Si vis pacem, para bellum!

A Kaulitz h�zra ugyan�gy s�t�tt a lenyugodni k�sz�l� nap, mint eddig. A kuty�k az udvaron, a madarak az �gen, �s minden zavar� t�nyez� j� messze. Minden olyan nyugodt �s b�k�s volt, mintha csak egy sz�p kis angol falucsk�ban lenn�nk. Pedig a t�rt�net Hamburgban j�tsz�dik. �s b�rmilyen h�bor�tatlan is a k�rnyezet, az �p�let 4 fala soha nem l�tott vit�t rejtett.

-Te komolyan azt hiszed, hogy ezt megteheted? Azt hiszed? –�v�lt�tte Bill az asztal egyik v�g�n. Szemei szikr�kat sz�rtak, v�kony test�t csak �gy f�t�tte a m�reg. Kez�t �k�lbe szor�totta, de �gy, hogy k�rmei m�ly nyomot hagytak tenyer�n. D�h�s tekintettel m�regette Tomot, aki az asztal m�sik v�g�ben �llt, �s az �nekeshez hasonl� �llapotban volt.

-Na, pont te besz�lsz? Nem is tudom, ki volt az a fasz, aki rossz helyre �llt! –v�gott vissza a git�ros.

-Istenem, �s m�g van pof�d engem hib�ztatni? Elegem van bel�led, Tom! –sziszegte Bill, majd a kocsi kulcs��rt ny�lt, �s kiviharzott a h�zb�l. Vissza sem n�zett Tomra, �gy ment az aut� fel�.

-Azaz, menj a pics�ba! Eddig is menek�lt�l, ha baj volt! Egy gy�va kis p�cs vagy, hallod? –kiab�lt Tom az ajt�b�l.

-Fordulj fel, te buzi! –ki�ltotta Bill, m�g mindig tele haraggal. A fi� visszafordult az aut�ja fel�, majd kinyitotta azt.

-�n vagyok a buzi? N�zz�l m�r magadra! K�cs�g! –�rj�ng�tt Tom. Bill csak elengedte a f�le mellett Tom megjegyz�seit. M�r v�laszra se m�ltatta testv�r�t. Gy�l�lte, ha veszekednek. �s tudta, hogy Tom is �gy �rez. M�g ha tombol is. �gyis majd lerendezik. Annyiszor vesztek m�r �ssze, mint �gen a csillag. De Bill most nem b�rt tov�bb maradni. Becsapta maga m�g�tt a kocsiajt�t, majd a g�zped�lra l�pett. L�tta, hogy Tom m�g mond valamit, �m a git�ros hangj�t elnyomta a kocsi motorja. Az utc�n m�r kezdett esteledni, de ez Billt egy�ltal�n nem zavarta. Csak egy kicsit t�vol akart lenni a hangos sz�v�lt�sokt�l. Most legal�bb kitisztul az �, �s Tom feje is, �s amikor hazamegy, minden olyan lesz, mint r�gen. Tiszta sor.

Bill �gy gondolta, lemegy a foly�partra. Ott legal�bb nyugi van. B�r tagjai m�g remegtek az idegess�gt�l, �r�lt, hogy nem kell tov�bb hallgatnia Tom offol�s�t. Bill amilyen gyorsan elhajtott a h�zb�l, olyan gyorsan is ment le a nap. A k�zt�ri l�mp�k egym�s ut�n kapcsol�dtak fel, az �gen pedig megjelentek az els� csillagok. 15 perc aut��t ut�n Bill oda is �rt a foly�parthoz. Az �t sz�l�n parkolt le aut�j�val. A foly�hoz egy f�ves lejt� vezetett, Bill onnan ment le. Le�lt egy padra. H�v�s sz�l f�jt, a fi� f�z�san h�zta �ssze mag�t. „Ha megint megf�zok, David meg�l…” gondolta Bill, a hidegre utalva. De csak a foly� miatt volt hideg. Bill n�zte a sz�les foly� hull�mait, �s a kik�t�ben �ll� haj�kat, ahogy ringatja �ket a v�z. Messzir�l zene hallatszott, melynek hangj�t a sz�l rep�tette az �jszak�ba. Billnek ekkor megcs�rrent a mobilja. Andreas volt az.

