Az érzés, amit úgy hívnak: Szerelem

    Berlinben járunk. A nap ugyanúgy kezdődött, mint a többi. De mégsem volt ugyanolyan. Este, tíz órától, a Tokio Hotel fellépése veszi kezdetét. Virginia Mayer, Bill Kaulitz jelenlegi barátnője, már délelőtt elkezdte a készülődést, ám egyszer csak megcsörrent a telefonja:
       - Szép napot, Virginia! -mondta Bill.
       - Szia Bill!
       - Mit szólnál kedvesem, ha ma koncert után elmennénk egy étterembe?
       - Éjjel 11 órakor? Nekem megfelel -nevetett Virginia
       - Rendben, akkor a koncert után találkozzunk az öltözőben. Szólok a biztonságiaknak, hogy engedjenek át.
       - Nekem megfelel.
       - Nagyszerű! Na de most megyek, még próbálunk.. Szeretlek. Szia
       - Én is, Viszlát!
Virginia szeme kék, haja barna színű, ami válláig ér, s legtöbbször kiengedve hordja. Oldalfrufruját kéthetente vágatja, nehogy beleérjen a szemébe. Magassága 165 cm.

       - "Szeretlek?" Na de Bill, nem is vagy szerelmes belé... -gúnyolta Tom ikertestvérét.
       - Tényleg nem. De nagyon csinos. Talán egyszer majd beleszeretek...
       - Bill, még nem is voltál szerelmes. És nem lenne szép dolog játszani az érzéseivel, szerintem ő komolyan gondolja a dolgot.
       - Én nem nagyon. De mondom, lehet egyszer igazán fogom majd szeretni..

Virginia igencsak kicsípte magát, nagyon akart tetszeni Billnek, hiszen nagyon szerette őt.
A Tokio Hotel közben próbált, próbált... és el is jött a koncert ideje. Virginiának és Billnek már nem volt ideje beszélni. Virginia egy VIP helyiségből látta a koncertet, nehogy feltűnést keltsen. A koncert végén a Tokio Hotel összes tagja átadta magát a bulinak. Virginia nagy nehezen átverekedte magát a rajongókon, de lehet jobb lett volna ha nem teszi... Bill flörtölgetett a lányokkal, már épp megcsókolta volna az egyiket, amikor Virginia ordítása zavarta meg a helyzetet:

      - Na de Bill!!!!
      - Vir....ginia?
      - És az étterem?!
      - Bocsi, bocsi.. de ez a parti nagyon jó! Majd leköze-
Virginia szemébe könnyek futottak, a könnyfelhővel a szemében pedig alig látott, minden erejét összeszedve odament Billhez, és levágott neki egy erőteljes pofont. Majd elfutott, könnyeivel az arcán. Az este további részében leitta magát, majd egy parkban, sírva, magányosan üldögélt, egészen addig, amíg le nem ült mellé valaki. Ez volt az a hely, ahol először találkozott Billel. Ugyanúgy este volt, csak akkor még nem volt ilyen egyedül.

      - Hát téged meg mi lelt? - kérdezte az ismeretlen kedves hangon
      - A barátom gyakorlatilag megcsalt...
      - Az bizony nem jó dolog...
      - Tulajdonképp téged hogy hívnak?
      - Trace...   na és téged?
      - Virginia...
      - Ahogy látom, Virginia, te részeg vagy.. segítek haza menni. Hol laksz?
      - És ha részeg vagyok? Talán baj?! Ahaa.. talán. De a szüleim nincsenek otthon, a kulcsomat meg elhagytam.
       - Akkor elviszlek magamhoz, persze ha nem baj..
       - Nekem aztán tök mindegy..
Trace és Virginia egész jól elbeszélgettek, az egész éjszaka ott volt nekik.

    Bill, és ikertestvére távoztak a partiról. Bill az éjszaka nem tudott elaludni.
      #Vajon azt a pofont vehetem a szakításnak? Virginia... Istenem, miért van bűntudatom?! Hiszen nem is szerettem... vagy talán...#
      - ÁÁÁ!!! - Kiáltott fel Bill
A szomszéd szobából, igencsak álmos fejjel, jött át Tom.
      - Ha te nem tudsz aludni, legalább engem hagyj...
      - Sajnálom...
      - Virginia miatt van, igaz?
      - Hát te meg honnan tudsz erről?
      - Azt a pofont nehéz nem eltitkolni, még mindig vörös az arcod.
      - Tom, én nem tudom mi van velem.
      - Akkor hagyom, hogy rájöjj. - majd fogta magát, és kisétált - Jó éjt!
      - Jó éjt.

     Közben Virginiáéknál:
      - Nos Virginia, én itt lakom. Ez itt a szobám.
      - Szép kis hely. -majd Virginia leült az ágyra.
      - Szeretnék könnyíteni a bánatodon. Nyugodtan meséld el mi történt. -ült mellé Trace.
Virginia nem tudta miért, megbízott benne. Tudta, ez nem a szerelem első látásra dolog, habár Trace sötét barna, már-már fekete szemei, vasalt, szembe lógó haja, és csábító mosolya nagyon tetszett neki.
      - A barátom... Bill Kaulitz volt..
      - Na nee!! A Tokio Hotel énekese? Ne aggódj.. majd én elfeledtetem veled..
      - Trace...
Majd Trace egyre közelebb hajolt hozzá, kezével Virginia haját simította végig, s egyszer csak hirtelenjében megcsókolta, és szorosan átölelte. Virginia először megpróbálta ellökni, de nem sikerült neki. Trace közben próbálta levenni a lány pólóját, de Virginia azonnal megakadályozta, és végre ellökte magától a fiút.
      - Én nem szeretnék veled...
      - Semmi baj. Megelégszem azzal, ha a karjaimban alszol el.
Így is történt. De akkor Virginia még nem tudta, hogy annak a fiúnak a karjaiban vigasztalódik, akire rá se kellett volna hogy nézzen... Tracet egy kicsit sem érdekelte Virginia személye, annál inkább testi vágyai, és a Bill elleni bosszúja.
 # Virginia.. figyeld csak meg.. le fogsz te még velem feküdni..aztán eldoblak.. előtte persze Bill pofájába röhögök. Megérdemli az a szemét.. a zenekarunknak miatta nincs sikere...#

    Hajnali 2 óra. Bill álmatlansága tovább fokozódott. Végül elhatározta, hogy elmegy arra a helyre, ahol először találkoztak volt barátnőjével.
       - Vajon ma este eljött ide..?
 Leült egy padra, és megpillantott egy fénylő valamit az éjszakában. Egy kulcscsomó volt, rajta saját fényképével.
      - Hiszen ez.. Virginiáé.
A kulcsot eltette a zsebébe, és felállt. Megpillantott egy részeg embert a padon. Gondolta nincs sok esélye, de egy próbát megér:
      - Elnézést, Uram, de nem látott errefelé egy kb 165 cm magas, vállig érő hajú lányt?
      - Mi van..várjál... de!! Igen!! Néhány órája, zokogott, pont azon a padon.. de volt vele.. valami fiú is, és elmentek együtt.
      - Mi?!.. Őh köszönöm..
 Bill elsétált, néhány perc múlva pedig egy hatalmas kiáltás zavarta fel az éj nyugalmát:
   - Virginia! Hol vagy?!
Bill ekkor jött rá:
Számára csak egy lány létezik, akit teljes szívéből szeret, és Ő nem más, mint Virginia.


Folytatás következik
Legközelebb: Szerelem és Bizalom