57. rész

Peter belépett a backstage-be. Georg a másik szobában tévézett, Gustav pedig újságot olvasott.

-Hello! –köszönt Peter a dobosnak.

-Szia, hallod, lenyúltunk egy tablettát a fájdalomcsillapítódból, mert Georgnak nagyon be volt gizdulva a feje. –mondta Gustav, csak hogy tiszta maradjon a lelkiismerete.

-Fájdalomcsillapítót? Azt meg hogy? –kérdezte Peter.

-Hát a táskádból azt a fehér dobozos cuccot. Azt mondtad, hogy az fájdalomcsillapító… -mondta Gusti.

-Őőő… Gustav… kettő olyan dobozom van, és abból csak az egyik fájdalomcsillapító. Az pedig bent van a kocsimban. –mondta Peter. Gustav elsápadt…

-Uramisten! Ugye nem valami mérget adtam Georgnak? Te! Mi a rák ez??? –kérdezte Gustav totál megrémülve.

-Öhm… hát az nem méreg volt… inkább… hogy is mondjam… méregtelenítő. –kezdte Peter, és próbálta elfojtani a röhögést.

-Te Peter… mi a szar ez? –Gustav.

-Hát pont az. Tudod… nekem az idegen helyeken nehezen meg a nagydolog, és mivel egészségtelen, ha napokig visszatartod, ezért az orvosom adta ezt a hashajtót, hogy ne kelljen annyit szenvednem… -mondta Peter. Gustavnak elkerekedtek a szemei.

-Te most azt akarod mondani, hogy sufnitunningolt hashajtót adtam Georgnak, fájdalomcsillapító helyett? –Gustav.

-Azt… -mondta Peter. Ekkor Georg jött ki a másik szobából.

-Peter, köszi a fájdalomcsillapítót, a fájdalom már enyhült, csak a gyomromat cseszegeti… -mondta Georg.

-Nincs mit, de akkor tedd a dolgod, fiam! –mondta Peter, majd a fürdőszoba felé biccentett.

-Asszem az lesz… na mindegy, köszi! –mondta Georg majd elment a mosdóba. Ekkor Peter tekintete összetalálkozott Gustavéval, és kitört belőlük a röhögés.

-Gustav, öregem, ha te elmennél gyógyszerésznek, hát ott úgy hullanának az emberek, mint a legyek! –mondta Peter.

-Hát basszus, honnan a francból tudhattam volna? –Gustav

-Mondjuk lehet értél el valamit… ez a cucc úgy meghajtja, hogy tényleg el fog múlni tőle az a maradék fejfájása is! –nevetett Peter.

-Hát tudod, az orvoslást is kell egy kicsit reformosítani… -Gustav

-Az eszem megáll tőled… -nevetett Peter.

Eközben Tom kocsijában

A tanúvallomás sikeresen lezajlott. Robertet előzetesbe helyezték, a fogdában van. A TH ikrei és Lina a hotel felé tartottak. Lina Tommal beszélgetett, Bill pedig az ablakon bámult kifelé. Gondolatai messzire jártak, szinte el sem jutott hozzá a bátyja és Lina között lezajló párbeszéd. A fejében inkább a történtek peregtek le, immár századszorra. Bill képtelen volt napirendre térni… amikor Lina után rohant, és a földre estek… olyan közel volt egymáshoz az arcuk. Ha csak egy kis lopott csók elcsattan… csak úgy véletlen… áh, nem. Nem követheti el azt a hibát, melyet Tom vétett. Hisz Lina a menedzserük/producerük lánya! Nem érhet hozzá… de hát Istenem… úgyse tudna róluk senki. De vajon Lina mit gondol erről az egészről? Szereti egyáltalán? Vagy csak barátként tekint rá? De… rámosolygott, amikor Bill átölelte ott a kisutcában.

Bill tekintete lassan a lányra vándorolt. Olyan szép volt…

„Megőrültem basszameg… nem kezdhetek ki vele…” –gondolta Bill magában, majd ismét az ablak felé fordult. Az érzések csak úgy kavarogtak a fejében, súlyként nehezedve vállára. Az autó leparkolt a hotel előtt.

-Megjöttünk! –rikkantotta Tom. Billt mintha megrángatták volna, úgy eszmélt fel. Gyorsan követte Tomot és Linát a hotel bejáratához. Beszálltak a liftbe. Bill megpróbált nem ránézni Linára. Ám ha magát tudta is kontrollálni, a lányt már nehéz volt. Lina odajött Bill mellé, és megkérdezte tőle.