„Hey L�we, vonszold magad hazafel�, besz�ltem Tommal! ;) Andy”

Bill elmosolyodott. Ezek szerint vagy Tom h�vta fel Andyt, vagy a sz�k�nek vannak telepatikus k�pess�gei. Vissza�rta Andreasnak, hogy rendben, majd f�l�llt a padr�l. Siker�lt lenyugodnia, �s boldog volt annak tudat�ban, hogy Tommal is ez t�rt�nt. Vett m�g egy utols� pillant�st a foly�ra, majd felment a kocsij�hoz. Be�lt az aut�ba, majd elhajtott. Nem gondolta volna, hogy az �t innen nem egyb�l haza fog vezetni… a gyan�tlanul vezet� Bill ut�n ugyanis ott loholt a vesz�ly nevezet� dolog, amely p�r pillanat m�lva lecsap a fi�ra…

Bill m�r csak 10 percre volt az otthont�l. Az �ton m�r koroms�t�t volt, �s alig j�rta n�h�ny j�rm� az �ttestet. A fi� egy erd�s r�szen haladt. Kezdett m�r egy kicsit �lmos lenni. Azon j�rt a feje, mit hoz a holnap. De h�t mi m�st hozna: menni kell a st�di�ba, korrig�lni az eddig elk�sz�lt dalokat, stb.

Bill �s�tott egyet. Ha haza�r, lesz 5 perc�k, hogy bocs�natot k�rjenek egym�st�l Tommal, ut�na pedig �gy bed�l az �gyba, mint a felrobbantott gy�rk�m�ny. Csak �rne m�r haza… egy aut� sem volt el�tte, a f�nysz�r� pedig nem vil�g�tott annyira messzire. Ekkor hirtelen el�ugrott a bokrok k�z�l egy szarvas. Bill hirtelen nem tudta, mit csin�ljon. Sz�rnyen megijedt a v�ratlanul el�tte termett �llatt�l. Esze �g�ban sem volt el�tni. Hogy elker�lje a balesetet, f�lrer�ntotta a korm�nyt. Ezzel a man�verrel a szarvas megmenek�lt, �s riadtan futott vissza az erd�be. �m m�snak nem volt ekkora szerencs�je… az aut� hatalmas robajjal �tk�z�tt a szalagkorl�tnak, majd azt kiszak�tva a hely�r�l az �rokba d�lt, �s az oldal�n �llt meg. Minden p�r m�sodperc alatt zajlott le, szeg�ny fi�nak m�g gondolkodni sem volt ideje, mit tesz. Amikor az aut� meg�llt az �rokban, Bill �rezte, hogy �mlik a fej�b�l a v�r, �s hogy az �vegszil�nkok t�skek�nt f�r�dtak a b�r�be. Sz�rnyen k�bult volt a hatalmas �t�s erej�t�l. Be volt k�tve, �gy nem halt meg. A s�r�l�sei viszont aggaszt�ak voltak. A fi� szinte alig �rezte a testr�szeit. Mintha csak egy rongybaba lenne. Megpr�b�lta a biztons�gi �vet kioldani. Amikor ez siker�lt, tompa puffan�ssal esett az aut� let�rt darabjaira. M�g mindig a j�rm�ben volt, egyszer�en nem volt ereje ahhoz, hogy kim�sszon onnan. S�r�lt volt, �s gyenge. Bill megpr�b�lt mozogni, de ahogy teltek a percek, �gy fogyott az ereje is. Nem tudta megkeresni a telefonj�t, hogy azzal seg�ts�get h�vhasson. Az is lehet, hogy amikor az aut� lefordult az �tr�l, valahol messze kiesett a mobil a kocsib�l, �s valahol m�terekkel arr�bb van a f�ld�n. Bill ott volt egy erd�vel k�r�lfogott �ton egyed�l, sebes�lten, a szabad �g alatt egy �sszeroncsol�dott aut�ba rekedve.

-Seg�ts�g! Valaki! K�rem! Seg�ts�g! –kiab�lt. De h�t ki hallotta volna meg? Hiszen alig j�r ott aut�. Bill elkeseredett. F�lt, sz�rnyen f�lt. Mi lesz, hogyha nem tal�l r� senki? Mi lesz Tommal? Bill meg akart mozdulni. De m�r csak a kezeit tudta mozgatni. A l�bai teljesen felmondt�k a szolg�latot. Egyszer�en nem mozogtak. Billt szinte marta a k�ts�gbeesetts�g, �s szemeit ellept�k a k�nnyek.

