-Hah�! –kopogott Bill a r�snyire nyitott ajt�n. Semmi v�lasz nem �rkezett, �gy lassan bel�pett a helys�gbe. Az ajt� hangos nyikorg�ssal jelezte, hogy l�togat� �rkezett. Az �nekes k�v�ncsian n�zett k�r�l a fogad�helys�gben. Egy l�lek sem volt ott.

-Senki sincs itt? –ki�ltotta m�g egyszer, pr�bak�ppen Bill. Amikor erre sem �rkezett v�lasz, megvonta a v�ll�t, �s m�r sarkon fordult, hogy kimenjen, amikor v�gre megsz�lalt valaki.

-V�rj, itt vagyok! –hallatszott egy n�i hang. Egy fiatal, hossz� sz�k�sbarna haj� l�ny szaladt le a l�pcs�n. Billel kb. egy kor� lehetett. Zih�lva vette a leveg�t a fut�s miatt, majd gyorsan a pult m�g� vette az ir�nyt, ahol a kulcsokat, �s egy�b iratokat tartj�k.

-Oh... hello. –k�sz�nt Bill, majd mosolyogva �tny�jtotta a kez�t a l�nynak. Mivel sapka �s napszem�veg volt rajta, a l�ny nem igaz�n ismerte fel.

-Szia! Eln�z�st, ami�rt k�stem, csak fel�j�t�s van az emeleten. –magyar�zkodott a l�ny, majd kezet r�zott Billel.

-Ok�, semmi gond. Csak j�ttem sz�lni, hogy a kettes kulcsot megkaptuk, �s n�lunk is lesz, ha nem probl�ma. –mondta Bill, majd megmutatta az eml�tett kulcsot a l�nynak.

-Rendben, f�l�rom. –mondta a l�ny, majd lejegyzetelte a dolgot egy cetlire. Bill egy percre sem vette le r�la a szem�t. Kedves kis teremt�s volt, ebben hat�rozottan egyet�rtett a magdeburgi. „J� lenne t�bbet tudni r�la… „-motoszk�lt a gondolat Bill fej�ben. A kezdeti b�tortalan n�mas�g ut�n az �nekes k�rdezni kezdett.

-Mi�rt vagy itt a pultn�l? Te vagy a tulaj? –k�rdezte. Na igen, b�n�bb k�rd�st k�ptelen volt feltenni, de kellett m�r valami kontaktus.

-Oh, dehogyis, hova gondolsz? Ha ez az eg�sz cucc az eny�m lenne, m�r r�g �sszed�lt volna minden. –nevetett a l�ny.

-Ok�, �rtem, bocsi, h�lye k�rd�s volt. –mondta Bill zavart mosollyal az arc�n, tark�vakargat�s k�zepette.

-Az apuk�m� ez az eg�sz panzi�l�nc. Csak most fel�j�t�s van az emeleten, �gy lej�ttem �n, mert kulcsot kiadni, meg adatot felvenni �n is tudok. –mondta a l�ny.

-Rendben van. Sz�p ez a hely… -folytatta Bill.

-Igen, de… megk�rdezhetem a nevedet? Mert akkor ahhoz a n�vhez �rom a kulcsot. –mondta a l�ny, majd v�rakoz� tekintettel Billre n�zett. A fi� m�r r�gt�n mondta volna a nev�t, �m esz�be jutott a dolog, amit Tommal m�g az aut��t alatt megbesz�ltek: „�ln�ven fogunk sz�ll�st foglalni. Senki sem ismerhet fel minket!” –hangzott a gondolat Bill fej�ben. A fi�nak egyet kellett �rtenie Tom �tlet�vel.

-A nevem Dan. �s a testv�remmel, Ralf-fal j�ttem. –mondta Bill, egy kis gondolkod�s ut�n.

-Rendben! �r�l�k, hogy itt sz�lltok meg, Dan! –mondta a l�ny, majd kedvesen r�mosolygott Billre. A fi� elpirult, �s sz�gyenl�sen les�t�tte a szem�t. A l�nynak valami zavarbaejt�en gy�ny�r� mosolya volt. �ppen ez�rt esett Billnek rosszul, hogy hazudnia kell neki. M�r most, 3 perccel a megismerked�s�k ut�n.

