-El kéne vinnetek valamit valahová a turnébuszotokon… -kezdte a fiú titokzatosan, a szokásos ördögi vigyorral az arcán. Tom kérdően felvonta a szemöldökét.
-Dorian, ugye nem tiltott dologról van szó? –kérdezte Tom.
-Nem venné észre senki, hiszen egy turnébuszt sosem ellenőriznek! –mentegetőzött Dorian.
-Figyelj öreg, ebből hagyj ki, oké? –förmedt fel Tom, majd hátralépett, hogy bezárhassa az ajtót, ám Dorian megfogta a kilincset, és ellenállt.
-Heló, Kaulitz! Hát nem emlékszel? Az adósom vagy… -Dorian mézes-mázos hangon.
-Ugyan, miért lennék az adósod? –kérdezte Tom flegmán.
-Vajon ki mentett meg téged, amikor meg akart buktatni a tanár? Ki segített a kutyádnak kaját szerezni, amikor nem volt rá pénzed? Ki beszélt a nevelőapáddal, amikor meg akart büntetni a kocsi miatt? Ki szólt vissza Adam-nek, amikor az szekálni kezdett? És még sorolhatnám… mennyi helyzetből mentettelek már meg, hajjaj… -folytatta Dorian.
-És te adtál nekünk először drogot is… -sziszegte Tom.
-Oh, de tetszett is nektek, kár letagadnotok. Szóval… vállalod? –kérdezte Dorian.
-Dorian, hagyj engem ezzel békén, rendben? A drogos dolgot eléggé megszívtam veled, baromi rossz húzás volt, hogy mind a kettőnket belerángattál ilyesmibe. –folytatta Tom. Dorian viszont nem az az ember volt, aki ilyen könnyen feladja.
-Valóban? Tom, Tom, Tom… azt is elfelejtetted, hogy ki volt az első ember, aki az osztályban befogadott, amikor elszakítottak Billtől? Én voltam az első és egyetlen támaszod az iskolában. És véleményem szerint Tom, az a legbunkóbb dolog, amikor valaki a barátját hagyja cserben. Én sosem hagytalak téged magadra, mindig ott voltam, amikor szükséged volt rám. Erre most, évek múltán megkérnélek egy totál veszélytelen dologra, és elküldesz? Tudod Tom… ez az igazi árulás… -mondta Dorian. Ez valamelyest hatott Tomra, ugyanis a fiú elgondolkozott. „Talán igaza van…” –elmélkedett Tom. Végülis, ő sem hallott még olyanról, hogy a rendőrök egy turnébuszt vizsgálnának át. De mit fog ehhez szólni Bill? Az lesz a legjobb, ha nem is beszél neki erről. Ám a gitáros nem vette észre, hogy Bill időközben kijött a fürdőkádból. Ő pedig hamar felfigyelt a beszélgetés zajára. Bill résnyire nyitotta a fürdőszobaajtót, hogy jobban hallhassa a részleteket. Kíváncsiság vagy aggodalom? Mindkettő vezérelte Billt, aki fél szemmel a vele háttal álló bátyját próbálta kihallgatni…
Tom vacillált még egy pillanatig, majd egy beletörődött sóhaj után elkezdte:
-Jólvan… vállalom… mert tényleg sokat segítettél annak idején. De jobb, ha tudod, ez az utolsó alkalom, hogy én ilyen szarokban a bűntársad vagyok, világos? –figyelmeztette Tom. Dorian elégedett mosolyra húzta a száját.
-Mint a nap! Holnap korán reggel 6-kor odaadom neked a zacskót, ami a cuccot tartalmazza. Rejtsd el a buszban jó helyre! Amint a következő turnéállomásra értek, azaz Hamburgba, rakd be a táskádba, és a hotelszobátoknál este 6-kor várni fog az egyik barátom, akinek te a csomagot átadod, rendben? –egyeztetett Dorian.
-Oké. –Tom.
-Nos, akkor ennyi lenne, további szép napot! És jól jegyezd meg: ez a mi, közös titkunk, oké? –mosolygott gonoszan Dorian.
-Az… -válaszolt Tom. A gitáros becsukta az ajtót, amikor Dorian elment. Tom megfordult, és aggodalmas sóhaj közepette dőlt neki az ajtónak. „Basszus… miért kell még ez is? Remélem, tényleg gond nélkül zajlik le mindez! Bill agybajt kapna, ha ebből is gond lenne. Főleg, ha megtudná…” –gondolkodott Tom. Bill ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy kérdőre vonja testvérét.
-Tom Kaulitz, magyarázatot követelek! –kiáltotta Bill, amikor kilépett a fürdőszobából.
-Bill? Hát te meg mit… hallottál valamit? –kérdezte Tom félve, remegő hangon. Bill határozottsága eléggé megijesztette őt. Csak nem kihallgatta?
-Mit akar veled elvitetni ez a görény? –kérdezte Bill mérgesen.
-Semmit! –vágta rá Tom.
-Tom, ne hazudj! Hallottam, hogy valami cuccot el akar veled vitetni Hamburgig! Milyen bűntárs vagy te? Milyen közös titok? Mi a francba vitt bele ez az idióta? –fakadt ki Bill.
-Bill, ehhez neked semmi közöd! –mondta Tom.
-De igenis van, mert az ikertestvérem vagy, és nem akarom, hogy hülyeséget csinálj! –Bill.
-Nem csinálok hülyeséget, megnyugodhatsz! -vágott vissza Tom. Bizony hazudott… kénytelen volt.