-Seg�ts�g! Valaki! –ki�ltozott, m�r amennyire volt hangja. De a f�kon lev� madarakon k�v�l senki sem hallotta meg az �nekes seg�lyk�r�seit. Bill m�g sosem �rezte mag�t ennyire tehetetlennek. Az erd�b�l j�v� zajok is megijesztett�k, az �llapot�r�l nem is besz�lve. Egyre jobban gyeng�lt, m�r nem b�rta a szem�t tov�bb nyitva tartani. Feje er�tlen�l hanyatlott a f�ldre. T�bbet nem volt eszm�let�n�l…

Tomnak felt�nt, hogy Bill m�g mindig nincs itthon. M�r vagy egy �r�ja elment. Nem szokott � ilyen sok�ig elmaradni. A git�rost szinte fojtogatta a b�ntudat. „Biztos miattam k�sik…” –gondolta. Tom a telefonja ut�n ny�lt, �s felh�vta Billt. A mobil kics�ng�tt ugyan, de nem vette f�l senki. Bill mindig f�l szokta venni, f�leg ha � h�vja. �s volt m�r enn�l durv�bb veszeked�s�k is, �s negyed �ra m�lva m�r szent volt a b�ke. Nem l�tezik, hogy m�g mindig haragudjon r�. Tom �rezte, hogy baj van. Valami t�rt�nt. De mi? Felh�vta Andreast, h�tha � tud valamit.

T: Szia Andy, hallod, tudsz valamit Billr�l?

A: Szia, igen, annyit, hogy m�r otthon k�ne lennie. Nincs ott?

T: Nincs basszus, nincs! Valami g�z van! Nem mondta, hogy hova megy?

A: Azt mondta, hazamegy! Lassan f�l �r�ja, hogy �rt nekem sms-t, hogy visszaj�n. 15 perces az �t!

T: Ezek szerint a foly�parton volt. De �ppen ezaz! 15 perces! �s mi�ta nem lehet el�rni? F�l �r�ja!

A: Nem lehet el�rni? V�rj�l, felh�vom k�zben a vonalason!

T: Ok�, �n most cs�rgettem, �s kics�ng, de nem veszi fel! �rted, ha kinyomn�, akkor legal�bb tudn�m, hogy m�g mindig d�h�s, vagy ilyesmi, de bazmeg, semmi!

A: Nekem sem veszi f�l. Pedig mindig f�l szokta… bazmeg Tom, itt t�rt�nt valami…

T: Ok�, �n megyek a foly�part fel�, megkeresem!

A: Itt vagyok a k�zelben, megn�zem a k�rny�ket �n is! Ha b�rmi van, h�vjuk egym�st, rendben?

T: Rendben, megyek! Szia!

A: Szia!

Tomot megijesztett�k Andreas szavai. Ezek szerint t�nyleg t�rt�nhetett vele valami, hogyha f�l �r�ja azt mondta, hogy hazaj�n! Tom �gy rohant a kocsij�hoz, ahogy csak a l�ba b�rta. Egy percet sem k�slekedhetett… egy percet sem…

Bill felnyitotta a szemeit. De m�r nem az �rokban volt, a roncsok k�z�tt. Hanem egy k�rh�zban. Egy folyos�n �llt, melyr�l egy �vegfalon kereszt�l az �jsz�l�tt oszt�lyra lehetett r�l�tni. Sok pici csecsem� s�r�sa t�lt�tte be a teret, �s boldog sz�l�k gy�ny�rk�dtek meghat�dottan a legkisebb csal�dtagjukban. Bill a sok ember k�z�tt �szrevette a sz�leit. Ekkor j�tt r�, hogy a m�ltban van. 1989-ben. Bill oda�llt az anyuk�ja mell�.

-N�zd J�rg, milyen gy�ny�r�ek a picik�ink! –�muldozott Simone, mik�zben 2 pici bab�t n�zett. Bill a f�nyk�pek alapj�n r�ismert mag�ra, �s Tomra.

-M�r most elk�pzelem, milyen nagyra n�nek majd! –J�rg.

-Annyira v�rtunk m�r r�juk! –mondta Simone. J�rg-gel �t�lelt�k egym�st, �gy n�zt�k 1 napos ikerfiaikat. Bill pr�b�lta megb�kni az anyuk�j�t, de az �gyet sem vetett r�. S�t. Senki sem vette �t �szre. Mintha csak egy filmet n�zne. Bill nem tudta hova rakni ezt a helyzetet, nem �rtette, mi t�rt�nik. K�rd�sek ezrei cik�ztak a fej�ben. Amikor pislogott, hirtelen elt�nt a k�rh�z, �s a fi� a n�hai, magdeburgi szob�jukban tal�lta mag�t. �jszaka volt. 5 �vesek voltak.