-�n is �r�l�k. Am�gy… t�ged hogy h�vnak? Ha szabad megk�rdeznem… -mondta Bill.

-Oh… nekem el�gg� tr� nevem van. Ki fogsz r�h�gni… –mondta a l�ny.

-Naaa… nem foglak! –er�sk�d�tt Bill. A l�nynak m�r ny�ltak az ajkai, hogy a nev�t elmondja, azt�n ink�bb gyorsan  elfordult, �s a kulcsokat kezdte rendezgetni.

-�r�l�k, hogy megismerhettelek Dan. De menj, Ralf m�r biztos v�r, �s nekem is m�g dolgom van… -mondta a l�ny, majd siet�s l�ptekkel elindult a l�pcs� fel�, egy pillant�st sem vetve Billre. �m a fi� ezt nem hagyta annyiban, gyorsan k�vette �t, 3 l�p�s ut�n utol is �rte, majd ujjai a l�ny karja k�r� fon�dtak. A l�ny �gy k�nytelen volt meg�llni, �s s�rt�d�tten n�zett Billre.

-K�rlek… �ruld el a neved… hogyan k�rek seg�ts�get, ha valami gond van? –k�rdezte Bill kedvesen, arc�n szel�d mosollyal. Ezzel pr�b�lt valami pozit�vumot sug�rozni a l�ny fel�.

-Sz�lsz ap�mnak. –v�laszolt flegm�n a l�ny, majd megpr�b�lta kir�ngatni a karj�t Bill szor�t�s�b�l, �m a fi� nem engedett.

-Csak egy nevet mondj… k�rlek… –folytatta Bill. A l�ny s�hajtott egyet, majd halkan kiny�gte:

-A nevem Belle. Most pedig �g veled, Dan! –mondta Belle, majd v�gleg kiszabad�totta mag�t Bill karj�b�l, �s f�lszaladt az emeletre. L�tszott rajta, mennyire zaklatott lett, Bill pedig nem �rtette mi�rt. �rtetlen�l n�zett a l�pcs�re, ahol az el�bb a l�ny szaladt f�l. A fi� fej�ben k�rd�sek tucatjai kavarogtak. Vajon megs�rtette valamivel a l�nyt? De hiszen csak a nev�t k�rdezte meg. Vagy m�s lehet a gond? De akkor mi? Pedig olyan g�rd�l�kenyen ment minden… Bill m�g �r�lt is, hogy v�gre, �vek �ta norm�lisan tudott besz�lni egy l�nnyal. Erre tess�k… vajon mi t�rt�nhetett? Billt a mobilja cs�rg�se r�zta fel az elm�lked�sb�l.

Tom: Hello, mi van, nem siker�lt megtal�lni a tulajt?

Bill: �hm… de… siker�lt.

Tom: �s eddig dum�ltok? M�r r�g kipakoltam! –mondta Tom nevetve.

Bill: J�, ok�, megyek vissza. –mondta Bill. V�gig egykedv�en v�laszolt, ez pedig felt�nt Tomnak.

Tom: Valami gond van? Olyan furcs�nak t�nsz… mi t�rt�nt?

Bill: Mindj�rt elmes�lem. Szia.

Tom: Szia.

Bill letette a telefont, majd a zseb�be cs�sztatta a k�sz�l�ket. Vett m�g egy utols� pillant�st az emeletre, ahol Belle elt�nt, majd egy szomor� s�haj k�zepette sarkon fordult, �s kis�t�lt az �p�letb�l.

-Szerinted megb�nthattam valamivel? –k�rdezte Bill Tomt�l, miut�n elmes�lte neki a t�rt�nteket. Az ikrek a belv�rosban s�t�ltak, k�v�val a kez�kben, �s persze a szok�sos napszem�veg/sapka �lc�val. Szerencs�re senki sem ismerte fel �ket, �gy szabadon t�nfereghettek.

-A franc tudja… a n�k nagyon bonyolult l�nyek. Ez�rt nem t�rsalgok vel�k olyan elm�ly�lten. �n ink�bb �zembe l�pek vel�k kapcsolatban. –kacsintott Tom.

-Na ja… �n nem fogok �zemelni az �gyukban, mint te. –d�nny�gte Bill keser�en.

