-Gyere, ne maradj le! –mondta Bill, majd megfogta a kezem, �s �gy siett�nk fel a l�pcs�n. K�s� �jszaka volt, m�gis �gy �rezt�k, mintha nappal lenne. Benn�nk legal�bbis az volt. Amint f�l�rt�nk az ajt�hoz, Bill gyorsan el�hal�szta a kulcsot, majd kinyitotta. �n k�zben belekaroltam, �s figyeltem, ahogy elford�tja a kulcsot a z�rban. Az ajt� kiny�lt, majd bement�nk. Az ablakon sz�r�d�tt be egy kicsi f�ny, melyben csak egym�s k�rvonalait tudtuk kivenni. Szorosan fogtam Bill karj�t, nehogy elvesz�tsem a s�t�tben. Bill bez�rta az ajt�t, majd karjai a derekam k�r� fon�dtak.
-Szeretlek! –s�gtam a f�l�be.
-�n is t�ged! –v�laszolt, majd meg�reztem puha ajkait a sz�mon. Mag�hoz szor�tott, �s olyan szenved�lyesen cs�kolt, hogy azt hittem, beleolvadok a karjaiba. Szinte eggy� v�lt a test�nk, �gy �ssze voltunk simulva. �r�lten be voltunk gerjedve egym�sra. Pedig csak egy napja, hogy tal�lkoztunk. Csak egy d�lel�tt �ta ismerj�k egym�st. Folyamatosan rajta volt a szemem… m�g �szre nem vett. R�m mosolygott, mik�zben al��rta a pap�rt, melyet el�raktam. A tekintet�ben volt valami m�s… valami megfoghatatlan. Amikor befejezte a dedik�l�st r�mkacsintott, majd besz�llt a turn�buszba. Ezut�n vettem �szre, hogy a neve mellett egy hotel neve, egy id�pont, �s egy szobasz�m van. Nem tudtam elhinni, hogy ez megt�rt�nik, de belementem. Pedig egy�ltal�n nem vagyok az az egy�jszak�s t�pus. De megtettem. Mert �r�lten szerettem, �s rajta k�v�l nem v�gytam m�sra. �s most itt vagyunk egy hotelszob�ban, csak mi ketten. Alig l�tom, csak �rzem a meleg �rint�s�t, a cs�kjait a nyakamon. A b�r�met megcsapta a szoba h�v�s leveg�je, amikor Bill levette r�lam a fels�m. De csak addig f�ztam, am�g �jra �t nem �lelt. H�tr�bb l�ptem, mire az utc�r�l besz�r�d� f�nyek v�gre megvil�g�tott�k az arc�t. Szemeiben csak �gy �gett a v�gy, ahogy n�zett le r�m. Ajkai sz�tny�ltak, kez�vel v�gigsim�totta az arcomat. 
-Akarod… Josefine? –k�rdezte t�lem l�gy hangon.
-Igen… -csak ennyit tudtam kiny�gni. Szinte lefegyverzett a kisug�rz�sa. El�gedett mosoly jelent meg az arc�n.F�l percen bel�l megszabadultunk az �sszes rajtunk lev� ruh�t�l, majd az �gyon k�t�tt�nk ki. Bill rajtam fek�dt, kez�vel v�gigsim�totta a combomat, �s r�k�rdezett:
-Nem f�lsz?
Csod�lkozva n�ztem r�.
-Mit�l k�ne?
-A reggelt�l. –mondta Bill. Tudtam, hogy a turn�ra �rti. Reggel �k mennek tov�bb. De �n nem akartam a j�v�re gondolni. A jelent akartam. �s �t.
-Csak akkor gondolok a reggelre, amikor az elj�n. –mondtam neki, majd adtam 1 puszit az arc�ra. Bill elmosolyodott, majd megcs�kolt.
-Akkor ez most a mi �jszak�nk. –mondta Bill halkan. B�lintottam. A sz�vem csak �gy zakatolt, amikor a test�nk �sszesimult, �s hanyatt d�lt�nk a p�rn�k k�z�. A leveg� felforr�sodott k�r�l�tt�nk, mely elnyelte minden k�jes s�hajunkat.
Bill tudta, mi kell egy n�nek. Csod�latos volt.
Amikor v�ge lett a dolognak, zih�lva d�lt�nk a p�rn�ra, egym�sba kapaszkodva. Betakar�ztunk, fejem a mellkas�ra tettem. Bill adott egy puszit a homlokomra.
-Reggel mikor kell kelned? –k�rdeztem t�le.
-6 k�r�l, de m�r be�ll�tottam az �breszt�m, miel�tt ide�rtem. –mondta. Szomor�an vettem tudom�sul, hogy csak p�r �r�ig lehet�nk m�g egy�tt. Nem akartam, hogy v�ge legyen. Legsz�vesebben s�rtam volna, de nem akartam ezzel mindezt elrontani. Szorosan meg�leltem.
