A fiúk talán még lélegezni is elfelejtettek abban a pillanatban, úgy nézték a nyíló ajtót. A szobából kilépő lányról lerítt, hogy Jost-hoz tartozik, annyira hasonlóak voltak a vonásaik. Látszott rajta, hogy szörnyen izgatott, bele se mert nézni a fiúk szemébe. Végül erőt vett magán, és egy mély lélegzet után bemutatkozott.

-Sziasztok! Lina vagyok! –mondta a lány, majd odanyújtotta a kezét a fiúk felé.

-Hello, örvendek. –mondta Bill, majd kezet fogott a lánnyal. A többi tag követte a példáját. Bill tekintete Tom és David között cikázott. Tom mindenfele nézett, csak Linára és Jostra nem.

-Lina velünk fog maradni. Remélem, hamar 1 hullámhosszra kerültök. –David.

-Meglesz! –Gusti. Bill a lányra nézett, ám az szégyenlősen lesütötte a szemét. Látszott rajta, hogy nehezen nyílik meg mások előtt. Vagy talán csak előttük érezte feszélyezve magát?

-Jaja… -Tom.

-Akkor én nem is zavarok tovább, beszélgessetek! –mondta Jost, majd elszelelt. A lánya ijedten nézett utána, majd még megszeppentebb pillantást vetett a fiúkra, mint eddig. A fiúk is egymásra néztek, hirtelen egyikük sem tudott valami értelmes témát kitalálni.

-Hát szóval… akkor üdvözlünk köreinkben! –kezdte Bill.

-Jaja, van itt minden! –mondta Tom.

-Ott a raszta, hol a kaja! –mondta Bill, majd meglegyintette a haját.

-Az vég pedig ott, ahol Georg! –rikkantotta Tom.

Georg: -_-”

-Ez így van! –Gustav

-Ne hallgass ezekre, még a farkukat is lehazudnák magukról! –Georg

-Én? –Tom

-Nem Tom, a fán a cinege! –Georg

-Öhm… az jó. –Lina

-Az nem jó, az fantasztikus! –Bill

-Amúgy tudom, hogy egy kicsit… hogyismondjam… zárkózottnak tűnök, de ez nem így van, csak most… fura. –Lina

-Értjük… -Georg.

-Apu azért hozott ide, hogy ne maradjak egyedül… tudjátok, anyu elköltözött, Anna meg elvan Olaszban. És apu szerint jobb, ha ő figyel rám… -Lina

-Ezzel egyet is értünk, de ugye tudod, hogy David enyhén szólva is elfoglalt ember? –Bill.

-Igen, igen, de… majd megpróbálok segíteni, ha tudok. –mondta Lina, majd rámosolygott a fiúkra. A többiek bólintottak egyet, Bill viszont visszamosolygott a lányra. Lina fülig pirult, és lesütötte a szemét. Az akciót Tom is észrevette, és vigyorogva súgta öccse fülébe:

-Próbálkozunk, próbálkozunk? –nevetett a gitáros. Bill morcos tekintettel nézett bátyjára, majd a könyökével jól oldalba vágta.

-Fogd már be, te idióta! –mondta oda neki, persze halkan, nehogy a többiek erre felfigyeljenek. Tom csak nevetett, majd az ablak felé biccentett. Lina a 2G-vel beszélgetett, így Bill észrevétlenül elvonulhatott Tommal.

-Láttam a tekinteted, öcskös! Idejét sem tudom, mikor mosolyogtál így egy nőre! –vigyorgott Tom, miközben felült az ablakpárkányra.

-Hát márpedig nem csináltam semmi különöset, csak hogy tudd. –vágott vissza Bill.

-Jól látom, te kamuzol a saját testvérednek? –Tom.

-Nem kamuzok, fejezd be! –mondta Bill. A fiú aranyosnak találta a lányt, de még nem érzi úgy, hogy ki is kezdene vele. Csak szimplán szimpatikus neki Lina. Tomot viszont nem lehet átverni.

-A lószart! –vigyorgott Tom.

-Bazd meg Tom, leszállnál rólam? –kérdezte Bill idegesen.

-Szálljak le? Föl se másztam rád! Vagy csak nem összekeversz Linával? –mondta Tom nevetve.

-Elég legyen már! –kiáltott rá Bill, majd mérgelődve otthagyta Tomot, és visszament a többiekhez. Tom nevetgélve nézett ikre után, aki durcásan nézett vissza rá, amikor odaért a többiekhez.