-Pedig r�df�rne �csi. �r�m n�zni, amikor �gy duzzogsz egy n� miatt. –nevetett Tom, majd megveregette Bill v�ll�t.

-Haha… ink�bb vegy�nk valami ehet�t est�re. Am�gyis r�gen voltunk boltban. –mondta Bill, �s a kisbolt fel� vette az ir�nyt. Tom mosolyogva cs�v�lta a fej�t, majd k�vette.

Este

Bill m�r pizsam�ban �gyazott, a szoba m�sik v�g�n pedig Tom p�ty�g�tt be valamit a blogj�ba.

-Szerinted kib�rja m�g holnap estig a telefonom? M�r csak 3 egys�g van rajta. –k�rdezte Bill. Tom f�l percre feln�zett a monitorr�l.

-Ha ki van kapcsolva a bluetooth, meg nem hallgatsz rajta zen�t, �s nem basztatod annyit, akkor igen. –mondta Tom, majd tekintete ism�t a laptop kijelz�j�re siklott.

-Ok�, k�szi. –mondta Bill, majd visszatette az asztalra a mobilj�t. Amint megfordult, megsz�lalt az ajt�cseng�.

-Majd �n nyitom, te blogolj. –mondta Bill, majd felkapott gyorsan egy napszem�veget (smink n�lk�l volt), �s az ajt� fel� sietett. Amikor kinyitotta, m�g leveg�t venni is elfelejtett egy pillanatig. Belle �llt az ajt�ban, kez�ben tollal, �s pap�rral. Valami n�vsorf�le lehetett. A kinti �jszaka s�t�tje lapult a l�ny h�ta m�g�tt, a h�zb�l �rad� f�ny viszont megvil�g�totta arc�t. A tompa l�mpaf�ny m�g b�josabb von�sokat var�zsolt a l�nyra.

-Belle… szia! –mosolyodott el Bill. Belle is produk�lt valami halv�ny mosolyf�l�t, de hamar el is t�nt az arc�r�l. L�tszott rajta, hogy m�g frissek rajta a d�lel�tt „sebei”.

-Szia. Csak az�rt j�ttem, hogy megk�rdezzem, k�rnek-e reggelit. –mondta monoton hangom Belle.

-Szerintem tegez�dj�nk… �s… szerintem… nem k�r�nk. –mondta Bill r�vidke gondolkoz�s ut�n.

-Rendben, akkor kett�vel kevesebb reggelit kell majd kiszolg�lnom. –mondta Belle, mik�zben le�rt valamit a pap�rra.

-V�rjunk csak… te is ott leszel? –k�rdezte Bill. Mogyor�barna szemp�rja rem�nyteljesen megcsillant. Maga sem tudta a mi�rtre a v�laszt, de szerette volna l�tni a l�nyt. Tiszta h�ly�nek �rezte mag�t emiatt, de… csak egy kicsit t�bbsz�r l�tni… annyira j� lenne.

-Igen, �n szolg�lom fel. –mondta Belle.

-Akkor… akkor… �n… -Bill nem akart bunk� lenni, de �rtelmes mondatot k�ptelen volt kiny�gni, mert fogalma sem volt, mit mondjon.

-M�gis szeretn�tek reggelit? –k�rdezte Bell.

-Igen. Persze csak ha nem gond. –mondta Bill.

-Jaj, dehogy… -komment�lta Belle, majd egy apr� mosolyf�l�t kre�lt.

-K�sz�n�m sz�pen. –Bill.

-Nincs mit. Nos, j� �jt! –mosolygott Belle, majd elfordult, de Bill megragadta a l�ny v�ll�t.

-Belle… megb�ntottalak d�lel�tt? –k�rdezte Bill. A l�ny lassan megfordult, majd a szem�be n�zett.

-�hm… nem… �n csin�ltam h�lyes�get. –v�laszolt Belle.

-Ugyan, mi�rt csin�lt�l? –Bill �rtetlen�l.

-�gy, hogy sz�ba �lltam egy vend�ggel… nem szabadna besz�lgetnem veled, Dan. –suttogta Belle. Tekintet�ben elfojtott f�jdalom csillogott, fej�t lehajtotta, �s m�r nem n�zett Bill szem�be.

