67. r�sz

A busz zavartalanul szelte az aut�p�ly�t. Georg skype-on besz�lgetett a bar�tn�j�vel, Gustav zen�t hallgatott �s relax�lt, Bill pedig belemer�lt egy �js�gcikkben. Tom a mobilj�n pr�b�lt j�tszani, de m�rhetetlen�l ideges volt az eldugott anyag miatt. De nem lesz semmi baj, nem is lehet semmi baj! Hiszen honnan tudn�k a rend�r�k, hogy…

Ekkor a busz f�lre�llt. Bill �s Tom egyszerre kapt�k f�l a fej�ket a v�ratlan esem�nyre. M�g kor�ntsem �rkeztek meg a koncert helysz�n�re. Gustav is lerakta a f�lhallgat�t.

-Mi�rt �lltunk meg? –k�rdezte Georg, aki otthagyta k�zben a laptopot, majd el�re sietett a dobossal egy�tt.

-Fogalmam sincs, m�g nem is vagyunk ott! –komment�lta Bill idegesen. Tom �gy �rezte, a tork�ban dobog a sz�ve. Holts�padt volt. Ezt Bill is hamar �szrevette.

-Jesszusom Tom, j�l vagy? –k�rdezte t�le az �nekes.

-�hm… persze. Semmi gond. –v�laszolta Tom remeg� hangon.

-Dehogynem, mi t�rt�nt? –k�rdezte Bill, mik�zben odament a testv�r�hez. Tom m�r nyitotta volna a sz�j�t, hogy v�laszoljon, �m a vend�gek gyorsabbak voltak. Amikor a Kaulitz ikrek megl�tt�k, kik l�ptek be a buszba, f�ldbe gy�kerezett a l�buk. 3 marcona k�lsej� rend�r volt, egy n�metjuh�sz kuty�val.

-J� napot k�v�nunk a kedves zen�szuraknak! –sz�lalt meg az egyik.

-J� napot! Miben seg�thetek �n�knek? –k�rdezte Bill. Tom les�t�tte a szem�t.

-Bejelent�s �rkezett, hogy egy Hamburgba tart� turn�buszon heroint csemp�sznek. –reg�lte a rend�r. Georg �s Gustav elkerekedett szemekkel n�ztek egym�sra. Bill is �rtetlen�l n�zett a h�rom rend�rre. Tom pedig sokkot kapott.

-Bejelent�s??? –k�rdezte �rtetlen�l.

-�gy van, uram. Most pedig, ha nem haragudnak, a kutya szeretn� kicsit k�rbeszagl�szni a buszt. Ne agg�djanak, 5 percbe sem telik, �s ha nem tal�l a bl�ki semmit sem, akkor mehetnek tov�bb a dolgukra. –magyar�zta az egyenruh�s, mik�zben levette a nyak�rvet a kuty�r�l, hogy szabadon k�borolhasson a buszban. Az �sszes tekintet az ebre szegez�d�tt, aki m�sodpercek alatt megtal�lta Tom �gy�t. K�rbeszagl�szta, majd a git�ros p�rn�ja mellett le�lt, �s csaholni kezdett. Tom �rezte: sz�m�ra itt a v�g.

Az egyik rend�r odament az �gyhoz. F�lemelte a p�rn�t, �s r�gt�n l�tni is lehetett a j�kora zacsk� heroint. A rend�r elmosolyodott, jutalomfalatot adott a kuty�nak, majd szigor� tekintettel a fi�kra n�zett.

-Nos, kinek az �gya ez? –k�rdezte. Tom �gy �rezte, tal�n k�nnyebb lesz, ha mindent felv�llal.

-Az eny�m

-�s hogy ker�lt ide a drog? –faggatta tov�bb a rend�r. Bill �s a 2G is �rtetlen�l meredtek Tomra. Senki sem �rtett semmit. M�g megsz�lalni se voltak k�pesek a d�bbenett�l.

-Az nem az eny�m! –fakadt ki Tom.

-Majd a rend�r�rs�n eld�ntj�k, ki� volt! –mondta az egyik rend�r, majd a m�sik Tom m�g� l�pett, megmotozta, majd megbilincselte.

-H�, �llj, a testv�rem nem csin�lt semmit! –ki�ltotta Bill.

-Uram, minden bizony�t�k a testv�re ellen sz�l. Be kell vinn�nk a rend�rs�gre.

-Akkor megyek �n is! –mondta Bill harciasan.

-Bill, te akkor menj Tommal, �s hozd ki onn�t! Ha holnap est�re nem ker�l ki, akkor majd kital�lunk valamit a koncertre, j�? –hozta fel az �tletet Gustav.

-Rendben.

-Ja, ez �gy lesz a legjobb. –helyeselt Georg.

-Akkor maga is j�n? –k�rdezte az egyik rend�r.

-Igen. –v�laszolt Bill, majd b�tor�t�an Tomra n�zett, aki viszont ker�lte a tekintet�t. Bill tudta, b�rmibe is keveredett m�r megint Tom, sz�rnyen sz�gyelli mag�t. De ami biztos: Dorian keze van a dologban….

A kihallgat�son

-Nos, Herr Kaulitz, mivel tudn� magyar�zni a mai esetet? –k�rdezte Tomot egy rend�r a kihallgat�szob�n. Pap�rokat rakott maga el�, �s v�laszra v�rva tekintett a megszeppent git�rosra.

-Engem becsaptak, uram… -mondta Tom halkan.

-Val�ban? �s ki?

-Aki f�ljelentett. Egy r�gi bar�tom volt. Dorian Fletcher a neve, �s el�gg� j�l mozog az alvil�gban.

-Ezt hogy �rti? –v�gott a szav�ba a rend�r.