-Nem akarom, hogy elmenj! –fakadtam ki, �s �gy szor�tottam magamhoz, mint egy kisgyerek a kedvenc j�t�k�t. Bill is meg�lelt, megpuszilta a v�llamat, �s azt mondta:
-�n sem akarom… de most aludjunk. Mindj�rt keln�nk kell… -mondta. Hallatszott a hangj�n, hogy � sem v�rja a reggelt.
-Rendben… j� �jt!
-J� �jt Josefine! –mondta. Elf�szkeltem magam a karjaiban, majd mindkett�nket elnyomott az �lom.

Reggel
Amikor felnyitottam a szememet, Bill fels�teste helyett a paplant tal�ltam magam alatt. Egyb�l az jutott eszembe, hogy elment, k�sz�n�s n�lk�l. Ijedten �ltem f�l, mik�zben magamra kaptam a takar�t. Nem kellett �t sok�ig kutatni, az �gy mellett pakolt a t�sk�j�ba.
-J� reggelt, Schatz! –mosolygott r�m �desen, majd felm�szott az �gyra, �s adott egy puszit az arcomra.
-J� reggelt! –mondtam, majd meg�leltem. A parf�mje illata nagyon kellemes volt, egyszer�en alig b�rtam elmozdulni a nyaka mell�l.
-T�z percem van… -mondta Bill halkan, miut�n kibontakoztunk az �lel�sb�l. Tekintet�ben �szrevettem a b�natot. Ezt egyr�szt j� jelnek vettem, mert ezekszerint t�nyleg �rt neki valamit ez az �jszaka. M�sr�szt rossznak, hiszen tudtam, hogy az � szomor� tekintete egyben az eny�met is t�kr�zi. Lehajtottam a fejem, �s �reztem, ahogy n�h�ny k�nnycsepp leg�rd�l az arcomon.
-H���… Josefine! –sz�lt, majd v�gigsim�tott a karomon.
-Bill… l�tni foglak valaha? –k�rdeztem t�le rem�nyvesztetten. Gondoltam, majd valami h�lye sz�veggel lerendezi a dolgot, �s t�bbet az �letbe nem futunk �ssze. De nem �gy lett. Bill elkezdett matatni a nyak�n�l, majd a k�vetkez� pillanatban m�r egy nyakl�nc volt a kez�ben.
-Ezt a nyakl�ncot a karrier�nk kezdete �ta hordom. Csak nagyon ritk�n veszem le. –mes�lte, majd megfogta a kezemet, felfel� ford�totta a tenyerem, �s belecs�sztatta a l�ncot. Elkerekedett szemekkel n�ztem r�.
-Bill, �n ezt nem… -kezdtem, de a szavamba v�gott.
-Legyen ez az �n �g�retem. Hogy visszaj�v�k hozz�d. –mondta. Elkerekedett szemekkel b�multam r�. Komolyan k�pes lenne ekkora �ldozatot hozni?
-Te meg�r�lt�l… -mondtam elk�pedve. N�ztem a l�ncot a kezemben, �s nem b�rtam �p �sszel felfogni, hogy ezt csin�lja. Bill felnevetett.
-Add csak ide! –mondta, majd kivette a l�ncot a kezemb�l. Odam�szott m�g�m, �s a nyakamba akasztotta az �kszert.
-Bill, ez… -mondtam volna a szok�sos „nem fogadhatom el” sz�veget, de megakadt bennem a sz�, amikor h�tulr�l �t�lelt.
-Vigy�zol majd r�, Josefine? –s�gta a f�lembe. Megfordultam �s r�n�ztem.
-Igen… -mondtam halkan. Megbabon�zott az a kisug�rz�s, ami �radt bel�le, valamint a tudat, hogy megb�zik bennem. Egyszerre karoltuk �t egym�st, hogy egy �jabb cs�kban forrjunk �ssze. Megremegtem, amikor ajkai hozz�m�rtek, �s amikor szorosan mag�hoz h�zott. Gondolataimban r�gt�n leperegtek a tegnap este t�rt�ntek. Nem akartam �t elengedni. A t�rt�ntek ut�n, m�g jobban ragaszkodtam hozz�. Meg�lelt�k egym�st, �s �gy is maradtunk percekig. Fejem a v�ll�n nyugodott, � pedig a h�tamat simogatta. Csak �lt�nk ott egym�s karjaiban, csendben, mintha meg�llt volna az id�. Azel�tt annyi k�rd�s kavargott a fejemben, hogy teljesen belezavarodtam mindenbe, de amikor Bill ott volt mellettem, lenyugodtam. Azt�n megcs�rrent a telefon. Bill h�zta a sz�j�t. Kibontakoztunk az �lel�sb�l, majd odament az asztalhoz, �s f�lvette a telefont.
-Rendben, mindj�rt megyek. –mondta, majd letette. Szomor�an s�hajtott.
-Menned kell… igaz? –k�rdeztem t�le, de k�r volt ezt feltennem, hiszen a v�lasz egy�rtelm� volt.
-Igen… -mondta Bill.
-Lemegyek veled, ok�? –k�rdeztem t�le, majd a ruh�im ut�n ny�ltam.
