-Hogyan? –k�rdezte d�bbenten Belle.

-Mondom: elutazol 1 h�napra D�sseldorfba az egyik ismer�s�mh�z. Ma este csomagolj. –dar�lta az apja. Belle leblokkolt. Egy�ltal�n nem akarta ezt. L�pnie kell…

-Nem megyek. –jelentette ki a l�ny rezzen�stelen arccal. Ha valamikor, h�t akkor most kell a sark�ra �llnia. A j�v��rt. A boldogs�g��rt. �s Bill�rt. A fi� amint �szrevette a l�ny hat�rozotts�g�t, b�szke mosoly jelent meg az arc�n. �m az apa m�r kor�ntsem �rt�kelte ilyen r�zs�san a helyzetet.

-Hogy mit mondt�l? –sziszegte, majd sz�r�s tekintettel meredt a l�ny�ra. Belle f�lt, de ellen�llt.

-Azt, hogy nem megyek. –ism�telte.

-�h… vagy �gy… ap�d ellen fordulsz? –mondta g�nyosan a f�rfi.

-Nem. Csak nem d�nthetsz helyettem egy olyan dologr�l, amely engem �rint. Nem szabhatod meg a tudtom n�lk�l, hogy mit csin�ljak. �s ha �gy teszel, akkor jogom van ahhoz, hogy ellen�lljak, ha nem tetszik. –mondta Belle a lehet� legnagyobb term�szetess�ggel.

-Gondolod? –k�rdezte az apja. Lassan elkezdett a l�ny fel� l�pdelni. Tekintet�t egy pillanatra sem vette le a l�ny arc�r�l. Bill t�tott sz�jjal figyelte az esem�nyeket.

-Tudom. –v�laszolt Belle.

-Jogod van ahhoz, hogy ellen�llj? –k�rdezte az apja, aki egy l�p�ssel a l�nya el�tt �llt meg.

-Igen. –v�gta r� Belle. Ekkor az apja arc�t eltorz�totta a d�h, keze sz�lsebesen megindult, �s akkora pofont adott Belle-nek, hogy a l�ny a padl�t�l kapta a m�sikat. Bill teste r�gt�n megemelkedett, hogy szembesz�lljon a f�rfival, �m azt�n m�gis maradt a hely�n. Ha el�j�n, azzal tal�n m�g nagyobb bajba sodorn� Belle-t. �gy h�t aggodalomt�l reszket� testtel lapult tov�bb az �gy alatt, �s figyelte, mi t�rt�nik. Belle f�jdalomt�l eltorzult arccal kapott az �t�s hely�re, majd f�lve a falhoz k�szott.

-Nekem meg  ahhoz van jogom, hogy j�l pof�nverjelek, ha szemtelen vagy! –kiab�lt a f�rfi, majd odal�pett a l�nyhoz, �s a haj�n�l fogva emelte f�l a f�ldr�l.

-A���! –sik�tott fel Belle, majd a f�jdalomt�l k�nnyek lept�k el az arc�t. Bill ahogy mindezt v�gign�zte, �gy �rezte, mintha ez a f�rfi az � sz�v�t is darabokra t�pn�. Le�rhatatlanul borzalmas �rz�s volt… egy val�di r�m�lom.

-Est�re legyenek bepakolva a b�r�ndjeid, vil�gos? –ord�totta a f�rfi.

-Vil�gos… -v�laszolt Belle szipogva. Az apja elmosolyodott, majd elengedte a haj�t, �s a f�ldh�z tasz�totta.

-Kis csitri… -mondta g�nyosan, majd kiment a szob�b�l, az ajt� pedig hangosan csap�dott be ut�na. T�bb se kellett Billnek, azonnal odaszaladt a f�ld�n zokog� szerelm�hez.