-Biztos ez? Nem hazudsz? –kérdezte Bill. Tom legszívesebben ott helyben bevallott volna mindent, de tudta, hogy azzal csak több bajt okoz. És Bill így is tiszta nátha meg stressz volt, nem akarta őt még jobban terhelni.
-Biztos. –nyögte ki végül Tom.
-De nekem rossz előérzetem van… nekem nagyon bűzlik ez a dolog. –folytatta Bill.
-Csupán azért nem tetszik, mert pikkelsz Dorianra. –mondta Tom.
-Igen, joggal pikkelek rá. Már régebben is megmondtam, hogy nem akarlak emellett a pasi mellett látni. Túl sokat ártott nekünk. –Bill.
-De ez már a múlt, ő megváltozott. –Tom.
-Hát én fullra nem ezt vettem észre… -Bill.
-Mert utálod, mondom. És most hagyjuk ezt a témát. –mondta Tom, majd Billt kikerülve bement a szobába, hogy előkotorja a fürdőcuccait.
-Tom, én érzem, hogy hülyeséget fogsz csinálni, mondd már meg, mibe vitt ez bele! –erősködött Bill. Egyszerűen nem hagyta nyugton ez a dolog. Kristálytisztán látszott, hogy valamit titkol Tom, hogy valami itt nagyon nincs rendben, de a testvére egyszerűen nem hajlandó beszélni, ez pedig szabályosan az őrületbe kergette Billt. Bármennyire is ellenkezett Tom, Bill bizony makacsul tartotta ahhoz magát, hogy kideríti, mi folyik a háttérben.
-Bill, ez Dorian magánügye, egyszerűen csak segítséget kért tőlem valamiben.–Tom
-Azért voltál annyira kiakadva, mi? –Bill.
-Igen, mert idegen tőlem a dolog. De Dorian a barátom, és érte megteszem. –Tom.
-Valami hülyeségbe rángat bele, én tudom, és rohadt szar érzés, hogy nem vagy képes erről beszélni. –fakadt ki Bill.
-Azért, mert megbeszéltük, hogy ez köztünk marad, ami annyit tesz, hogy másnak nem mondom el, mivel titok. –folytatta Tom.
-Tudod, kiskorunk óta él a fogadalmunk, hogy nincsenek titkaink egymás előtt… -mondta keserűen Bill. Tom gondolatban igazat adott neki, és sikerült elszégyellnie magát, miszerint igen, tényleg igaza van az öccsének. De bárhogyan is próbálja szavakkal megtörni, akkorsem beszélhet.
-Elmegyek fürdeni. –motyogta Tom, majd törülközővel a kezében a fürdőszoba felé baktatott, majd egy pillantást sem mérve ikertestvérére becsukta maga mögött az ajtót. Bill leült a kanapéra, arcát a tenyerébe temette.
-Istenem, hol rontottam el? –kérdezte egy szomorú sóhaj közepette. Az életére mert volna esküdni, hogy Tom és Dorian valami rosszra készülnek, és valami embertelenül mardosta az érzés, hogy ez ellen nem tehet semmit…
Másnap reggel 6-kor
Tom leszaladt a hotel bejáratához, ahol a találkát Doriannal megbeszélték. A fiú pontosan érkezett.
-Hello. Nos, ez lenne a csomag. –mondta Dorian, majd egy kábítószert tartalmazó zacskót adott Tom kezébe, melyet a gitáros a bő pulóvere alá rejtett.
-Szia, oké. 10 perc múlva indulunk. Akkor a mi szobánkhoz jön majd a barátod? –kérdezte Tom.
-Persze, tudja ő, hogy mi-merre van. –Dorian.
-Rendben. Akkor ezt eldugom a turnébuszban. –mondta Tom.
-Oké, de megkérdezhetem, hova rakod? Tudod, nem szabad, hogy nedvesség érje, túl sok pénzem menne akkor kárba vele. –Dorian.
-Szerintem a párnám alá rakom. Oda nem ül senki, nem fekszik rá senki, ott jó helye lesz. –Tom.
-Ez nagyszerű, magam se rakhattam volna jobb helyre! –mosolygott Dorian.
-Oké, de mostmár mennem kéne pakolni. –mondta Tom.
-Rendben, igyekezzél! És csak semmi duma, rendben? –kacsintott Dorian.
-Rendben. Szia. –Tom
-Szia! –Dorian. A fiú arcán ismét ördögi mosoly jelent meg. A terv sikerült. Tom simán belesétált a csapdájába. Dorian megvárta, amíg a turnébusz elindul, fedélzetén a Tokio Hotel négyesével. Majd negyed óra múlva elővette a mobilját, és tárcsázni kezdett:
D: Hallo, rendőrség?
R: Igen, miben segíthetünk?
D: Szeretnék maguknak egy drogfutárt bejelenteni, bizonyos Tom Kaulitz-t. Láttam, hogy a turnébuszában egy zacskó heroint rejtett el. El kéne maguknak kapni ezt az embert, tudják, milyenek a drogosok… profik, de veszélyesek a többi ártatlan emberre!
R: Drog egy turnébuszban? Igazi profival van dolgunk… hol találjuk most?
D: Az autópályán, hölgyem. Hamburg felé tartanak…
R: Rendben, köszönjük a bejelentést, azonnal küldünk pár embert az említett turné busz ügyében az autópályára.
D: Én örülök, hogy segíthetem a munkájukat! További szép napot, viszlát!
R: Viszlát! –hallatszott a rendőrség női diszpécserének hangja, majd Dorian letette a telefont.
-Most megvagy, Kaulitz! –suttogta a fiú, majd gonosz kacaja törte meg a csendet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