-Tom, nekem pisilnem kell! –mondta a kicsi Bill. Az �nekes, l�tva fiatal kiad�s�t elnevette mag�t. Hogy milyen magas hangja volt akkor, Istenem! De Bill itt b�rmit is csin�lt, m�ltb�li alakja �s ikre nem vette �t �szre.

-De aludnunk kell, Bill! Anyu azt mondta, hogy nem megy�nk holnap fagyizni, ha nem viselked�nk j�l! –Tom

-De nekem akkoris pisilnem kell! –er�sk�d�tt Bill.

-H�t akkor kisz�k�nk! –mondta Tom. A 2 kisfi� kim�szott az �gyukb�l, majd halkan kiosontak a szob�b�l. A feln�tt Bill k�vette �ket. Az 5 �ves Billnek siker�lt elv�geznie a dolg�t, mik�zben Tom �rk�d�tt az ajt� el�tt. A 2 kissr�c ezut�n ment volna vissza a szob�jukba, �m Tom v�letlen lel�k�tt az asztalr�l 1 poharat, amely hangosan �sszet�rt.

-Ajjaj! –ki�ltotta Bill. Simone pillanatok alatt ott termet.

-Jaj �leteim, azt hittem bet�r� van a lak�sban! –korholta meg fiait Simone.

-�n csak pisiltem! –Bill

-�n meg csak megv�rtam, am�g pisil! –menteget�z�tt Tom.

-Na j�lvan, de mostm�r mars vissza aludni! –Simone.

-Ok�, j� �jt! –mondt�k a fi�k, majd visszaszaladtak a szob�ba. �m az ajt� el�tt meg�lltak.

-Bill, �n nem merek bemenni! –Tom

-Mert? –Bill

-Mi van, ha bement egy szellem? –Tom ijedten.

-Dehogyis! Szellemek nincsenek! –Bill

-Akkor te bem�sz el�bb, �s �n meg majd megyek ut�nad, j�? –Tom. Bill megfogta a kilincset, de nem nyomta le.

-Tom… �n se merek bemenni! –Bill. Az ikrek egym�sra n�ztek, majd kiszaladtak az anyuk�jukhoz. A feln�tt Bill ism�t elmosolyodott. Sokat csin�lt�k ezt Tommal kiskorukban. Minden h�lyes�get kital�ltak, csakhogy a sz�leik mellett aludhassanak. Mondjuk, melyik gyerek nem csin�lta ezt?

-Anyu, apu! Aludhatunk mellettetek? –Bill �s Tom k�rusban.

-Hm? –J�rg

-Fiaim! M�gis mi bajotok van az esti alv�s �rtelm�vel? –Simone f�radtan.

-F�l�nk a s�t�tben, anya! –mondta Tom. Simone megpr�b�lt szigor�an n�zni az ikrekre, de 2 pici, bociszemmel mered� aranyos kisfi�ra nem lehetett rosszat mondani.

-Na j�, gyertek! De csak ma este! –mondta Simone.

-Jeeee! –Bill �s Tom bef�szkelt�k magukat k�z�pre, a 2 sz�l� k�z�. „M�ghogy csak ma!” –gondolta Bill. Mindig ezt csin�lt�k. Vagy rosszat �lmodtak, vagy valami hasonl�t adtak el�, de egy csom�szor aludtak a sz�leikkel.

Ekkor Bill hirtelen megint egy m�sik id�ben tal�lta mag�t. H�t �vesek voltak, �s az els� iskolai napjukon kapott �dess�gcsomaggal �ltek az asztaln�l.

-Csak semmi hirtelen mozdulat, dr�g�im! Majd vacsora ut�n ehettek az �dess�gekb�l! –mondta az ikreknek a nagymam�juk.

-Mama! –ki�ltotta el mag�t a feln�tt Bill. A Kaulitz ikrek mam�ja m�r �vek �ta meghalt. F�jt Billnek most „�lve” l�tni a nagyit.

-J�j�! –mondt�k k�rusban a kisiskol�s ikrek. Ekkor a mama bement valami�rt a szob�ba.