-Istenem, Belle… ez annyira brut�lis… �s �n… �n… �n nem tudtam, hogy k�zbel�pjek-e… �n sajn�lom, annyira h�lye vagyok! –hadarta Bill, mik�zben gyeng�den meg�lelte a l�nyt, �s apr� cs�kokkal pr�b�lta lenyugtatni. Szeg�ny Belle m�g mindig reszketett a f�lelemt�l.

-Semmi gond… jobb is, hogy nem avatkozt�l bele… -mondta halkan Belle, majd szorosan a fi�hoz b�jt, �s �gy s�rt tov�bb.

-Gyakran teszi ezt? –k�rdezte Bill.

-Ritk�n b�nt… fizik�lisan. De sz�ban… -mondta Belle, �m a mondat v�g�n�l elcsuklott a hangja, k�nnyei meg�ll�thatatlanul t�rtek el� szemeib�l, �s ism�t Bill �v� karjaiba menek�lt a f�jdalmas eml�kek el�l.

-Jaj kicsim… -mondta Bill, majd m�g szorosabban �lelte a l�nyt, mint eddig. Majd’ megszakadt �rte a sz�ve…

-Bill, az lesz a legjobb, ha keresel magadnak valami m�sik l�nyt, sokkal jobban j�rn�l… -mondta Belle rem�nyvesztetten. Ott bel�l m�r mindent feladott. �gy �rezte, hogy neki m�r �gyis mindegy, sosem fog a zsarnok apj�t�l megszabadulni, �s ha ebben a szenved�sben Billel osztozik, akkor az �nmag�nak fog a legjobban f�jni. Ha saj�t mag�t nem, akkor azt az embert mentse meg, akit szeret.

-Belle, meg�r�lt�l? Eszedbe ne jusson m�g egyszer ilyen… kiszabad�talak innen. Egy�tt v�gig tudjuk csin�lni… kitart�s… itt leszek veled, ne agg�dj! –mondta Bill. �s nem csak mondta: komolyan is gondolta. H�ny �ve m�r, hogy mag�nyosan tengeti a napjait, �s amikor v�gre �sszehozza a sors egy l�nnyal, akivel t�nyleg �gy szeretik egym�st, ahogy a nagyk�nyvben meg van �rva. �s r�gja f�l mindezt az idillt egy agressz�v apa miatt? Na nem… Bill Kaulitz-t nem olyan f�b�l faragt�k, melyet k�nnyen der�kba lehet t�rni. T�r�keny f�rfi… de ac�lsz�vvel. Egy sz�vvel, melyben m�g a legnagyobb ut�lat sem k�pes k�rt tenni, ha van ki�rt dobognia. �s Billnek k�t ember�rt is dobogott. Az egyik Tom, a m�sik Belle.

-Bill, ne nehez�tsd meg… mind a ketten tudjuk, hogy… -kezdte Belle, �m Bill a szav�ba v�gott.

-Mind a ketten tudjuk, hogy sz�ks�g�nk van a m�sikra. �s �n nem hagylak veszni, Belle. Jobb, ha tudom�sul veszed.

-�s m�gis mit tenn�l ezzel az eg�sszel? –k�rdezte Belle. Bill egy ideig a gondolataiba mer�lve meredt maga el�, majd magabiztos mosolyra h�zta a sz�j�t.

-Maradj itt, �s pakolj a b�r�nd�dbe. �n majd mindent elint�zek! –kacsintott az �nekes.

-H�, Bill v�rj, ez nem biztons�gos! –ki�ltotta Belle, majd elkapta Bill karj�t, amikor az f�l akart �llni.

-Belle… ma Hamburgba m�sz. Velem. Ok�? –mondta Bill, majd adott egy cs�kot a l�ny homlok�ra.

-�s ha nem siker�l? –folytatta Belle.

-Siker�lni fog. B�zol bennem? –Bill

-Igen. –Belle.

