H�t�nd�r

Vastag h�r�teg fedte Hamburg emberekt�l pezsg� utc�it. A nap k�v�r felh�k dunyh�i m�g� b�jt, melyekb�l folyamatosan sz�lling�ztak a krist�lytiszta h�pelyhek, hogy a f�ldet csapatokba gy�lve v�dj�k meg a fagyt�l. K�s� janu�ri d�lut�n volt. Az emberek hazafel� tartottak a munk�b�l, egym�st ker�lgett�k a f�t�r sz�les �tszakasz�n, melyet megannyi �zlet keretezett. Csak annyi id�re �llt meg n�melyik�k, m�g bet�rt a boltba, vagy v�gyakoz� pillant�sokat vetett a kirakatban �ll� term�kek valamelyik�re. Az eg�sz v�ros mozg�sban volt, az emberek �gy funkcion�ltak benne, mint apr� fogaskerekek egy hatalmas g�pben. Olyan fogaskerekek, melyek l�tnak, hallanak, �reznek, �s melyekben egy sz�v dobog.

Csak egyvalaki �lt egy helyben a padon. Emily, kinek �l�ben az mp3-a, egy f�zet, egy toll, �s egy bekeretezett k�p volt. A k�pr�l egy fi� n�zett vissza r�, arc�t fekete raszt�k keretezt�k, melyen boldog mosoly �lt. A fot�ra egy k�nnycsepp hullott. Emily let�r�lte k�nnyeit, majd szipogva rakta f�l�be az mp3 f�lhallgat�j�t. A „Die dunkle Seite der Sonne” ment. A l�ny a f�nyk�pre n�zett, majd az �gre. A keret Bill Kaulitz arck�p�t fonta k�r�l. Azt a fi��t, aki�rt Emily minden kincs�t megadta volna. �lete legnagyobb �lma volt, hogy legal�bb egyszer a szem�be n�zhessen. �s nem csak egy f�nyk�pre. A l�ny feje f�l�tt 1 �r�val ezel�tt �sszecsaptak a hull�mok, sz�leivel durv�n �sszeveszett, a sulib�l is siker�lt egy rossz jegyet bezsebelnie. A bar�tok messze vannak, Emilynek elege lett. F�lkapta a lej�tsz�j�t, a f�zet�t, �s a Billes k�p�t, majd elviharzott otthonr�l. Nem zavarta a fagy, a lemen� nap, az id� m�l�sa. Nem akart hazamenni, hiszen tudta, hogy akkor folytat�dik minden rossz. Ha viszont itt marad, hal�lra fagy. „Hogy melyik a rosszabb, arr�l gondolkodhatok…”-v�lte mag�ban. Nem mozdult. Lehunyta szemeit, �s hallgatta, ahogy Bill �nekel. A fi� hangja hallat�n melegs�g j�rta �t a test�t, mintha az �let utols� adagjait adn� ebben a hal�los fagyban az �nekes. A sz�mok cser�l�dtek a zenelist�ban, �s mire a l�ny ism�t felnyitotta szemeit, szinte visszacs�ppent a val�s�gba. Beesteledett, az �g m�r koromfeket�n ontotta mag�b�l a h�pelyheket. Emily ujjai teljesen elg�mberedtek, ahogy g�rcs�sen szor�tott�k a Billes k�pet, l�bait t�rdt�l lefel� m�r nem is �rezte. A k�p volt a l�ny jelenleg egyetlen, �m legnagyobb kincse. Emily alig tudott mozogni. Tagjait �lomneh�znek �rezte (vagy m�g annak sem), kezdett rajta eluralkodni az �lmoss�g. A l�ny tudta, hogy m�r nem sok van h�tra. Ereje elhagyta, ahogy Bill hangj�n kereszt�l �tl�pett egy m�sik vil�gba, ahol csak a fi� van, �s �. Emily utols� erej�vel megfogta a tollat, kinyitotta f�zet�t, �s �rni kezdett.

„B�rki is tal�ljon r�m ha felkel a nap, legyek p�lda arra, hogyan j�r az, akit elhagynak. Akinek csak egy egyszer�nek t�n� k�v�ns�ga volt, mely m�gsem teljes�lhetett soha. Aki csak annyit akart, hogy szeresse az, akit �. Aki f�lt a hangos szavakt�l, �s a fagyba menek�lt. Aki �lni akart, 1000 �lmot d�delgetni, nevetni, a bar�taival lenni… most m�gis meg kellett halnia. Mi�rt ilyen az �let? �rzem, ahogy a v�r egyre lassabban �ramlik az ereimben. �rte dobogott eddig a sz�vem, amely –m�r csak p�r perc- m�r nem fog mozdulni t�bb�. Nem ezt akartam… de m�gis boldog vagyok. Mert annak a fi�nak a hangj�ra csuk�dik le �r�kre a szemem, akit a vil�gon a legjobban szerettem. �s ha m�r meg kell halnom, az � l�nye legyen az utols� dolog, amellyel tal�lkozok a F�ld�n…

Isten vele �s veletek!

Emily”

A l�ny kez�b�l kiesett a toll. Feje oldalra Billent, szemei ism�t lecsuk�dtak. A lej�tsz�ban m�g ment a zene, de Emily mindezt m�r nem hallotta. A Billes k�p leesett az �l�b�l a f�ldre, az �veg �sszet�rt rajta. Ugyanabban a pillanatban t�rt darabokra, majd �llt meg a l�ny sz�ve is. Lelke magasan az �gbe sz�llt, ahonnan �r�kk� �vhatta szeretett fekete herceg�t. Ahonnan minden �jjel cs�kot lehelhetett Bill arc�ra. Ahol m�r nem v�rta �t k�nny, �s f�jdalom…

M�snap reggel az emberek sajn�lattal teli pillant�sokkal m�regett�k a l�ny holttest�t. A k�r�l�tte t�nyked� rend�r�k megt�rten olvast�k a levelet. A l�ny sorsa bor�s volt, m�gis boldogan halt meg. Amikor megl�tt�k az �sszet�rt Billes k�pet a f�ld�n, a fi� kil�t�re is f�ny der�lt. A nem messze egym�s v�ll�n s�r� sz�l�k mostm�r hi�ba b�nt�k hajdani gorombas�gukat. Emily csak ott �lt a padon, mint egy szobor, tagjai k�kem�nyre fagyva. De ha teste m�r a fagy� is, lelk�t nem vehette el senki. Az pedig boldogan n�zett le Billre valahol, a feh�r felh�k kertj�b�l. A kertb�l, melyet �r�kk� k�rbefon a napsug�r.