-… még sohasem láttam ahhoz fogható állatot! –mesélt valamit Gustav a lánynak.

-Állatok a téma? –Bill

-Igen, olyanok, mint például az emberek. Gustav lenne az üvegszemű mormota… -kezdte Tom, majd Georg a szavába vágott.

-Tom pedig lenne a közönséges picsacirkáló. –Georg vigyorogva.

-Anyád… -Tom. A többiekből kitört a nevetés.

-Tom most is az! –mondta Bill.

-Nana, vissza az agancsokkal Bill, mert akkor folytatom az előbbit! –utalt a Linás témára Tom.

-Jólvanna… -Bill, egy beletörődött tekintettel.

-Milyen előbbit? –kérdezte Georg. Bill és Tom összenéztek.

-Semmit! –vágta rá az énekes.

-Valami baj van? –kérdezte Lina, miközben ijedten nézett az ikrekre. Biztosan azt hitte, vele van a baj.

-Jaj dehogyis, ugyan mi lenne? Mi csak beszélgettünk az egyik újság cikkjéről, igaz, Tom? –füllentette Bill, majd Tomra nézett.

-Háááááááááááát… -mondta Tom mosolyogva. Bill érezte, hogy a bátyja bizony hetekig ezzel a témával fogja nyaggatni.

-Igaz, Tom? –mondta Bill ezúttal hangosabban.

-Aha. –mondta Tom, majd eleresztett egy gúnyos vigyort Bill felé, aki majd felrobbant volna idegességében. Georg, Gustav és Lina értetlenül néztek az ikrekre.

-Ti meg mit terveztek már megint? –Gustav

-Mi? Semmit! Csak beszélgettünk! –Bill

-Igen. –Tom.

G & G: *WTF nézés*

-Mindegy, szóval legalább most sikerült összeismerkednünk! –mondta Lina vidáman.

-Igen, igen! –fiúk.

-Fúk, gyertek egy kicsit! –szólt be az ajtón Silke.

-Oké! –fiúk

-Na akkor menjetek, majd még összefutunk! –Lina

-Rendben, szia! –mondták a fiúk kórusban, majd kinyitották az ajtót. Mielőtt Bill kiment volna, még utoljára visszanézett a lányra. Lina integetett neki. Bill elmosolyodott, majd követte a többieket. Amikor az ajtó bezáródott a fiúk mögött Lina is elmosolyodott. Jól alakult a fiúkkal az első találkozás, így mostmár végre úgy-ahogy le tudta győzni a félelmét. Ekkor megcsörrent a lány mobilja. Amikor meglátta, ki keresi, elfehéredett, és arcára fagyott a mosoly. Félve fogadta a hívást.

Lina: Hallo…

R: Robert vagyok, de gondolom rájöttél… -hallatszott a férfi mély, búgó hangja a vonal másik végéből.

L: Rájöttem, képzeld. Mit akarsz?

R: Csináld meg, amit mondtam.

L: Szó sem lehet róla, én nem fogok ártani Billnek, világos? Nem azért jöttem ide!

R: Rossz válasz, kislány. Vagy megcsinálod, amit mondtam, vagy csúnya vége lesz a dolognak…

L: Nem kényszeríthetsz!

R: De igen… ha nem teszed meg, amire kértelek, akkor minden kicsi baklövésedről kitálalok apucinak…

L: Rohadj meg te állat! Miért nem vagy képes felfogni, hogy köztünk már hetek óta mindennek vége?

R: Mert mindig én vagyok az, aki utoljára nevet… -mondta gúnyosan Robert.

L. Fordulj fel, te állat!

R: Szóval belemész… rendben. Okos kislány… -mondta Robert, majd felnevetett.

L: Egy utolsó, mocskos szemétláda vagy, ugye tudod? –kiabált a telefonba Lina, a könnyeivel küszködve.

R: Az élet keserű picilány, meg kell édesíteni…

Lina kinyomta a hívást, majd lecsapta az ágyra a telefont. Leült a székre, kezébe temette arcát, és sírt. A volt barátja, Robert egy vadállat lett, mióta a lány kidobta. Lina régen követett el hibákat, és tudta, hogy az apja nehezen bocsátaná meg ezeket neki. Ha Robert beárulja Davidnek, akkor a lánynak lőttek. Ha viszont megteszi azt, amelyre a pasi kényszeríti, akkor azzal súlyosan árt Billnek. És nem akar neki bajt okozni. De nincs más választása… hiszen csapdában van…