A kilincs elmozdult, tompa kattanás jelezte, hogy az ajtó kinyílt. Bill lépett be a hotelszobába. Arca még mindig megviselt volt kissé, de már látszott rajta, hogy sikerült kibogoznia az érzelmei összekuszálódott szálait.

-Na? –kérdezte Gustav. Tom és Georg tekintete szintén az énekesre szegeződött. Bill sóhajtott egyet, majd bevallotta.

-Hagyom a francba.

Tom rosszallóan rázta a fejét, Gustav értetlenül nézett Billre. Georg szintén nemtetszését fejtette ki arckifejezésével.

-De hát szereted, nem? –Georg

-De igen, viszont… szerintem az időre hagyom. Nem akarom, hogy ezzel probléma legyen. Megpróbálom elfelejteni. Ha megy, akkor megy, ha nem, akkor talán megpróbálok beszélni Linával. –Bill

-Beszélsz vele, hogy maszkírozza Amy Winehouse-nak magát, hogy te könnyebben elfelejthesd? –cukkolta Tom. De most nem viccből.

-Tom… legalább most kímélj meg az epés megjegyzéseidtől. –Bill.

-Bocs. Én csak nem akarom, hogy hülyeséget csinálj. –Tom

-Én pedig azt akarom, hogy tartsd tiszteletben a döntésemet. És ez rátok is vonatkozik. –mondta Bill, miközben a 2G felé fordult.

-Ok, de mi is csak jót akarunk. –Gustav.

-Majd én eldöntöm, hogy mi a jó nekem. –Bill makacsul.

-Egészségedre. –vágott oda szúrósan Georg. Bill már nem bírta tovább a kritizáló mondatokat.

-Elmegyek zuhanyozni… és elfelejtem ezt az egészet, próbálkozzatok meg ti is ugyanezzel, nagyon szépen köszi! –sziszegte Bill epésen, majd fölkapta a törülközőjét és becsapta a fürdőszobaajtót maga után.

-Nem nézhetem ezt tétlenül… -morgott Tom.

-Tom, ő dönti el, mit csinál. –Gustav

-De basszus, az ikertestvérem! –Tom

-Anyád meg az anyád volt, amikor elváltak apáddal, és elvette Gordont. Lehetett beleszólásod? Nem. Miért? Mert anyád egy másik ember. Ugyanúgy, mint Bill. Kurva mindegy, milyen kapcsolat köt hozzá. Ahány agy, annyi féle gondolkodás. –magyarázta Gustav.

-De mi Billel… -kezdte Tom, de Georg a szavába vágott.

-Tom… majd ő megteszi, amit meg kell tennie. –Georg. Tom húzta a száját, de kénytelen volt egyetérteni a többiekkel. Eközben Bill csörtetett be a szobába. Lepakolta cuccait, majd vett egy csúnya pillantást a többiekre.

-Jó éjt! –vetette oda nekik flegmán, majd lefeküdt az ágyra, betakarózott, és befordult a fal felé.

-Nekünk is aludni kéne… -súgta oda Tomnak és Gustavnak Georg.

-Ja… menjünk. Jó éjt! –kiáltotta Gustav, majd ő is elfoglalta az ágyát. Ugyanezt tette Tom és Georg is. Mindannyian tudták, hogy Bill még ébren van, és hallja őket, de abban is biztosak voltak, hogyha most kezdik el cseszegetni, akkor ők járnak rosszabbul. Így inkább mindenki elrakta magát holnapra bízva abban, hogy másnap majd minden jobb lesz.

Másnap reggel Bill kelt föl elsőnek, szokatlan módon. A fürdőszobában csinálta a sminkjét a tükör előtt, amikor Tom bejött fogat mosni.

-Jó reggelt. –Tom

-Neked is. –Bill

-Bill… -kezdte Tom

-Hm?

-Jobban vagy a tegnapi óta? –kérdezte a gitáros.

-Én a tegnapi nappal úgy vagyok, hogy az meg se történt. Szóval örülnék, ha ti se traktálnátok vele. –mondta Bill gorombán. Tom habozott a kommentárral, de végül így szólt.

-Jó, de akkor ne rajtunk vezesd le…

-Jó… -nyögte ki Bill. Tomnál ismét egy rosszindulatú fejrázás következett, majd inkább kiment a fürdőszobából. Bill testvére szavain gondolkozott. Tényleg nem kellene velük bunkón viselkednie egy lány miatt. A rasztás Tom után ment.

-Fiúk… -kezdte Bill. Tom és a G-k tekintete egyből rá szegeződött.

-Igen? –Georg

-Bocsi a tahó viselkedésemért. Csak… meg voltam zavarodva. De egyet kérnék tőletek: ne hozzátok elő a tegnap esti dolgokat, és hagyjatok vele békén. Csak ennyi lenne… -mondta Bill bűnbánóan.

-Oké. –Gustav. Georg és Tom bólogattak.

-Köszi. –Bill. Ekkor megszólalt a mobilja. David volt az.

D: Jó reggelt, lejönnétek ide a hall-ba, egy kis egyeztetésre?

B: Jaja, hozzád?

D: Aha, de itt van még Nati, Benjamin, Dunja, Rob és Lina.

B: Lina?

D: Igen, Lina. Gond?

B: Öhhh, nem, nem, dehogy!

D: Bill, van valami?

