55. rész

Lina gyorsan szerzett egy papírt, és egy tollat. Kapkodva vetette papírra gondolatait.

Sajnálom, hogy ezt teszem, de elmegyek. Talán jobb is így. Nem bírok többet Bill és apám szemébe nézni. Hibáztam, és szégyellem magam. Többet nem fordul elő.

Szeretek mindenkit & vigyázzatok magatokra.

És ha tudtok, bocsássatok meg nekem. Hibáztam. Sajnálom…

Lina

Könnycseppek hullottak a papírra, miközben Lina írt. Úgy érezte, ez az egyetlen megoldás a problémáira. Ha elmegy. Messzire. Egy olyan helyre, ahol nem ismeri senki. Ahol nem kell lesütnie a szemét, ha embereket lát. Ahol nem kell attól félnie, hogy olyanokba botlik, akiket megbántott. Az új élet szép, ámde veszélyes lehetősége csábította a lányt, aki bizony nem állt ellen. Letörölte könnyeit, félbehajtotta a lapot, letette Bill párnájára, majd felállt, és kisietett a turnébuszból. Amikor az utca betonját érezte a lába alatt, megtorpant, és körülnézett, nem látja-e valaki. Tiszta volt a levegő. Lina nekiiramodott, elfutott az egyik kisutca felé. Miközben szaladt, cipőjének kopogását elnyomták az őt körülvevő házak, melyek komoran nyújtózkodtak a csillagos ég felé…

-Bill lassíts! Bill, hallod? Állj már meg, te idióta! –kiabált a srác után Silke, majd elkapta Bill karját.

-Ugyan miért? –kérdezte Bill ingerülten.

-Talán azért, mert az a szerencsétlen lány ártatlan, és csak azért AKART tőled lopni, mert egy pszichopata állat kényszerítette rá, és ha talán meghallgattad volna, akkor most jobb lenne minden! –hadarta Silke.

-Kényszerítették? –kérdezte Bill hitetlenkedve. Megállt, és Silkét figyelte.

-A volt pasijától tiltotta David. De Lina mégis összejött vele, és kiderült, hogy a srác egy vadállat. Verte, terrorizálta, csúnya dolgokba rángatta bele, meg minden. És amikor Lina elhagyta, és a pasi megtudta, hogy a közeledben van, megfenyegette, hogyha nem lop el tőled valami személyes dolgot, akkor tönkreteszi. Lina meg természetesen félt tőle, így meg akarta tenni amit kér, de nem akart neked ártani, ezt többször hangsúlyozta. Nem mert szólni senkinek, Bill, én elolvastam az üzeneteket, amiket küldött a lánynak… ez egy szörnyeteg! Nem Lina a hibás… hanem az a Robert! –magyarázta Silke. Bill elgondolkozott.

-Akkor én most… ok nélkül vágtam a fejéhez mindent? –kérdezte Silkétől.

-Pontosan. –Silke szigorú tekintettel.

-Oh… basszus… megyek, és beszélek vele! Még mindig a buszban van? –Bill

-Igen. Én addig beszélek Daviddel. –Silke

-Rendben, akkor majd összefutunk! –mondta Bill, majd elfutott a turnébuszhoz. Az ajtót nyitva találta. Lassan felment a járműbe.

-Lina! Lina! Én vagyok az, Bill! Figyelj, beszéljük meg! –kiáltozta Bill, tekintetével a lányt kereste, ám a helység üres volt.

-Lina! Itt vagy? –folytatta a kiáltozást, amikor észrevette a papírt a párnáján. A lap nem volt ott, amikor Bill 10 perccel ezelőtt kiviharzott a helységből, így az énekes gyorsan széthajtotta.

Bill miután elolvasta a levelet, megtörten eresztette el a lapot a kezéből, amely visszahullott az ágyra. Miatta ment el… -csak erre bírt gondolni. Ekkor bejött David és Silke.

-Hol van a lányom? –kérdezte Billtől Jost. Bill elkeseredetten biccentett fejével az ágy felé. Silke és David egyszerre néztek a papírra. David odasietett, elolvasta. Minél többet olvasott a levélből, annál jobban kiült arcára az aggodalom. Reményvesztetten, könnytől csillogó szemekkel olvasta a sorokat. Amikor a levél végéhez ért, dühösen nézett Billre.

-Nektek mi a franc bajotok van a családommal? Először Tom becsteleníti meg a nagyobbik lányom, mostmeg te üldözöd el a fiatalabbikat! –kiabált David mérgesen. A szavai szinte késhegyként hatoltak Bill szívébe. Az énekes hibásnak érezte magát… bárcsak visszaforgathatná az idő kerekét.