-Rendben. –mondta, majd elrakta a telefonj�t, �s a kisebb dolgait a t�sk�j�ba. �n 2 perc alatt fel�lt�ztem. V�g�l ott �lltunk az ajt� mellett, menetk�szen.
-Meddig tart az amerikai turn�tok? –k�rdeztem.
-3 h�napig. Azut�n j�v�nk ide vissza. –v�laszolt Bill.
-�s hogy foglak megtal�lni? Nem adod meg a mailc�medet legal�bb?
-Nem lehet… biztons�gi okok miatt. De amikor eljut hozz�d, hogy N�metorsz�gban lesz koncert�nk, akkor mindig ide gyere. Mert akkor itt fogjuk t�lteni az �jszak�kat, majd r�veszem Davidet. �s itt majd megtal�ljuk egym�st. –mondta, majd b�tor�t�an r�mmosolygott.
-Rendben… de ugye nem fogod m�ssal is azt csin�lni, mint velem? –k�rdeztem t�le. Nem b�rtam ezt a k�rd�st magamban tartani. B�rmennyire � volt a mindenem, m�g alig ismerem. Ki tudja… ma m�g engem �lel, holnap pedig m�r valaki m�ssal t�lti az �jszak�t.
-Dehogyis… de h�t mi�rt felt�telezel r�lam ilyet? –k�rdezte. L�ttam rajta, hogy elbizonytalanodik.
-Csak biztos akarok lenni abban, hogy megb�zhatok benned. –v�laszoltam.
-Ez nem el�g? –k�rdezte, majd a nyakamban f�gg� l�ncra n�zett. Ekkor gondoltam bele, hogy hiba volt rosszat felt�teleznem r�la. Ekkor Billnek ism�t megcs�rrent a telefonja. M�rgesen ny�lt ut�na.
-Mi van m�r? –mondta a telefonba inger�lten.
-Az, hogy gyere le, r�d v�r mindenki! –hallatszott a v�lasz a vonal m�sik v�g�b�l.
-Megyek m�r… -mondta Bill, majd letette. Tudtam, hogy mostm�r nem tarthatom fel. Szavak helyett a nyak�ba ugrottam, �s szorosan �leltem magamhoz.
-Szeretlek! Gyere majd vissza! –mondtam neki.
-�n is! �s visszaj�v�k majd, ne agg�dj! –mondta, majd mosolyogva simogatta meg az arcom. Let�r�lt egy k�sza k�nnycseppet, mely az utols� 24 �ra eml�k�re hagyta el a szememet. L�bujjhegyre �lltam, hogy el�rjem az ajkait m�g egy utols� cs�k erej�ig. Mosolyogva hajtotta le a fej�t hozz�m, �s megcs�kolt. M�g utolj�ra…
Amikor ajkaink elt�volodtak egym�st�l, kinyitotta az ajt�t. Cs�ndben mentem le mellette a l�pcs�n. Nem fogtuk meg egym�s kez�t, nehogy megl�ss�k. Azt�n le�rt�nk a –m�g csukott- bej�rati ajt�hoz.
-Most mennem kell. –fordult fel�m Bill.
-Menj csak… -mosolyogtam r�.
-Akkor… majd tal�lkozunk… igaz? –k�rdezte.
-Persze. �n itt leszek, ha te is. –mondtam.
-�n itt leszek. –mosolygott.
-�n pedig v�rni foglak. –v�laszoltam. Bill k�r�ln�zett. T�l sokan voltak a teremben ahhoz, hogy puszit adjon, pedig m�r jav�ban hajolt fel�m. Ehelyett vett m�g r�m egy pillant�st, r�mkacsintott, majd kinyitotta az ajt�t. Rajong�k tucatjai �lltak m�r ott. Szinte megvak�tott a sok vaku villan�sa. Tom, Georg �s Gustav m�r kint �lltak a kocsin�l. Bill adott 1-2 autogrammot, majd elindult az aut� fel�. �n ott �lltam a hotel bej�rat�n�l, �s n�ztem, ahogy elmegy. Miel�tt besz�llt volna az aut�ba, megfordult, �s r�mn�zett.
-Szeretlek! –mondta. Nem hallottam a hangj�t, de pontosan le tudtam olvasni a sz�j�r�l ezt a sz�t.
-Szeretlek! –v�laszoltam boldogan. � elmosolyodott, majd besz�llt a kocsiba. A j�rm� elindult, �s elvitte Bill�ket messzire…
A fot�sok �s a rajong�k sik�tozva k�vett�k az aut�t, pedig az f�l perc alatt lehagyta �ket. A hotel bej�rat�n�l m�r nyoma sem volt a t�megnek. M�r senki sem �llt ott. Csak �n. Meg�rintettem Bill nyakl�nc�t a nyakamban. M�g most is �reztem a parf�mje illat�t, a cs�kjait, �s mindent, amit k�z�sen �t�lt�nk. Hosszasan n�ztem a pontra, ahol az el�bb az aut� �llt. A b�nat �s az �r�m vegy�lt bennem. Vajon � is r�m gondol most?
Ki tudja. De �n itt leszek majd. �s b�rmikor is t�r vissza, �n v�rni fogom.