-Akkor nincs mit�l f�ln�nk. –mosolygott Bill, majd kis�t�lt a szob�b�l. Belle �gy �rezte, egy kicsi van m�g benne a rem�nyb�l. Egy apr�cska l�ng, amely m�g pisl�kol egy �j �let fel�. �s csak a fi�n m�lik, hogy ebb�l az egy szem l�ngb�l mekkora t�z lesz. Ha addig el nem olt�dik…

Du tust mir gut

Du tust mir weh

Ich bin im Kampf der Liebe

Lauf durch die Glut

Marschier durch Schnee

Nur f�r den kampf der Liebe

Schwarz ist der Tag

Ich halt mich Wach

Rot ist der kampf der Liebe

Ich f�hl die Kraft

Ich f�hl mich schwach

Ich k�mpf den kampf um liebe

Durch das Feuer kalt und Einsam
Flammen f�hren mich zu dir

Und dann k�mpfen wir gemeinsam
Den kampf der liebe, liebe, liebe

Ich lauf durch die Stra�en
Durch die W�sten
Dis zu dir
Wir schlie�en unsern Pakt
Ich k�mpf f�r dich und du f�r mich
F�r immer

Bill vett egy nagy leveg�t, majd bekopogott az irodaajt�n. Nem volt rajta se sapka, se napszem�veg. S�t. M�g ki is festette a szem�t, mintha csak egy fell�p�sre menne, hogy m�g k�nnyebben felismerj�k.

-Szabad! –hallatszott bentr�l a f�rfi hangja. Bill benyitott.

-J� napot, uram. –mondta Bill, majd becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Nem ment beljebb, megv�rta, m�g a f�rfi sz�pen beinvit�lja. Az apa h�ttal �llt neki, �s amikor megfordult, egyb�l felismerte az �nekest. Ha akarta sem tudta volna leplezni meglep�d�tts�g�t.

-Oh… Herr Kaulitz? –k�rdezte elkerekedett szemekkel.

-Igen, az vagyok. –v�laszolt h�v�sen Bill.

-Maga? Itt? Micsoda meglepet�s! J�jj�n csak beljebb, foglaljon helyet! –rikkantotta a f�rfi, majd odasietett egy sz�khez, �s Bill fel� ford�totta, hogy le�lhessen. �m Bill m�g mindig nem mozdult.

-Nem tead�lut�nra j�ttem, hogy �cs�r�gjek. –mondta p�kerarccal. A f�rfi egyik �mulatb�l a m�sikba esett. Bill Kaulitz val�ban ilyen merev, sz�kszav�, �s tart�zkod� szem�lyis�g lenne? Azta…

-Oh… eln�z�st. H�t akkor mivel �llhatok rendelkez�s�re? –k�rdezte a f�rfi m�zesm�zosan.

-A l�ny�r�l, Belle-r�l akarok mag�val besz�lni. –jelentette ki Bill.

-Belle-r�l? Maga ismeri? –k�rdezte megh�kkenten a f�rfi.

-Igen. Tudja, �n vagyok az a „hulig�n” aki szerelmes bel�. –mondta Bill, m�g mindig olyan rezzen�stelen arccal, hogy az m�r val�s�ggal megr�misztette a f�rfit.

-Hogy micsoda? –k�rdezte a l�ny apja. Tal�n m�g leveg�t is elfelejtett venni egy pillanatig. T�l sok inform�ci� volt ez sz�m�ra.

-J�l hallotta. Belle �s �n szeretj�k egym�st. �s azt akarom, hogy ma D�sseldorf helyett Hamburgba menjen. �s maradjon is ott. –reg�lte Bill. Az apa mukkanni is alig tudott a d�bbenett�l.

-Maga m�gis honnan tudja… -kezdte, �m a magdeburgi a szav�ba v�gott.

