nagyon erős kapocs van köztük. Bill eleinte félt, hogy Tomot zavarni fogja, hogy lassan több időt tölt a lánnyal, mint az ikertestvérével, de végül kiderült, aggodalomra semmi ok. Úgyis találkoznak naponta, ráadásul ott a telefon. Még a kapcsolatuk elején lezajlott egy őszinte beszélgetés Bill és Tom között. A gitáros ott elárulta, hogy mennyire örül Bill kapcsolatának. Hogy neki egyáltalán nem esik szarul, hogy a testvére többet van tőle távol… hiszen amikor látja, mennyire boldoggá teszi őt ez a viszony, az számára az igazi öröm. Bill és Violet pedig már az ötödik évüket tapossák. Hihetetlen! Bill még sosem volt ennyire szerelmes… így éppen elérkezettnek látta az időt egy fontos dologhoz…

-Kicsim, föl kéne kelni… -mondta Bill halkan, majd egy puszit nyomott Violet vállára. A lány nyöszörögve kezdett el mocorogni.

-Jaj, nem akarok… -mondta, majd még jobban elfészkelte magát az ágyon.

-Elhiszem, én se, de el fogunk késni!

-Jólvan, nyertél! –mondta beletörődötten Violet, majd ásítozva ült föl az ágyban. Bill szintén fölült, majd magához ölelte a lányt.

-Mond, van ötleted, hogyan lehetne megcsinálni azt, hogy legalább egy reggel föl bírjunk kelni? –kérdezte mosolyogva az énekes.

-Hát talán nem kellene olyan későn… -kezdte Violet, de a mondat végét már nem tudta befejezni, helyette inkább pirulva lesütötte a szemét, melyből Bill egyből rájött, mire akart kilyukadni a lány.

-Aha, vagy úgy! –nevetett Bill, majd megcsókolta a lányt.

-Na, menjünk akkor, mert sose fogok beérni, és Herr Werfer nyakonvág, ha nem leszek ott az órán…

Bill elnevette magát, majd megfogta a lány kezét, és kimásztak az ágyból. Amíg a fiú elfoglalta a fürdőszobát, addig Violet a másik szobában öltözött. A lány éppen pulóvert keresett a szekrényében, amikor érezte, hogy Bill mögé lép, és hátulról átkarolja a derekát.

-Melegen öltözz fel, mert hideg van kint! – mondta búgó hangon az énekes, majd belecsókolt a lány nyakába. Violet felkacagott.

-Mondja ezt az, aki inkább a stúdióban is „divatozik”! –így Violet, majd mosolyogva nyomott egy puszit Bill ajkaira.

-Nanana, ki tudja, hol van ott egy kamera!

-Itthon is lehet! –kacsintott Violet- szeretlek téged fotózni!

-Tudom… -mondta Bill, majd végigsimított a lány arcán- de sokkal jobb a valóságban veled lenni, mint egy képen.

-Ugyanezt gondolom én is. De most befoglalom a fürdőszobát.

-Menj csak, én addig öltözök, meg pakolok. Neked is bepakoljak?

-Nem kell, köszi! –mondta Violet, majd eltűnt a fürdőszobában.

Több se kellett Billnek. Rögtön a mobilja után nyúlt, és tárcsázni kezdte Tomot. A vonal túlsó felén nem kellett sokat várni a gitárosra.

T: Hallo

B: Szia Tom!

T: Áh, hello Bill! Na, összeállt már valamennyire a terv?

B: Igen! Alig aludtam valamit egész éjjel, állandóan ezen járt az agyam. Úristen, Tom, totál izgatott vagyok!

T: *nevet* Azt megértem, tesókám! De aztán szép legyen az a gyűrű!

B: Majd együtt kiválasztjuk

T: Oké, akkor 9-kor az üzlet előtt?

B: Igen. De most leteszem, mert jön Violet. Szia!

T: Szia!