-Elég legyen, basszus, ezzel nem mentek semmire! Csak időt veszítünk! Ebben az esetben az egyetlen hibás alany, Robert! –Silke. David és Bill tekintete összetalálkozott.

-Jólvan… -motyogta David.

-Meg kell keresnünk Linát, míg nem késő! –Silke. A fiúk bólintottak, majd szinte egyszerre viharzottak ki a buszból. Bill Tommal az oldalán ült be egy kocsiba, majd elindultak az éjszakában…

-Bill, ez egy nagyváros, vazze. Kacsapicsát keresünk a tengerben… -magyarázta Tom a kormány mögül. Lassan haladt, hogy a mellette ülő Billnek legyen ideje alaposan körülnézni.

-Tom. Bűntudatom van, amiért úgy beszéltem vele. És lesz is, ameddig meg nem találom. –reagált az énekes.

-A tökeim eldobom, hogy a nőkért mit meg nem teszünk. Pontosabban teszel… -kezdett el vigyorogni Tom. Bill erre egy szemforgatással reagált.

-Bazmeg Tom, legalább most ne! –Bill

-Jólvanna, de legalább ez is mutatja, hogy igazam van. Meg volt. –Tom

-De Tom! Ez lelkiismeret, nem pedig szerelem! –mondta Bill a testvére felé fordulva, már kicsit emelkedett hangerővel.

-Lófaszt. –vigyorgott Tom.

-Jólvan Tom, veled sem lehet rendesen beszélni… -mondta Bill unottan, majd ismét az utcát kémlelte. Pont jókor, ugyanis egyből kiszúrta az egyik padon sírdogáló Linát.

-Tom! Állj! –kiáltotta Bill. A gitáros azonnal lefékezett, majd Bill kiszállt a kocsiból.

-Lina! –kiáltott a lány után. Amikor Lina észrevette az énekest, futásnak eredt. Befordultak egy kisutcába, mikor Bill hátulról ráugrott a lányra, és mind a ketten egy szép esésnek lettek szereplői.

-Aúúú… Bill engedj el! Hagy elmenni! –mondta neki Lina elkeseredetten.

-Nem mész te sehova… csak haza. Bocsánat, elborult az agyam, Silke viszont tisztázott mindent. –mondta Bill, miközben szorosan átkarolta a lányt, el ne szökjön megint. Még mindig a földön feküdtek, szóval szerencse, hogy éjszaka volt, és kihalt utca, mert érdekesen néztek volna rájuk.

-De… de láttam képeket a laptopodban… -mondta Silke. Szinte reszketett a szégyentől.

-És? Figyelj… meg tudjuk ezt beszélni. Nem te vagy itt a hibás. –Bill

-Akkor… megbocsátasz? –kérdezte Lina. Szemében megcsillant a remény.

-Persze. Ha te is nekem… -mosolygott Bill.

-Semmi baj… -mondta Lina boldogan. Bill megkönnyebbült.

-Akkor hazajössz? –kérdezte a lánytól kedvesen. Lina éppen válaszolt volna, amikor egy ismerős, mély hang csendült fel tőlük 3 méterre.

-Oh, milyen romantikus! A menekülő lány, és az újdonsült bikája! –mondta az idegen gúnyosan. Bill és Lina egyszerre fordultak a hang irányába.

-Robert! …Mit keresel te itt? –kérdezte Lina remegő hangon, majd gyorsan felkelt a földről Billel együtt. Az énekes dühös tekintettel méregette a férfit, kezét ökölbe szorította.

-Hallottam, hogy itt lesz a következő turnéállomás. Gondoltam leellenőrizlek, de nem gondoltam volna, hogy az igazi Billt hozod el nekem… -mondta Robert, majd egy gúnyos kacajjal zárta le a monológját.

-Nem! Ne higgy neki, direkt csinálja! –fordult Bill felé a lány.

-Nyugi… -Bill.

-Sajnálom, hogy megzavartam az idillt, de Linával még van egy lezáratlan ügyünk… -kezdte Robert. Lina félve megmarkolta Bill karját, majd a páros elkezdett hátrálni.

-Bill… ne engedd, hogy bántson! –könyörgött halkan az énekesnek Lina.

-Nem fogom, ne aggódj! –válaszolt Bill. Amíg ők hátráltak, Robert lassan lépdelt feléjük.

-Nos, emberek… itt a game over! –mondta Robert, majd villámgyorsan Bill és Lina között termett. Az álmos utca Lina sikolyától lett hangos.