-Bent voltam ma Belle szob�j�ban. L�ttam �s hallottam mindent. �n vigasztaltam, miut�n �sszeverte. �s felvettem minden egyes mozdulat�t vide�ra, hogy a rend�rs�g se unatkozzon, ha esetlen v�letlen�l eljuttatn�m hozz�juk a felv�telt… ha mag�nak joga van �gy b�nni a saj�t gyerek�vel, akkor nekem meg ahhoz van jogom, hogy magammal vigyem. –mondta Bill. Sz�r�s tekintettel n�zett a f�rfi szem�be. Bill olyan volt, ak�rcsak egy k�gy�: tekint�lyes, gy�ny�r�, �s �gy n�zett a f�rfira, mintha a tekintet�vel akarn� megm�rgezni. Egy olyan k�gy�, melynek nem volt sz�ks�ge m�regfogra ahhoz, hogy az ember minden porcik�j�ban �rezze a hat�s�t.

-�hm… figyeljen ide… meg tudom ezt magyar�zni. Tudja… minden csal�dban el�fordulnak apr� veszeked�sek… nos, a mai ilyen volt, de nem b�nok �n �gy az �n kicsi… -hadarta ijedten a f�rfi, �m Bill a szav�ba v�gott.

-Fogja be! Maga hazug… -mondta Bill inger�lten.

-A l�nyom telebesz�lte a fej�t! –menteget�z�tt a f�rfi.

-Maga pedig hazudik… -Bill.

-Nem, �n nem! –mondta az apa. De l�tszott rajta, hogy bizony nem az igazat mondja.

-Maga nevets�ges. De most nem ez a l�nyeg: Ma elviszem Belle-t Hamburgba. Maga pedig b�k�nhagyja. Egy �letre. �s most sz�pen elj�n velem, �s bocs�natot k�r t�le. –sorolta Bill.

-Nem viheti el a l�nyomat! –f�rmedt fel a f�rfi.

-Akkor f�ljelentem b�ntalmaz�s�rt. Mag�t lecsukj�k, �s amikor hossz� �vek m�lt�n kij�n a b�rt�nb�l, semmije nem marad majd. Elveszti a csal�dj�t �s a panzi�l�nc�t is… a l�nya boldogs�ga, vagy az eg�sz �lete? Maga d�nt… -mondta Bill.

-De �n… -suttogta az apja.

-Melyik utat v�lasztja? –k�rdezte Bill, majd k�zelebb l�pett hozz�.

-�n �sszezavarodtam… idej�n maga, egy vil�gszt�r, elkezdi, hogy szerelmes a l�nyomba, �s el akarja vinni, �s…

-�s ha nem vihetem el, akkor f�ljelentem mag�t. –jelentette ki Bill. A f�rfi elgondolkozott.

-Val�ban szereti? –k�rdezte.

-Igen. –mondta Bill a lehet� legkomolyabban.

-De hogy fogja befejezni az egyetemet? –k�rdezte az apja.

-Majd Hamburgban folytatja. –v�laszolt Bill. Az apa hallgatott, majd f�l percnyi gondolkod�s ut�n kib�kte:

-Menjenek…

Bill arc�n boldog mosoly jelent meg. Ism�t siker�lt el�rnie, amit akart. Meg fog v�ltozni az �lete… ketten j�ttek ide. De h�rman mennek haza. �risten! Hogy mennyi meglepet�st tud tartogatni az �let…

-K�sz�nj�k sz�pen. Ezt Belle-nek is elmondan�? –k�rte Bill.

-Igen… de csak 5 percem van r�. –mondta a f�rfi. L�tszott rajta, hogy m�g mindig nem nagyon fogta fel az esem�nyeket, de m�gis elengedte a l�ny�t. Tal�n t�nyleg �gy lesz neki a legjobb. A f�rfi �s Bill n�m�n f�lmentek a l�ny szob�j�hoz. Bill bekopogott.

-Gyere! –hallatszott bentr�l Belle hangja. Bill lenyomta a kilincset, majd el�re engedte a f�rfit. Amikor a l�ny megl�tta az apj�t, a sz�ve elkezdett sebesebben verni a f�lelemt�l. �m amikor Bill r�mosolygott, tudta, hogy nem kell megijednie. Csak nem?