Bill gyorsan a farzsebébe csúsztatta a mobilt, amikor meglátta, hogy a lány belép a helységbe.

-Na, kész is vagyok, már csak a kabát, és a táska kell, aztán indulhatunk.

-Gyönyörű vagy, mint mindig! –mondta mosolyogva Bill, majd átölelte a lányt, és egy puszit nyomott a homlokára.

-Nekem pedig van egy gyönyörű sofőröm! És egy fantasztikus barátom, akit nagyon szeretek! –suttogta Violet, majd megcsókolta a fiút.

-Akkor indulhatunk?

-Igen.

Bill felsegítette a lányra a kabátot, Violet pedig az „eltűnt” kulcscsomót nyújtotta át a férfinak.

-Máskor jobban figyelj rá! –kacsintotta Violet. Bill elmosolyodott majd bezárták a lakás ajtaját, és 10 percen belül már a hamburgi utakat szelték az autóval.

Az ékszerboltnál már ott parkolt Tom kocsija, amikor Bill odaért.

-Hello tesókám, látom sikerült még ma ideérned! –röhögött Tom.

-Jól van, dugó volt…

-És? Van már valami ötlet, vagy spontán lesz?

-Szerintem spontán. Különleges gyűrűt akarok, Tom. Olyat, amire ha ránézek, akkor rögtön tudom, hogy tetszeni fog neki. És amelyről el tudom képzelni, hogy minden nap a gyűrűsujjáról néz vissza rám. Istenem, de jó lesz… és olyan hihetetlen… már itt tartunk… -mondta Bill hitetlenkedve. Ez a mai nap az élete egyik fontos szakasza. Még csak reggel volt, a város most ébredezett… de Bill legbelül tudta, hogy erre a napra élete végéig emlékezni fog.

-Vége az álmodozásnak Bill, menjünk be! –mosolygott Tom, majd benyitott az üzlet ajtaján. A kicsiny bolt több ezer ékszerfélét sorakoztatott fel magas vitrinekben. A csillogó ékszerekben levő drágakövek ezerféle színben verték vissza a lámpafényt.

-Jó napot! –köszöntek az ikrek kórusban.

-Jó napot uraim! Miben segíthetek önöknek? –kérdezte tőlük az eladó. Bill és Tom odasétáltak a pulthoz.

-Jegygyűrűt szeretnék venni. –mondta Bill.

-Oh, ez nagyszerű, gratulálok a leendő ifjú párnak!

-Köszönöm. –mondta Bill, majd pirulva lesütötte a szemét. Szörnyen szokatlan volt neki a helyzet. De hát kinek nem lenne az? A szíve őrült tempóban vert. Úgy érezte magát, mint egy kisgyermek a vidámpark bejáratánál.

-Van már valami elképzelésük, milyen legyen a gyűrű?

-Nem, még nincs.

-Akkor jöjjön ide kérem, itt vannak a legszebb gyűrűk. –mondta az eladó, majd a pult szélén található vitrinhez terelte Billt. Az énekes bizonytalanul tekintett az ikertestvérére, mire Tom elmosolyodott és bólintott egyet. Bill számára ez volt a jel, hogy a gyűrűt egyedül válassza ki. Az eladó otthagyta a fiút, hogy szabadon válogasson.

Bill pedig visszafordult a vitrin felé. Életében nem látott még olyan sok szép gyűrűt egy helyen! A szeme-szája elkerekedett az eléje táruló látványtól. Tekintetével folyamatosan a gyűrűsorok között cikázott… esküvőre aranyat szoktak, nem? De minek kövessék a szokásokat?

Igen… Bill annak idején tetoválást akart jegygyűrűnek, ám amikor ezt felhozta, Violet nem volt annyira oda az ötletért. A fiú pedig szerette a lányt, és a kapcsolatuk fontosabb, mint egy tetoválás. Így hát jött a gyűrű.

