-Micsoda? –kérdezte Bill döbbenten. Mintha csak egy villám csapott volna belé, hirtelen azt sem tudta, hol van. Váratlanul érte Lina kérése. Egyáltalán nem számított erre. Azt hitte, hogy csak megbeszélik, hogy mától ketten mennek kétfelé, és ennyi. De nem így lett.

-Nem kötelező megadni… csak hirtelen ötlet volt… -mondta Lina szemlesütve.

-De… -kezdte Bill. Nem tudta, mit mondjon. Azt pedig főleg nem, hogy mit tegyen.

-Bocsi, hogy felborítottam az életed… -Lina

-Nem borítottál föl semmit. –mosolygott Bill.

-De akkor mától csak barátok maradunk, igaz? –mondta Lina, arcára kiült egy kis reménység, miszerint akkor jó, ha tényleg így történik majd.

-Igen… jó barátok. –mosolygott Bill. Átölelték egymást, mint ahogy a nehéz beszélgetések után szokás.

-Köszönöm. –Lina

-Én is. De… kell az a csók? –kérdezte Bill bátortalanul.

-Ha akarod, megadhatod… -válaszolt pirulva Lina. Bill elmosolyodott, majd egy csókot lehelt Lina ajkaira.

A hotelszobában

-Bazmeg, éjszaka amikor kimentem a mobilomért, majdnem keresztülestem ezen a dögön! –forrongott Tom a 2 G társaságában, miközben pulcsijával beterelte a nyulat a másik szobába.

-Tom, olyan vagy most, mint egy birkapásztor! Pont úgy lengeted azt a pulóvert, mint valami mezei paraszt! –cukkolta Georg. Gustavval elnevették magukat, csak éppenséggel Tom nem tudta értékelni a poént.

-Még egy szó, és a szátokban lesz ez a pulcsi! –fenyegetőzött Tom.

-Tom Gladiátor Kaulitz harcra készen! –kiáltott fel Gusti. Georg már szinte fetrengett, úgy röhögött, Tom pedig jól oldalba vágta a pulóverével.

-Örüljetek, hogy nem nylon, hanem pamut! –mondta Tom, de azért az ő arcán is megjelent egy mosolyféle.

-Neked ruhának álcázott kukászsákod is van? –Georg

-Tudom már, hova tűnik az a sok szatyor! –kontrázott rá Gustav.

-Kapjátok be! –nevetett Tom. Ekkor belépett Bill.

-Na, mi a röhögés tárgya? –kérdezte.

-Tom tehénpásztorkodik, gladiátorkodik, és szatyrokból készít ruhákat titokban! –rikkantotta Gustav. Bill eleresztett egy WTF tekintetet a bátyja felé.

-Tom… hogy neked milyen rejtett tulajdonságaid vannak… -nevetett.

-Hát az úgy volt, hogy éjszaka majdnem eltanyáltam Meggin… -kezdte Tom.

-Aztán a pulcsiddal beterelted. –vágott a szavába Georg.

-Aztán megfenyegettél minket, hogy pulóver általi halált halunk majd! –Gustav

-Tom, én egy disznót adok neked karácsonyra, de élőt, nem sültet! –Georg. Mindenki dőlt a röhögéstől.

-Várjatok, mi van, ha Meggi röfögni is tud? –Bill

-Tom, akkor neked már van egy házidisznód! –Gustav

-Bill is olyan, mint egy disznó, Meggivel nagy spanok lesznek! –röhögött Tom.

-Anyád! –Bill

-A tied az enyém is! –Tom

-Édes családi kör. –Georg. Ekkor kopogtak.

-Kopogtak? –kérdezte Bill, ugyanis a nagy röhögéstől nem sok mindent lehetett hallani.

-Szerintem, ja. –mondta Gustav, majd az ajtóhoz sietett. Jost volt az.

-Sziasztok, 10 perc múlva indulunk interjúra! –szólt a producer.

-Oké! –fiúk. David búcsúzásként intett egyet, majd elment.

-Hallod Bill, amúgy te hol voltál? –kérdezte Tom. A többiek szeme is az énekesre szegeződött.

-Linával beszéltem. –vallotta be a kisebbik Kaulitz.

-Na és mi volt? –Georg

-Megbeszéltük, hogy maradunk barátok. De előtte kért valamit…

-Mit? –Tom

-Egy csókot. Mielőtt még végleg lemondunk egymásról. –motyogta Bill.

-És megadtad neki? –Gustav

-Meg. De… éreztem, hogy ez más. Egy halott csók. Nem volt már olyan, mint az első. És nem azért, mert ő vagy én nem akarjuk. Hanem azért, mert ez volt az utolsó… -mondta Bill reményvesztetten.

-De itt van helyette a TH. –mondta bátorítóan Tom. A többiek bólogattak.

-Jegyezd meg tesó, nincs nő, nincs sírás! –Gustav. Bill elmosolyodott.

-Na igen… a zene miatt sosem kell féltékenykedni. –Bill

-A zene nem hisztizik! –Tom

-A zene nem csal meg! –Gustav

-A zene nem plázázik! –Georg

-A zene nem nyafog! –Tom

-És ami a legfontosabb: A zene nem röhög ki, ha neked túl kicsi van. –mondta Georg. Minden tekintet rá szegeződött.

-Georg… kajakra? –kezdte Tom vigyorogva.

-Miiii? Én nem úgy mondtam! –mentegetőzött Georg. Tom visítva röhögött. A többiek is követték a példáját. Kivéve persze Georgot.

-Velem még soha nem történt meg ilyen!

-Kamuuu! –Tom.

-Nem! Nem kamu! Esküszöm! Tom! Toooooom!

Az interjú után egy kisbuszban tartottak a hotel felé a srácok. Csönd volt, hiszen eléggé fáradtak voltak már. Mindenki elfoglalta magát, olvastak, zenét hallgattak. Georgnak megcsörrent a mobilja. Egy sms-t kapott. A telefonszám ismeretlen volt. A feladóval együtt.

„Tudom, hogy melyik hotel felé tartasz. Tudom, hogy egy fekete Opel kisbuszban ülsz. Tudom azt is, hogy van barátnőd. És azt is, hogy mi a neve. Mindent tudok rólad Georg Listing. Mindent…”

Ennyi állt az üzenetben. Georg megráncolta a homlokát. Biztos valamelyik haverja szórakozik. Elrakta a telefont, ám az 3 perc múlva ismét megszólalt. Egy képüzenet jött. Amikor Georg megnyitotta, elsápadt. A barátnője volt a fotón, amint az utcán sétál. És egy mellékelt üzenet:

„Fizess, és akkor leszállunk rólatok. Ha nem, akkor nem sétálva fogjuk lekapni… részleteket holnap küldök. Egy szót se senkinek, különben megjárod. Hiszen tudod, hogy látlak…”

Ennyit tartalmazott az üzenet. Georg nagyot nyelt. Ez már nem vicc…