-Belle, besz�lni szeretn�k veled. –mondta az apja, kiss� b�nb�n� hangon.

-Mivel kapcsolatban? –k�rdezte Belle.

-Besz�ltem a… Billel. �s �gy gondolom… jobb lesz neked, vele. Sz�val ha akarsz, akkor elm�sz Hamburgba. Ennyi. Na… viszl�t. –mondta a f�rfi egykedv�en, majd megfordult, hogy visszamenjen.

-V�rj! –ki�ltott r� Belle. A f�rfi meg�llt, de nem fordult vissza.

-Igen?

-K�sz�n�m. –mondta Belle.

-Sz�vesen. –v�laszolta a f�rfi, majd elment. Nem sokat jelentett ez neki. Legal�bb egy gonddal kevesebb. Meg am�gy is, a munk�ja fontosabb. Amint az ajt� bez�r�dott a h�ta m�g�tt, Belle �r�mk�nnyekkel a szem�ben ugrott Bill nyak�ba.

-Hogy csin�ltad? –k�rdezte, majd �multan tette a sz�ja el� kez�t, �s �gy n�zett h�l�val teli tekintettel Billre.

-Azt hazudtam apudnak, hogy mindent felvettem, ami d�lel�tt t�rt�nt. �s hogy elviszem a rend�rs�gre, ha nem j�hetsz velem. –mondta Bill mosolyogva.

-Jaj te! –nevetett Belle, majd szorosan �t�lelte Billt.

-Akkor este megy�nk haza! L�tod… mondtam, hogy nem szabad f�ladni! –Bill.

-Igen… most m�r bel�tom, hogy igazad volt. –mondta Belle csillog� szemekkel, majd karjai �sszefon�dtak a fi� tark�ja m�g�tt, �s ajkuk �ssze�rt egy cs�k erej�ig.

Este

Tom �s Bill berakodta a b�r�nd�ket a kocsi csomagtart�j�ba. Belle viszont �gy d�nt�tt, visszamegy m�g a h�zba. � is szeretett volna besz�lni az apj�val. N�gyszemk�zt. Igaz, Bill nem lelkesedett ez�rt az �tlet�rt. Kiharcolta, hogyha 5 perc ut�n nem j�nne ki a l�ny a h�zb�l, akkor bemegy, hogy megn�zze, nem t�rt�nt-e valami gond.

-Biztosan nem lesz. -mondta Belle mosolyogva.

-Ok�… de az�rt legy�l �vatos! –figyelmeztette Bill, majd egy puszit adott a l�ny arc�ra.

-Az leszek! –mondta Belle, majd odaszaladt a h�zhoz, melyben az apja irod�ja �llt. Gyorsan bekopogott.

-Szabad! –hallatszott bentr�l a reakci�, majd Belle benyitott. Az apja ott �lt a laptop el�tt, �s foglal�sokat rendezte dokumentumokba. Tekintet�n l�tszott, hogy meglep�d�tt a vend�g kil�t�n.

-Szia. –k�sz�nt Belle halkan.

-Azt hittem, m�r elment�l. Mi�rt j�tt�l ide? –k�rdezte az apja goromb�n, k�sz�n�s n�lk�l. Tekintete ism�t a laptop kijelz�j�re, �s az el�tte lev� pap�rt�megre t�vedt, majd folytatta a munk�t.

-Hogy elb�cs�zzak. –Belle.

-Aha… -mondta az apja, egy pillant�sra sem m�ltatva a l�nyt.

-K�sz�n�m, hogy elengedt�l. �s h�t akkor… �g veled. –mondta Belle.

-Viszl�t. –komment�lta az apja, mindenf�le kedvess�g n�lk�l. Ez el�gg� rosszul esett Belle-nek, de tal�n mondhatja azt, hogy megszokta. A l�ny b�lintott egyet, majd kiment a helys�gb�l, lez�rva ezzel egy szakaszt az �let�ben.