-De h�t �n csak… bar�tkozom veled. J� lenne t�ged jobban megismerni. –fakadt ki Bill. Miut�n ezt kimondta, m�g � maga is meglep�d�tt, hogy k�pes volt ilyen ny�ltan kimondani valamit egy l�nynak.

-Tudom… de apum vasmarokkal nevel. Most pedig jobb lesz, ha megyek. –mondta Belle.

-�s… �s akkor is vasmarokkal nevelne, ha egy h�res ember szeretne veled lenni? –faggat�zott Bill.

-Oh, akkor f�leg. De tal�n att�l is f�gg, kire gondolsz. –Belle

-Bill Kaulitz-ra gondolok. Mi a v�lem�nyed r�la? –k�rdezte Bill. Pozit�v v�laszban rem�nykedett.

-H�t… aranyos. –b�kte ki Belle.

-Aranyos? Semmi extra? –k�rdezte Bill. Kicsit b�vebb megnyilv�nul�sra sz�m�tott.

-H�t… kedvelem 1-2 sz�mukat. Meg Bill helyes pasi. Ennyi. –mondta nevetve Belle.

-Aha… �rtem. �r�l�k. –mosolygott Bill.

-Te is szereted �ket? –k�rdezte Belle.

-Igen… szerintem j�l nyomj�k. –mosolygott Bill. Belle egy l�p�st k�zelebb ment Billhez. A fi�nak ett�l a sz�ve mintha felsz�k�tt volna a tork�ba, ott dobogott tov�bb, �r�letes �temben.

-Dan… most, hogy jobban megn�zlek, mintha hasonl�tan�l Billre… -mondta Belle, mik�zben a fi� arc�t f�rk�szte. Bill kez�vel vill�mgyorsan az anyajegy�hez kapott, hiszen tudta, azzal k�nnyen lebukik, �s par�d�s lesz, ha leleplez�dik a titka.

-Oh… igen… meglehet. –mondta Bill zavartan.

-Belle! Belle, hol vagy? –hallatszott egy idegen f�rfi hangja.

-�risten, ez az ap�m! Most mennem kell, j� �jt! –mondta Belle, majd elszaladt.

-J� �jt, Belle! –mondta kedvesen Bill, m�g �gy is, hogy a l�ny m�r messze j�rt. Az ajt�f�lfa m�g� b�jt, �s mosolyogva n�zte, ahogy a l�ny bemegy az apj�val a m�sik �p�letbe. Belle el�gg� titokzatos l�ny, de Bill nagyon �desnek tal�lta, maga sem tudta, mit eszik ennyire ebben a l�nyban. Vajon mi vez�rli �t ennyire a m�sikhoz? Mi�rt csin�lja mindezt? Hiszen csak nyaralni j�tt… kipihenni a turn�z�s f�radalmait egy fest�i helyen. Erre m�g csak egy napja van itt, �s m�ris m�s k�ti le a figyelm�t, mint a v�z meg az �p�letek… �r�let.

-Bill, j�t �llsz itt kint a hidegben? –k�rdezte Tom, f�lr�zva ezzel Billt az elm�lked�sb�l. Bill ijedten rezzent �ssze, majd megp�rd�lt a tengelye k�r�l, �s a WTF n�z�s� b�tyj�val tal�lta szemben mag�t.

-�hm… iz�… csak n�ztem a csillagokat. Sz�pek, igaz? –mondta Bill, majd egy zavart mosolyf�l�t er�ltetett az arc�ra. Tom m�g mindig �gy n�zett r�, mintha egy idi�t�val n�zne farkasszemet. V�lem�ny�t pedig ez�ttal sem rejtette v�ka al�.

-Te megbuggyant�l ett�l a k�rnyezett�l, �reg. –mondta csod�lkozva, majd visszament a h�zba.

-Szerintem nem a k�rnyezett�l h�ly�ltem meg… -d�nny�gte Bill, �m ezt Tom m�r aligha hallhatta. Bill vett m�g egy pillant�st a v�gtelenbe ny�l� �gboltra, majd befordult a szob�ba, �s bez�rta maga m�g�tt az ajt�t.

�s persze izgult a reggel miatt. =)