56. rész

Robert elkapta Lina karját, és magához rántotta a lányt. Mire Bill föleszmélt, Robert már ott állt tőle 5 méterre, és egy kést szorított Lina nyakához.

-Csúnya kislány voltál, nem csináltad meg, amit kértem! –súgta gonoszan Lina fülébe Robert.

-Engedd el! –kiáltott rá Bill.

-Te csak ne pofázz ebbe bele, énekesmadár! –sziszegte Robert. Bill fölháborodottan nekirontott volna, de tudta, hogy a hidegvérén múlik Lina élete. Megpróbált nyugodt maradni.

-Miért nem inkább velem beszéled meg a dolgokat, ha már annyira a személyes dolgaimat akarod? –kérdezte Bill. Robert gúnyos pillantást vetett rá.

-Te egy kis senkiházi vagy, tőled csak a pénz jó. –ezután Linához fordult, a kés hegyével végigsimította a lány nyakát –vele viszont sokkal jobb szórakozni, igaz?

-Hagyj békén! –könyörgött Lina sírva.

-Engedd el! Ha kell akkor fizetek bazmeg, csak hagyd már békén! –mondta Bill, egyre dühösebben. Undorodva meredt a férfira. Robert felnevetett.

-Hát nem érdekes? Egy pici nyisszantás a nyakadba, és 5 perc múlva halott vagy. –súgta oda Robert Linának.

-Engedd el! –kiáltozott Bill tovább.

-Minél tovább óbégatsz kicsi fiú, annál kevesebb időd lesz elbúcsúzni az új barátnődtől! Hogy az milyen szomorú lenne! –mondta Robert epésen.

-Ha annyira kötekedhetnéked van, akkor miért nem velem kezded? –Bill.

-Veled? Hűűű… csak nem felbátorodott valaki? Ne játssz a tűzzel, kiscsákó! –Robert nevetve.

-Robert… engedj el, és húzz el innen, senki sem fog feljelenteni, se semmi, csak hagyj már végre…ááá.- Robert a mondat közepén beletépett a lány hajába.

-Kussolj, ribanc! –üvöltött rá az ijedt Linára.

-Elég volt! –Bill megindult Robert felé, ám a férfi gyorsan rákiáltott.

-Ott maradsz Kaulitz, különben elvágom a torkát! –mondta, majd még jobban belemélyesztette a kést a lány bőrébe. Bill megtorpant.

-Figyelj Robert… egy fasz vagy, tudod? Könnyű egy védtelen lányt bántani… ha ő állna előtted egy késsel, ott helyben lennél beszarva, ezt tutira megmondom. Szánalmas kis köcsög… -mondta Bill, ugyanolyan lenéző stílusban, mint ahogy Robert. Azért mondta mindezt, hátha végre elengedi a lányt a pasas.

-Te beszélsz? Kis buzi… megpöcköllek, és elrepülsz! –mondta Robert, majd felkacagott.

-Próbáljuk ki, aztán majd meglátjuk, ki nevet utoljára! Kis szarjankó… -Bill. Robert elmosolyodott, és ellökte magától Linát. Lassan megindult Bill felé, de Lina se volt rest, gyorsan lekapott egy sörösüveget a mellette álló szemetes tetejéről, és teljes erőből fejbe verte vele Robertet.

-Aúú! –Robert ösztönösen a fejéhez kapott, és tántorogni kezdett. Több sem kellett Billnek, kihasználta a helyzetet, és behúzott egyet Robertnek, aki kábultan terült el a földön. Lina ijedten szaladt Bill háta mögé, aki továbbra is szemmel tartotta a fiút. Ekkor Tom és 3 rendőr sietett feléjük a semmiből.

-Megtámadta őket! –mutatott Tom a földön fetrengő, és nyöszörgő Robertre.

-Kést szorított a nyakamhoz! Fenyegetett, van rá bizonyítékom! –Lina.

-Oké, lassabban! –mondta az egyik rendőr, miközben a másik fölsegítette Robertet.

-Kapjátok be… kis köcsögök! –sziszegte Robert mérgesen, vérző orrát fogva.

-Vegyen vissza, fiatalember! –förmedt rá a rendőr.

-A pasas fenyegette, és verte a lányt, most pedig kést tartott a torkához! Ezt a pasit azonnal le kell csukni! –Bill

-Jólvan, jólvan, lassabban. Bevisszük a férfit az őrsre, de magunkat is jönniük kell, hogy vallomást tegyenek. –magyarázta a rendőr.

-Oké. –Bill Linára és Tomra nézett, ők bólintottak. Robertet beterelték a rendőrautóba, Billék pedig mentek a saját kocsijukba, és úgy követték a járőrkocsit.

Tom vezetett Bill hátul ült Lina mellett.

-Nem esett bajod? –kérdezte a lánytól.

-Nem… csak megijedtem. Neked?

-Nekem sem. Ne aggódj, hamar eltelik ez a kihallgatás. –Bill.

-Rendben… csak lenne már vége. De… Bill… -kezdte Lina

-Igen?

-Bátor voltál… köszönöm. -mondta elismerően a lány.

-Te is… ha nem ütöd le… -Bill

-De ha te nem csalod el… -Lina.

-És ha én nem hívom fel a zsernyákokat! –mondta büszkén Tom.

-Köszönöm Tom! –Lina.

-Köszi, tesó! –Bill

-Vagy inkább: bátyó? –vigyorgott Tom.

Bill: -_-”

-Na, jólvan, befejezni! A lényeg, hogy megúsztuk mindannyian! És hogy végre ennek a résznek is vége van… -Lina.

-Ja. Remélem, hamar hazaengednek minket… -Bill. A fiú a lányra nézett. Tekintetük összetalálkozott egy pillanatra. Ettől mind a ketten zavarba jöttek, és gyorsan elfordultak a másik irányba. Aranyos látvány voltak… mint minden fiú, és lány, akik keresik a hidat, mely összeköt két, szerelemre már régóta vágyó szívet. Még ha nem is merik ezt önmaguknak bevallani.

Eközben a hotelszobában…

-Gustav! Gustaaav! –kiáltozott Georg, a dobost keresve.

-Mi van? –válaszolt Gusti a fürdőszobából.

-Nem láttad a fejfájásimat? –kérdezte Georg.

-Őőő… nem. –Gusti.

-A faszomat, már mindenhol kerestem, de sehol sincs! –mérgelődött Georg, miközben a szobában kutakodott tovább.

-Ennyire fáj a fejed? –Gusti

-Igen… ha nem fájna, akkor most nem keresném azt a szutykot. –morgott Georg tovább.

-Van egy másik, az nem lenne jó? –Gusti.

-Milyen másik? –Georg kíváncsian.

-Peternek van valami fájdalomcsillapítója. –mondta Gustav, majd a stábtag táskájából kivett egy gyógyszeres dobozt.

-És ez jó fejfájásra? –Georg

-Hát nekem azt mondta, hogy ez fájdalomcsillapító, annak meg minden szir-szarra jónak kellene lennie… -magyarázta Gusti.

-De ezen semmilyen tájékoztatás nincs… -mondta Georg, miközben a dobozt nézegette.

-Hát akkor ne vedd be. –mondta Gusti, majd visszament a fürdőszobába. Georg elgondolkozott. Nagy baja csak nem lehet, ha beveszi.

-Beveszem, aztán majd elmúlik! –mondta Georg. Be is vett egy tablettát, majd visszatette a dobozát Peter táskájába. Ezután a legjobbakat remélve visszament az ágyára olvasni. Nem gondolta volna, hogy a gyógyszer bizony nem azt a hatást fogja hozni, melyet elképzelt…