B: Nincs, csak kicsit rosszul aludtam, és fáradt vagyok, meg nem figyelek oda, meg ilyenek.

D: Jaaa… értem. Nem kéne hajnalokig tévéznetek, de ezt már 500x elmondtam.

B: Jó… ez volt az utolsó.

D: Ajánlom is, fiam, és ez a többiekre is vonatkozik, szóval majd adogasd át nekik szépen. Senki se kíváncsi egy félalvóra a színpadon.

B: Jólvanna, értjük.

D: Ej, neked aztán tényleg kellemetlen éjszakád lehetett! Na, mindegy, 10 percen belül legyetek itt!

B: Jó, szia.

-Jost volt, azt mondta, 10 percen belül legyünk a hall-ban, egyeztetésre. –adta át az infót Bill.

-Hű de izgi… -Tom unottan.

-Lina is lent lesz… -motyogta Bill.

-Akkor lent lesz. Te mondtad, hogy ne foglalkozzon senki se a tegnapival. Te talán kivétel vagy? –Georg

-Nem… -Bill

-Akkor ennyi. –Gustav. Bill gyorsan fölvett egy napszemüveget, és lesietett a többiekkel a hall-ba.

-Na végre letaláltatok! –rikkantotta el magát David. Bill tekintete persze nem a menedzserre szegeződött legelőször. Mint ahogy Lináé sem. Amint elkapták egymás pillantását, rögtön másfelé fordultak.

-Jó reggelt. –Billék.

-Jó reggelt! –Crew

-Szóval akkor: Ma 11-re elgurulunk a lengyel zenetévé stúdiójába, mert ott lesz egy kis interjú nem tudom meddig, de vigyázzatok a műsorvezető csajjal, mert egy ganéj. A múltkor például… -magyarázta David, ám Billt nem sokáig tudta lekötni. Még akkor se, ha Jost felé fordult. A tekintete ugyanis folyamatosan Linán volt, aki ezt max csak sejthette, ugyanis a fekete üveg eltakarta Bill szemeit, így csak a srác tudhatta, mit néz valójában. Lina néha rápillantott, de aztán le is sütötte a szemét. Amint a lány az ajkába harapott, Billben filmként peregtek le a tegnapi események. Amikor magához szorította, amikor ajkuk összeért…

-Biiiiiiiill! –kiabált rá Jost. Bill összerezzent és mérgesen nézett a menedzsmentre.

-Mi van?

-Az, hogy örülnék, ha figyelnél, neked pofázok 10 perce! –Jost ingerülten.

-Jólvan, haggyál már! –Bill

-Mi a franc van veled? –kérdezte Jost mérgesen.

-Semmi bazmeg, semmi! –kiabált Bill, majd sarkon fordult, és otthagyta a társaságot.

-Hé, most hova mész? –kiáltott utána Jost.

-Valahova! –kiáltotta Bill gorombán, majd elsietett a hotel terasza felé. Lina nézte egy darabig az elsiető srácot, majd mire Jost egyet pislogott volna, a lány már szaladt is Bill után. A többiek tátott szájjal néztek utánuk.

-Mi a lófasz folyik itt? –kérdezte David Toméktól.

-Majd kiderül… -mondta Tom.

-Bill, állj! –kiáltott rá Lina, majd elkapta a karját. Bill ingerülten fordult meg, ám amikor a lány bűnbánó szemeit meglátta, az ő vonásai is meglágyultak. Higgadtabbra vette az iramot, és leült a teraszon található padra.

-Figyelj, én nem akarom, hogy miattam rosszul érezd magad… -Lina.

-Nem érzem magam rosszul… -motyogta Bill.

-Ne hazudj a képembe. –Lina

-Én… -kezdte Bill. Azt mondta volna, hogy nem hazudik, de most bizony ügyetlenül füllentett volna.

-Bill, figyelj, ezt meg kell oldani. –Lina

-Nem kell semmit se megoldani! Egyszerűen… hagyjuk ezt az egészet a francba, maradunk szépen barátok, és ennyi. –Bill

-Gondolod? Te csókoltál meg… -mondta Lina, majd közelebb ment a fiúhoz.

-Véletlen volt. –motyogta Bill. Lina közelebb hajolt hozzá, majd a fülébe súgta.

-Akkor is így gondolnád, ha most adnék egy csókot az arcodra?

Billt szinte áramütésként érte a mondat. A szíve követelte volna ezt a csókot, az esze viszont ott helyben ellenkezett volna.

-Te talán… szeretsz? –kérdezte tőle bátortalanul Bill.

-Igen… de tudod, mi lenne, ha mi összejönnénk. Felejtsük el mindezt, és maradjunk jóbarátok, rendben? –Lina

-Rendben. –Bill egykedvűen.

-De mielőtt ebbe beleegyezünk… kérhetek még valamit? –Lina

-Persze. –mondta Bill gyanútlanul. Linán látszott, hogy keresi a szavakat.

-Én… én csak azt szeretném, hogy… -hebegte Lina.

-Mondjad! –erősködött Bill. Már nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság.

-Ha már annyira bejövünk egymásnak, hogy a múltkori csók is jól sikerült… én… én azt szeretném, hogy… -Lina.

-Lina, mi az? –Bill.

-Mielőtt végleg lemondunk egymásról… kaphatnék tőled egy utolsó csókot?