54. r�sz

-Silke v�rj, meg tudom magyar�zni! Csak hallgass meg! –ki�ltott a n�re Lina, amikor az megfordult, �s elindult a turn�busz ajtaja fel�. �m amikor meghallotta, hogy Lina mit mondana, megtorpant.

-Lina. Bill cuccai k�z�tt kotor�szt�l… m�gis mit tudn�l ezen kimagyar�zni? –k�rdezte Silke. Meg�llt, �s lesajn�l� pillant�st vetett a l�nyra. Mintha csak egy b�n�sre n�zne a kiv�gz�se el�tt. Ez a pillant�s szinte b�n�t�an hatott Lin�ra, de a l�ny tudta, hogyha nem mondja el az igazs�got, akkor m�g nagyobb bajba ker�l.

-Azt, hogy nem �nsz�ntamb�l kotor�sztam a laptopj�ban. –mondta. Silke arc�ra r�gt�n ki�lt a meglep�d�tts�g. Eddig csak a fej�t ford�totta a l�ny fel�, �m most eg�sz teste farkasszemet n�zett a megszeppent Lin�val.

-H�t akkor? Fegyvert tartottak a fejedhez, vagy mi? Tudtommal, csak te vagy itt… -kezdte Silke. Pr�b�lt a nyers modorn�l maradni, de a szem�ben csillog� k�v�ncsis�got nem tudta elrejteni.

-A volt pasim… napok �ta zaklat, �s fenyeget, miszerint ha nem lopok el valami szem�lyes dolgot Billt�l, akkor kit�lal Davidnek mindenf�le h�lye hib�mr�l, �s akkor apu sim�n ki fog tagadni… De �n mondtam neki, hogy nem akarom ezt tenni Billel, de itt nem olyan hib�kr�l van sz�, hogy nem pakoltam �ssze a szob�mban… -mondta Lina. A l�nyb�l csak �gy kit�rtek a szavak, melyeket eddig mag�ban �rz�tt.

-Komolyan? –k�rdezte Silke. Hangj�b�l elt�nt a durvas�g, �s felv�ltotta a figyelem.

-�n nem akarom Billt b�ntani… -mondta Lina. Szemeib�l k�nnyek sz�ktek el�. A l�ny kezeivel takarta arc�t, majd le�lt az �gyra, �s �gy s�rt tov�bb. Silke el�sz�r d�bbenten meredt Lin�ra, majd le�lt mell�.

-De h�t mivel fenyegetett? –k�rdezte Silke. Lina el�vette a mobilj�t, �s mutatott Silk�nek n�h�ny sms-t. Silke elolvasott mindent…

„szerezd meg a dokumentumait, k�l�nben az eg�sz st�b el�tt megal�zlak! �gyis megtal�llak titeket…”

„szerezd meg a dokumentumait, k�l�nben ap�d megtudja, hogy f�vezt�l… �s ha j� kedvem lesz, tal�n m�g cifr�zom is p�r sz�ps�ggel… im�dni fogja!”

„ha nem teszed meg, amit k�rtem, nagyon meg fogod b�nni…”

„ugye tudod, hogy figyellek…”

„ha megtudom, hogy �tversz, kicsin�llak…”

„egy rossz mozdulat, �s nem csak te, hanem az a dr�ga Bill is meg fogja sz�vni… ne pr�b�lkozz, kisl�ny!”

-J�zusom… -Silke csak ennyit b�rt kiny�gni.

-F�lek! –zokogott Lina.

-Elhiszem… jaj, kicsim! –Silke vigasztal�n �t�lelte a zokog� Lin�t.

-Ha nem teszem meg, amit k�r, meg�l! Amikor egy�tt voltunk, nem egyszer �t�tt meg �gy, hogy napokig v�res sebeim voltak… de ha megteszem, akkormeg… -Lina nem tudta befejezni a mondatot.

-Ne haragudj, ami�rt rosszat felt�teleztem r�lad! Fel kell jelenten�nk ezt a szemetet! Min�l hamarabb! –Silke

-De akkor… �n f�lek… te nem ismered… el�le nem lehet elb�jni… � egy vad�llat! –mondta Lina.

-Figyelj, meg fogjuk oldani, j�? –Silke.

-Rendben. –Lina.

-�s… m�gis hogy csin�ltad volna a dokumentumlop�st? –k�rdezte Silke. Lina m�r nyitotta a sz�j�t, hogy elkezdje. Egyik�k sem vette �szre, hogy ezalatt bej�tt valaki a turn�buszba. Bill az egyik f�zet��rt ment be a buszba. Hamar megtal�lta, nem is vette �szre, hogy m�s is van ott rajta k�v�l. �ppen ment volna ki, amikor meghallotta Lina hangj�t.

-Gondolkoztam azon, hogy megtegyem-e. De mivel f�ltem t�le, ez�rt megtettem. Megkerestem Bill laptopj�t, hogy megn�zzem a szem�lyes dokumentumait.

-Miii??? –fakadt ki Bill, persze halkan. Nem mozdult, hanem f�lelt.

-Azt�n l�ttam a mapp�kat, amin Tommal van, meg a csal�dj�val, meg Andreas-szal. Meg a dalsz�vegeit. �s az mp4-emre akartam �ket f�lrakni. �s akkor �gy ellopni. –mondta Lina. Ekkor borult el Billnek az agya. Sz� szerint berontott a helys�gbe, tekintet�t olyan d�h j�rta �t, amelyet m�g Silke sem l�tott.

-Bill, nem az van, amire gondolsz! Lina csak… -magyar�zkodott Silke, de Bill r��v�lt�tt.

-Fogd be!!!

Silke ledermedt. Bill m�g sosem besz�lt �gy vele. Az �nekes Lin�ra pillantott.

-Hogy k�pzeled, te kis… -sziszegte Bill m�regt�l f�t�tten a megszeppent Lin�nak.

-Bill, �n nem… -kezdte a l�ny, de a fi� r�f�rmedt.

-Hallgass! Hogy mer�szelted… -folytatta Bill, de a l�ny a szav�ba v�gott.

-De… -Lina

-KUSS! –mondta Bill, majd h�tral�kte az id�k�zben fel�llt l�nyt, aki sikoltva zuhant az �gyra.

-Bill, �llj, f�lre�rted! –mondta Silke, mik�zben pr�b�lta a feld�h�d�tt fi�t t�vol tartani Lin�t�l, �m Bill �t is ell�kte mag�t�l.

-L�szart �rtem f�lre! Mindent hallottam… kis patk�ny… -mondta Bill, majd undorodva n�zett Lin�ra.

-Bill, �n nem… -Lina s�rva.

-Mit nem? Ha? �s �n m�g… �s �n m�g azt hittem, norm�lis vagy. Te kis utols�… hadd ne mondjam ki… -mondta Bill gy�l�lettel teli hangon.

-Bill, ne! F�lre�rted! –Silke.

-Te csak fogd be! A p�rtj�t fogtad… undor�t�. Azok vagytok, mind a ketten… de m�r nem sok�ig! –kiab�lt Bill, majd kirohant.

-Bill, �llj meg! –kiab�lt ut�na Silke, majd fut�snak eredt, hogy utol�rje a fi�t. Lina ott maradt az �gyon. Nem mozdult. Csak s�rt.

„V�ge… mindennek v�ge…” –gondolta rem�nyvesztetten.

Ekkor jutott esz�be valami. Csak egyetlen m�don menek�lhet meg…