Bill kitartóan keresgélt. Magában már lassan úgy gondolta, hogy sosem találja meg a megfelelő gyűrűt. Ekkor hirtelen megakadt a tekintete egy gyönyörű darabon. Fehérarany volt, középen egy nagyobb, világoskék színű drágakővel, melynek két oldalán 1-1 kisebb fehér foglalt helyet. Annyira szépen volt megcsinálva, és olyan jó összhangban volt az egész ékszer. És az a világoskék kő… az nem sima drágakő volt… nem hétköznapi. Pontosan olyan színben ragyogott, mint Violet szeme. Bill abban az egy darab drágakőben azonnal felismerte a szempárt, melybe annyira szeretett belenézni. A szempárt, amely 5 évvel ezelőtt teljesen megbabonázta.

-Tom, gyere egy kicsit!

Tomnak nem kellett kétszer mondani, rögtön az öccse mellett termett.

-Megtaláltad? –kérdezte a gitáros mosolyogva.

-De meg ám! Nézd meg ezt a kék-fehér köveset… mintha csak Violet nézne vissza rám… félelmetes… és egyben gyönyörű. –suttogta Bill, miközben le sem vette a szemét az említett gyűrűről.

-Akkor mire várunk még? Este lánykérés! –kacsintott Tom. Bill bólintott. Pillangók tucatjai repkedtek őrült tempóban a gyomrában. Félt az estétől, mégis őrületesen várta. Annyira furcsa lesz… hisz mégiscsak megkéri egy lány kezét!

-Rendben… akkor ez most már az övé lesz. –mondta Bill mosolyogva, majd megvette az ékszert.

Boldogan léptek ki az ékszerbolt ajtaján. Bill nem akarta a táskába belevágni a kis dobozt. Inkább a kabátzsebébe mélyesztette. Az nagy, és úgysem esik ki belőle. Meg na igen… hogyan is nézne ki, amikor letérdel, és közben a táskájában kotorászik =)

-Akkor most nyomás az interjúra, mert különben mi késünk el, de akkor David tüzet okád, azt hiszem. –nevett Tom.

-Okádjon, nem érdekel. –mondta Bill még mindig totálisan elbűvölve. Beültek a kocsiba. Bill megigazította a sapkája alól kilógó fekete tincseit, majd ismét a kezébe vette a gyűrűt, és csak gyönyörködött benne. „Olyan szép, akárcsak az én gyönyörű Violet-em. Már alig várom, hogy az ujjára húzhassam, és elmondjam neki, mennyire szeretem!” –gondolta Bill egy nagy sóhaj közepette.

-Készülj öcsi, ez lesz életed egyik legboldogabb napja! –rikkantotta Tom.

-Úgy van! Olyan izgatott vagyok. Vajon mit fog hozzá szólni, meg hasonlók. És hogy mennyire lesz meglepődve.

-Biztosan tetszeni fog neki, a nők buknak mindenre, ami csillog. Höhh, meg nem csak a nők! –nevetett Tom, majd oldalba bökte a testvérét.

-Kabbe, Tom!

-Vezetek, bocs… -vágott vissza Tom nevetve.

-Hahaha… de most tényleg… izgulok!

-Kezeld ezt úgy, mintha csak koncert előtt lennél!

-Akkor… akkor azt hiszem, ez lesz életem legnagyobb koncertje. Amelyre mindig emlékezni fogok. Basszus, olyan boldog vagyok… régen éreztem hasonlót. Talán akkor, amikor Violet először kimondta, hogy szeret. –mondta Bill elérzékenyülve. Tom csak egy mosollyal nyugtázta a mondatot.

A mai nap kezdetét az angyalok aranyszínű betűkkel írták bele az élet nagykönyvébe. Erről tanúskodott a nagyszerűen kezdődő reggel, Bill és Violet csillapíthatatlan szerelme, és a gyűrű, mely megpecsételi kettejük érzelmeit.

De odafönt az égiek már most tudták, hogy a gyűrűt Violet nem úgy kapja meg, ahogy azt Bill tervezte…