62. rész

A fiúk felszaladtak a hotelszobába, de csak fél óra pihenőre. Este fellépnek egy TV-Showban. Tom befoglalta a fürdőszobát, Gustav átöltözött, Bill pedig telefonált. Georg viszont rá se mert nézni a mobiljára. Az idegességgel keveredett félelem majd felőrölte belülről, és ami a legrosszabb volt, hogy a basszer senkinek se mert erről szólni, mert nem tudta, ki a zaklató sms-ek küldője, honnan látja, és mit csinál, ha mindez kitudódik a stábon belül. A tehetetlenség harcképtelenné tette, Georg csak ült, és a kezébe temette arcát.

-Georg… valami gond van? –kérdezte Bill, miközben a farzsebébe csúsztatta a mobilját, és leült barátja mellé az ágyra.

-Öh… nincs… semmi. –motyogta Georg, ám az arcára kiült aggodalmat nem tudta elrejteni.

-Szerintem, pedig nagyon is van… -folytatta Bill. Georg felsóhajtott.

-Bill, ezen nem segíthetsz. –mondta, majd fejét lehajtotta. Egyenesre vasalt tincsei eltakarták az arcát.

-Georg, szeretnék segíteni! –erősködött Bill.

-Jobban teszed, ha ebbe nem avatkozol bele! –vágott vissza Georg. Bill nem foglalkozott a válasszal.

-De látom, mennyire ki vagy bukva! –Bill

-Majd elmúlik! –Georg kissé hangosabban. A basszer fölállt, és az ablakhoz ment. Karba tette kezét, a falnak dőlt, és elmerengett a messzeségbe. Bill odajött mellé.

-Emlékszel még a legelső fellépésünkre? Amikor Gustav ülni alig bírt, úgy megvágta a lábát? Együtt kötöztük be neki a sebet. Aztán kimentünk a színpadra, előadtuk a dalainkat. És amikor hallottuk azt a nagy tapsot, amely tényleg nekünk szól, akkor döntöttük el, hogy évtizedekig zenélni fogunk, és ha bármi baja van valamelyikünknek, együtt megoldjuk. Bennem máig él ez a pillanat. Olyanok vagyunk, mint egy család… Georg… tudod, hogy más úgysem tudja meg rajtunk kívül… -Bill.

-Bill, ez nem ilyen egyszerű. –Georg

-Te talán elfelejtetted ezt a fogadalmunkat? –Bill

-Nem… -dünnyögte Georg.

-Biztosan tudunk segíteni! –Bill.

-Valaki megfenyegetett… -súgta oda az énekesnek Georg.

-Ez komoly? –Bill döbbenten.

-Nem tudom, hogy ki, meg honnan, de látja, hol vagyok… -mondta Georg remegő hangon, majd átnyújtotta a mobilját Billnek. Az elkerekedett szemekkel nézte a kijelzőt.

-Szólnunk kéne Jost-nak. –Bill

-Az ki van zárva, akkor megtudja a média is. –Georg.

-Mi van, történt valami? –kérdezte Gustav, aki időközben menetkész állapotba hozta magát.

-Georgot megfenyegették sms-ekben. Azt akarják, hogy fizessen valamiért, különben kicsinálják a barátnőjével együtt. –magyarázta Bill.

-Nem mondod? –kérdezte Gustav meglepetten, majd kikapta Bill kezéből a mobilt.

-Mit csináljak? Nem tudom, honnan szedték a képet a barátnőmről… -Georg

-Biztos, hogy nem valami vicc? Mi van, ha valamelyik haverod szórakozik? –Gustav

-A barátaim nem szórakoznának ilyennel. –Georg.

-Akkor is kéne tennünk valamit! –Bill

-De mindenek előtt gondolkodjunk: Bárki is fenyeget, itt van a környezetünkben, mert látja, hogy milyen kocsiban vagy, látja a barátnődet, látja, hol vagy éppen. Egy rajongó ennyi mindenről nem tud. –Gustav

-Úgy gondolod, hogy a stábból valaki? –Bill

-Sok új emberrel dolgozunk együtt. Nem ismerünk mindenkit eléggé… -Gustav.

-És mégis hogyan találjuk meg ezt a barmot? –Georg.

-Azt hiszem, jobban kéne figyelnünk a többiekre. Amikor kapsz egy sms-t azonnal hívd föl a számot, amelyről jött. Ez ilyen egyszerű. –Gustav. Bill és Georg tekintete összetalálkozott.

-Ma este talán elkapjuk. –Bill

-Remélem. –Georg.

Este

A fiúk előadták az új lemezük dalait, de persze a régi slágereket sem hanyagolták. A közönség őrjöngött, a vakuk villogtak. Fantasztikus koncert volt. Sajtótájékoztató csak holnap lesz, a fiúk tehát ledobták magukat a backstage-be, egy kis evés-ivásra. Ott volt még néhány stábtag, hogy együtt megbeszéljék a koncerten történt szakmai tapasztalatokat. Georg persze folyamatosan maga mellett tartotta a telefonját. Időközben Tomnak is elmondták a dolgot. A fiúk tehát pihentek, de egymás mellett maradtak, hogy akcióba tudjanak lépni, ha kell. Georgnak megszólalt az sms-t jelző hang. Villámgyorsan előkapta a telefont.:

„Tudom, hol a backstage-be a bejárat! Úgysem úszod meg…” –szólt az üzenet tartalma. Több sem kellett Georgnak, azonnal a feladó hívása funkciót választotta ki. A 4 fiú egyszerre dermedt le, amikor a helyiségben hangosan megszólalt az egyik mobiltelefon…