-H�t tudja maga… drogok, lop�s, csemp�sz�s…

-Rendben. Folytassa!

-Megkeresett tegnap este. �s ott mondta, hogy seg�ts�g k�ne neki. Hogy drogot akar csemp�szni Hamburgba. Ma este j�ttek volna �rte a Ritz Hotelbe.

-H�ny �r�ra?

-Azt nem tudom, sajnos. Nem akartam mindezt elv�llalni, de � er�sk�d�tt, hogy a turn�buszokat nem szokt�k meg�ll�tani. Azzal j�tt, hogy mennyi mindent megtett �rtem, �s hogy mekkora szem�t leszek, ha �n ezt nem csin�lom meg neki. �s h�t belementem…

-�rtem. –a rend�r folyamatosan k�rm�lt a lapra.

-Uram… -kezdte Tom nagyot nyelve.

-Igen, Herr Kaulitz?

-Mikor mehetek el?

-�rizetbe kell venn�nk mag�t, am�g nem tal�lunk t�bb bizony�t�kot. M�r elkezdt�k a nyomoz�st.

-De… de nek�nk holnap koncert�nk lesz! –fakadt ki Tom.

-Uram, akkor im�dkozzon, hogy tal�ljunk valamit reggelig. Maximum, �vad�k ellen�ben szabadl�bra helyezhetj�k, de ez is csak reggel der�l ki. –magyar�zta a rend�r.

-Rendben… akkor �jszak�ra itt kell maradnom, igaz? –k�rdezte Tom rem�nyvesztetten.

-Igen. J�jj�n, elk�s�rem a cell�j�ba. –mondta a rend�r, mik�zben f�l�llt az asztalt�l. Ekkor Tomnak esz�be jutott Bill, aki a folyos�n v�rakozott.

-Eln�z�st! V�rjon! Besz�lhetn�k a testv�remmel? –k�rdezte. A rend�r v�rt a v�lasszal egy pillanatig, majd kib�kte:

-Fel�lem… de ne sok�ig. –mondta, majd kiment a helys�gb�l. R�gt�n Bill l�pett be az ajt�n.

-Jaj, Tom, v�gre m�r! –ki�ltotta, majd a git�ros nyak�ba ugrott.

-Bill, g�z van, hallod! –mondta Tom keser�en.

-M�gis mi? –k�rdezte az �nekes aggodalmasan, k�nnyekkel telt szemekkel.

-Ha egy�ltal�n kiengednek innen, az is csak holnap lesz. M�r elkezdt�k a nyomoz�st, ha tal�lnak valamit Dorian ellen, akkor valszeg szabadulhatok. Meg tal�n �vad�k ellen�ben, de azt mondt�k, hogy ne b�zzam el magam, mert ez m�g egy�ltal�n nem biztos. F�lek, hogy sose ker�l�k ki innen… -mondta Tom elkeseredve.

-Figyelj, Tom… sok akad�lyt lek�zd�tt�nk m�r egy�tt… kihozlak majd innen, j�? Meg�g�rem!

-Sz�p �lom… Dorian profi! Itt fogok megrohadni �rtatlanul! Hallgatnom kellett volna r�d… -motyogta Tom szomor�an.

Bill most egyb�l r�v�gta volna, hogy „mindig azt k�ne” de most enyh�n fogalmazva nem volt megfelel� erre a pillanat. Borzalmas �rz�s volt �gy l�tnia Tomot. �gy �rezte, mintha csak egy b�b� lenne, akit nem hajt az a sz�v nevezet� motor.

-Figyelj, amit mondok, azt komolyan is gondolom. Ki fogsz innen jutni, �s holnap este egy nagy bulit csapunk majd. Dorian pedig ott rohad meg, ahol van, ok�?

-Bill… att�l, hogy m�g szt�rok vagyunk, nem mindenhov� �r el a kez�nk. �s �n erre most j�ttem r�. Azt hittem, Dorian a bar�tom… de �gy l�tszik, csal�dnom kellett. A p�nz sokmindent�l meg tud menteni… de magukt�l az emberekt�l nem. Azok ellen nincs semmi… �s azt�n ott vagy a p�cban, �s nem tudod, merre-tov�bb…

-De Dorian nem Isten, hogy mindenhol hatalma legyen…

-Te nem ismered el�gg�…

-Te meg nem hiszel bennem el�gg�…

-J�, most emiatt a p�csl�tty miatt ne vessz�nk m�r �ssze… el�g k�rt csin�lt, ahogy itt eln�zem magam. –mondta Tom. A rend�r ekkor bej�tt a helys�gbe.

-Herr Kaulitz, most m�r ideje j�nnie!

-H�t akkor… majd valamikor tal�lkozunk… -mondta Tom elcsukl� hangon.

-Kihozunk innen, esk�sz�m! Addig nem mozdulok a v�rosb�l! –mondta Bill, majd meg�lelte Tomot. Tom b�lintott egyet, de l�tszott az arc�n a f�jdalom. A rend�r megbilincselte, majd kivezette a helys�gb�l a cell�k fel�. Bill pedig csak ott �llt a kicsi terem k�zep�n, mik�zben gondolatok tucatjai kavarogtak a fej�ben.

„Tudtam, hogy Dorian rosszat akar neki… tudtam! B�rcsak megakad�lyoztam volna valahogy! De ezt �gysem hagyom annyiban… Tom holnap ki fog innen j�nni, addig �ljek! Dorian pedig megfizet, az egyszer biztos! Senki sem taposhat el egy Kaulitz-t!” –gondolta Bill, majd kiment az ajt�n. Valahogy meg kell ezt oldania… csak tudn�, hogyan…