-Bill, mi a gond, olyan hallgatag vagy… -mondta Lina, és kérdőn tekintett a fiúra. Miközben állt mellette, karjuk egy pillanatra összeért. Bill ekkor úgy ugrott el, mintha tüskéket szúrtak volna a bőrébe.

-Semmi, csak fáradt vagyok. –jelentette ki, majd rosszindulatúan megsimította a karján azt a pontot, ahol Linával összeértek.

-Biztos? Olyan furcsán viselkedsz… –Lina.

-Biztos… -nyögte ki Bill.

-Hát jó… ha nem akarod elmondani… -Lina beletörődötten. A lift ajtaja kinyílt, a trio pedig kilépett az emeletre.

-Na, jó éjt! –mondta Tom elsőnek.

-Jó éjt! –Bill

-Jó éjt! –Lina. A lány először Tom arcára adott egy (baráti) puszit, majd Billhez lépett.

-Köszönöm, hogy megmentettél, és ne legyél ennyire rosszkedvű! –mondta Lina kedvesen mosolyogva, majd szemeit lehunyta, és lábujjhegyre állt, hogy adjon egy puszit Bill arcára.

-Öhm… oké… -mondta pirulva Bill, majd kezét az arcára tette azon a ponton, ahol a lány ajka hozzáért. Gondolkozott azon, hogy ő is adjon-e egy puszit Linának, ám mire bármit is tett volna, Tom belekapott a karjába, és a hotelszoba felé kezdte ráncigálni.

-Szép jó éjszakát mindenkinek! –mondta a gitáros, miközben Billt „vonszolta” a szobájuk felé.

-Sziasztok! És adjátok át a többieknek is, hogy aludjanak jól! –Lina

-Meglesz! Csáó! –Tom. Lina és Bill tekintete még utoljára összetalálkozott, majd a lány megfordult, és bement a szobájába. Bill megbabonázva bámult a semmibe. Amikor mögöttük is becsukódott az ajtó, Tom rikkantása zökkentette ki Billt a rózsaszín ködből.

-Ébresztő kisherceg, le kéne zuhanyozni! –kiáltott föl vigyorogva Tom, mire Bill ijedten összerezzent.

-Tom bazmeg, direkt ijesztgetsz? –morgott Bill. Tom kinevette.

-Ijesztgetlek? Naaa, valld csak be, milyen parázna gondolataid vannak a kiscsaj körül! –nevetett Tom.

-Dugulj el, Tom. –vágta oda Bill unott hangnemben.

-Nem kell ezeket a dolgokat szégyellni, Bill… -nevetett Tom.

-Tom, menj már a picsába. Jost lánya, mit akarnék tőle? –Bill

-Bill, ne próbálj meg hazudni nekem… látni rajtad, hogy bele vagy esve. –Tom

-Nem vagyok beleesve! Illetve… tetszik, de… David lánya, rá sem nézhetek. –mondta Bill, majd elkezdett a törülközője és a tusfürdője után kutatni a táskájában.

-Szóval te most direkt azért fogod vissza magad, mert Jost lánya? –Tom

-Tom, talán elfelejtetted, mi volt nálad is? David majdnem letépte a fejedet! –Bill

-Szóval te most inkább cidrizel Davidtől, minthogy vállald az érzéseidet? –kérdezte Tom értetlenül.

-Igen, mert nem akarok balhét. Majd jegelem a témát, és akkor biztos elfelejtem. –mondta Bill, majd végre megtalálta a tusfürdőjét.

-Ha egy olyan ember tetszik, aki naponta a környezetedben van, azt úgysem felejted el. Daviddel meg ne törődj, lehet, nálad máshogy reagál. –Tom

-Nem hiszem. Mindegy. Majd kiheverem. Megpróbálok nem foglalkozni vele, és kész. –Bill

-Bill, ezt nem rendezheted így le… -Tom

-De igen. Most pedig megyek zuhanyozni. Mire visszaérek, örülnék, ha nem ez lenne a témánk. –mondta Bill, majd kezében a fürdőcuccokkal eltűnt a mosdóban. Tom csak egy beletörődött sóhajjal reagált ikertestvére makacsságára.