-Silke várj, meg tudom magyarázni! Csak hallgass meg! –kiáltott a nőre Lina, amikor az megfordult, és elindult a turnébusz ajtaja felé. Ám amikor meghallotta, hogy Lina mit mondana, megtorpant.
-Lina. Bill cuccai között kotorásztál… mégis mit tudnál ezen kimagyarázni? –kérdezte Silke. Megállt, és lesajnáló pillantást vetett a lányra. Mintha csak egy bűnösre nézne a kivégzése előtt. Ez a pillantás szinte bénítóan hatott Linára, de a lány tudta, hogyha nem mondja el az igazságot, akkor még nagyobb bajba kerül.
-Azt, hogy nem önszántamból kotorásztam a laptopjában. –mondta. Silke arcára rögtön kiült a meglepődöttség. Eddig csak a fejét fordította a lány felé, ám most egész teste farkasszemet nézett a megszeppent Linával.
-Hát akkor? Fegyvert tartottak a fejedhez, vagy mi? Tudtommal, csak te vagy itt… -kezdte Silke. Próbált a nyers modornál maradni, de a szemében csillogó kíváncsiságot nem tudta elrejteni.
-A volt pasim… napok óta zaklat, és fenyeget, miszerint ha nem lopok el valami személyes dolgot Billtől, akkor kitálal Davidnek mindenféle hülye hibámról, és akkor apu simán ki fog tagadni… De én mondtam neki, hogy nem akarom ezt tenni Billel, de itt nem olyan hibákról van szó, hogy nem pakoltam össze a szobámban… -mondta Lina. A lányból csak úgy kitörtek a szavak, melyeket eddig magában őrzött.
-Komolyan? –kérdezte Silke. Hangjából eltűnt a durvaság, és felváltotta a figyelem.
-Én nem akarom Billt bántani… -mondta Lina. Szemeiből könnyek szöktek elő. A lány kezeivel takarta arcát, majd leült az ágyra, és úgy sírt tovább. Silke először döbbenten meredt Linára, majd leült mellé.
-De hát mivel fenyegetett? –kérdezte Silke. Lina elővette a mobilját, és mutatott Silkének néhány sms-t. Silke elolvasott mindent…
„szerezd meg a dokumentumait, különben az egész stáb előtt megalázlak! Úgyis megtalállak titeket…”
„szerezd meg a dokumentumait, különben apád megtudja, hogy füveztél… és ha jó kedvem lesz, talán még cifrázom is pár szépséggel… imádni fogja!”
„ha nem teszed meg, amit kértem, nagyon meg fogod bánni…”
„ugye tudod, hogy figyellek…”
„ha megtudom, hogy átversz, kicsinállak…”
„egy rossz mozdulat, és nem csak te, hanem az a drága Bill is meg fogja szívni… ne próbálkozz, kislány!”
-Jézusom… -Silke csak ennyit bírt kinyögni.
-Félek! –zokogott Lina.
-Elhiszem… jaj, kicsim! –Silke vigasztalón átölelte a zokogó Linát.
-Ha nem teszem meg, amit kér, megöl! Amikor együtt voltunk, nem egyszer ütött meg úgy, hogy napokig véres sebeim voltak… de ha megteszem, akkormeg… -Lina nem tudta befejezni a mondatot.
-Ne haragudj, amiért rosszat feltételeztem rólad! Fel kell jelentenünk ezt a szemetet! Minél hamarabb! –Silke
-De akkor… én félek… te nem ismered… előle nem lehet elbújni… ő egy vadállat! –mondta Lina.
-Figyelj, meg fogjuk oldani, jó? –Silke.
-Rendben. –Lina.
-És… mégis hogy csináltad volna a dokumentumlopást? –kérdezte Silke. Lina már nyitotta a száját, hogy elkezdje. Egyikük sem vette észre, hogy ezalatt bejött valaki a turnébuszba. Bill az egyik füzetéért ment be a buszba. Hamar megtalálta, nem is vette észre, hogy más is van ott rajta kívül. Éppen ment volna ki, amikor meghallotta Lina hangját.
-Gondolkoztam azon, hogy megtegyem-e. De mivel féltem tőle, ezért megtettem. Megkerestem Bill laptopját, hogy megnézzem a személyes dokumentumait.
-Miii??? –fakadt ki Bill, persze halkan. Nem mozdult, hanem fülelt.
-Aztán láttam a mappákat, amin Tommal van, meg a családjával, meg Andreas-szal. Meg a dalszövegeit. És az mp4-emre akartam őket fölrakni. És akkor így ellopni. –mondta Lina. Ekkor borult el Billnek az agya. Szó szerint berontott a helységbe, tekintetét olyan düh járta át, amelyet még Silke sem látott.
-Bill, nem az van, amire gondolsz! Lina csak… -magyarázkodott Silke, de Bill ráüvöltött.
-Fogd be!!!
Silke ledermedt. Bill még sosem beszélt így vele. Az énekes Linára pillantott.
-Hogy képzeled, te kis… -sziszegte Bill méregtől fűtötten a megszeppent Linának.
-Bill, én nem… -kezdte a lány, de a fiú ráförmedt.
-Hallgass! Hogy merészelted… -folytatta Bill, de a lány a szavába vágott.
-De… -Lina
-KUSS! –mondta Bill, majd hátralökte az időközben felállt lányt, aki sikoltva zuhant az ágyra.
-Bill, állj, félreérted! –mondta Silke, miközben próbálta a feldühödött fiút távol tartani Linától, ám Bill őt is ellökte magától.
-Lószart értem félre! Mindent hallottam… kis patkány… -mondta Bill, majd undorodva nézett Linára.
-Bill, én nem… -Lina sírva.
-Mit nem? Ha? És én még… és én még azt hittem, normális vagy. Te kis utolsó… hadd ne mondjam ki… -mondta Bill gyűlölettel teli hangon.
-Bill, ne! Félreérted! –Silke.
-Te csak fogd be! A pártját fogtad… undorító. Azok vagytok, mind a ketten… de már nem sokáig! –kiabált Bill, majd kirohant.
-Bill, állj meg! –kiabált utána Silke, majd futásnak eredt, hogy utolérje a fiút. Lina ott maradt az ágyon. Nem mozdult. Csak sírt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
