Döfés a boldogságba

Kint már világosodik
Ő még ott van,
ahol senki nem zavarja
A születésnapi köszöntését
tegnap este
Már nem hallotta
Akarod magad repülni látni
fényként a sötétségben?
Nyisd ki az ajándékodat,
és minden készen áll
Hunyd be a
szemed és...

Az első döfés a boldogságba
a seb örökké megmarad
Egy aranyozott pillanat,
És minden alkalommal rosszabb lesz
Az árnyék és a fény

A kilátástalanságba taszítják
És nem tér
vissza többé
Odakint lassan világos lesz,
de az ő éjszakája
nem ér véget
Kezek nyúlnak
az arca felé
Mindig, ha fáj,
teljesen egyedül van
De az utolsó alkalom után
már nem sírt
Hunyd be a szemed és...

Az első döfés a boldogságba
a seb örökké megmarad
Egy aranyozott pillanat,
És minden alkalommal rosszabb lesz
Az árnyék és a fény

A kilátástalanságba taszítják
És nem tér vissza többé
Minden utolsó alkalom után
kellett neki mégegyszer-mégegyszer
Minden utolsó alkalom után
kellett neki mégegyszer-mégegyszer
Utoljára
Mindenki őt nézi,
De ez neki nem számít,
Akar még, még

És egy utolsó döfés a boldogságba
a seb örökké megmarad
Egy aranyozott pillanat,
Az utolsó a szobájában
Az árnyék és a fény a kilátástalanságba taszítják
És nem tér vissza
vissza többé

A menny bezárul
Az utolsó álma
beteljesületlen marad