F�l �ra m�lva a tri� m�r az aut�ban �lt, �ton Hamburg fel�. A messze elny�l� orsz�g�t olyan volt, mint egy h�d, 2 vil�g k�z�tt. Az ember el�tt a j�v�, a h�ta m�g�tt pedig a m�lt h�z�dott, k�df�tyol al� temetve a r�gi eml�keket. Az embernek sz�ks�ge van v�ltoz�sra. �j szerelem, �j bar�ts�g, �j lakhely… egyre megy. Az emberek olyanok, ak�rcsak a f�k: t�megesen �lnek, �reznek, fejl�dnek, �s minden �vben v�ltoznak, �gy a lelk�k megfiatalodik. �j �lm�nyeket szereznek, �j �letbe kezdenek… �s amikor az ember megtanul egy �j helyzetben �lni, olyan, mintha minden egyes nap ism�t megsz�letne. Akkor pedig �gy �rzi, minden �r�kk� tart.

Belle fels�hajtott, majd megfogta Bill kez�t. A fi� elmosolyodott, majd a l�ny v�ll�ra hajtotta fej�t. H�tul �ltek, Tom el�l vezetett.

-Nem vagy �hes? –k�rdezte Bill halkan.

-Nem, k�sz�n�m. –v�laszolt Belle.

-Ok�. –mondta Bill. Adott egy cs�kot a l�ny arc�ra, majd �tkarolta.

-M�r csak f�l �ra �s haza�r�nk! –rikkantotta Tom.

-Ezaz! Am�gy… Tom! –Bill

-Igen?

-Ugye mondtad anyunak, hogy nem adhat a kuty�knak csirkeh�st? –Bill

-Mi? Nem �gy volt, hogy te mondod? –Tom f�lh�borodva.

-Nem! �gy volt, hogy te mondod! –v�gott vissza Bill.

-Nem igaz!

-De igen!

-De nem!

-De igen!

-De nem! –Tom hisztisen. Bill m�r csak a szem�t forgatta.

-Nos Belle, �dv a csal�dban! –mondta Bill. F�l percnyi n�mas�g ut�n mindh�rman nevet�sben t�rtek ki.

Sz�val m�r csak f�l �ra… Belle sz�rnyen izgatott volt. Vajon milyen lesz Bill mellett �bredni reggel? Mi v�rja �t Hamburgban? �r�kre egy�tt maradnak?

-Megl�tod, mennyire tetszeni fog minden! –mondta Bill, ezzel kiz�kkentette Belle-t a gondolataib�l. A fi� r�mosolygott a l�nyra, majd v�gigsim�tott a karj�n.

-Biztosan j� lesz. –mondta Belle boldogan.

-Szeretlek! –Bill

-�n is t�ged! -Belle

�s miel�tt behajtottak volna a v�rosba, Bill ajkai ism�t a l�ny�ra tapadtak. Ez volt az �j �let�k els� cs�kja. A pillanat, melyet am�g �lnek, biztosan nem felejtenek el.

V�GE

Ne haragudjatok, ami�rt ilyen unalmass� �s vontatott� v�lt az utols� r�sz. A k�zepe fel� siker�lt egy konfliktusba keverednem, amely az eg�sz r�szre, �gy ahogy van, r�nyomta a b�lyeg�t. Viszont most, hogy a v�g�re �rt�nk, szeretn�m, ha mindannyian (pontosabban: min�l t�bben) elmondan�tok a v�lem�nyeteket a novell�r�l/sztoryr�l/???. Le�rhatj�tok a hib�it is, mondjuk lehet, nem lenne el�g hely, de legal�bb tanuln�k bel�le valamit xD Rem�lem, az�rt tetszett sokatoknak, b�rmennyire nincs is �rz�kem ehhez. Megpr�b�lok a j�v�ben jobbakat �rni, �s n�zz�tek el a bakijaimat. K�sz�n�m ^^