-Gyer�nk Bill, legelj�k be az �sszeset! –mondta Tom csillog� szemekkel, de nem az el�tte lev� paradicsomos k�poszt�ra �rtette. A fi�k egy �rd�gi kacaj k�s�ret�ben el�kapt�k az �dess�ges dobozt, �s �gy falt�k a csokikat, mint kutya a pedigree-t. De persze nem ett�k meg az eg�szet, nehogy a mama gyan�t fogjon. A feln�tt Bill viszont mosolyogva l�tta, hogy kiskori m�s�n, �s ikertestv�re k�p�n ott vir�t a csokifolt. Ekkor j�tt vissza a mama.

-Dr�g�im, ugye nem ettetek a csokikb�l?

-A-a! –mondt�k az ikrek egyszerre.

-Akkor mi�rt csokis az arcotok? Ti csib�szek! –nevetett a nagymam�juk. Bill is elnevette mag�t, most viszont ism�t k�s�bb ment az id�ben. Csak h�napokkal. Este volt. A fi�k az ajt� el�tt hallgat�ztak.

-Nem �rdekelsz J�rg, �rted? Elegem van a hazugs�gaidb�l! –kiab�lt Simone.

-Neked van eleged? B�n volt t�ged elvennem… -v�gott vissza J�rg.

-Igen? Akkor menj�l! Nyitva az ajt�! –Simone s�rva.

-Menni is fogok! B�rhol jobb, mint itt! –J�rg. Amikor a feln�tt Bill n�zte ezt a jelenetet, esz�be jutott a d�lut�ni veszeked�s�k Tommal. Bill �s Tom ekkor elszaladtak a szob�jukba. J�rg pedig kiviharzott az ajt�n. Simone a kez�be temette arc�t, �s keserves s�r�sba kezdett. Billnek �sszeszorult a sz�ve a l�tv�nyt�l. Nem l�tta kiskori �nj�t, de tudta, hogy bent a szob�ban szomor�an �lnek az �gyon, �s azon gondolkoznak: Mi�rt csin�lj�k ezt? Mi�rt nem szeretik egym�st? Apu el fog menni?

Ekkor Bill ism�t ugrott egyet az id�ben. De most m�shogy l�tta a dolgokat. K�pek villantak fel el�tte. 9 �vesek voltak. Zen�ltek. Nevettek. Majd id�sebbek lettek. Megkapt�k �let�k els� Comet g�mbj�t, kiadt�k az els� lemez�ket, stb, stb. A k�pek egyre gyorsabban v�ltott�k egym�st, Bill �gy �rezte, mintha egy hurrik�n k�zep�be cs�ppent volna. Mi t�rt�nik vele?

Ekkor bumm. Meg�llt minden. Bill visszaker�lt a jelenbe. De nem abban a form�ban, ahogy elment onnan. Az arc�t a ment�aut� szir�n�j�nak f�nye sz�nezte pirosra. L�tta mag�t. L�tta, hogy az orvosok �jra�lesztik. �s l�tta, ahogy Tom �s Andreas a k�nnyeikkel k�szk�dnek mellette, �s hogy k�ny�r�gnek a ment�s�knek. Bill ekkor meg�rtette, hogy az el�bb lepergett el�tte az eddigi �lete. Olyan dolgokat l�tott, melyekr�l m�r r�g megfeledkezett, �s olyanokat, melyek �r�kre belev�s�dnek a fej�be. De � nem akar meghalni! Bill f�l akart kelni, de nem tudott visszamenni a test�be.

-M�g mindig nincs pulzus! Gyer�nk! Egy… kett�… h�rom… -a ment�s mellkaskompresszi�val pr�b�lta �jra�leszteni Billt, hi�ba. Bill f�ldbe gy�kerezett l�bbal n�zte, ahogy k�zdenek az �let��rt.

-De �n nem akarok meghalni! –ki�ltotta az �nekes.

-Akkor ne halj meg! –hallatszott egy ismer�s hang Bill h�ta m�g�l. Az �nekes megfordult. A nagymam�ja �llt m�g�tte. Olyan gy�ny�r� volt… szinte sug�rzott bel�le a f�ny, �s mintha lebegett volna.

-Mama? –Bill.

-Igen, �n! Azt hiszed, hagyom, hogy meghalj? –mosolygott a mama.

-�hm… nem tudom. –Bill. Az �nekes visszan�zett a ment�s�kh�z. M�g mindig nem javul az �llapota.

-Nem fejezheted be, amit elkezdt�l! Nagyon nagy ember lesz bel�led fiam, csak sohase add fel! �n onnan f�ntr�l l�tlak titeket, �s nagyon b�szke vagyok r�tok! �ssze kell fognotok, �leteim! –mosolygott a nagyi

-�ssze fogunk fogni! Nem adjuk fel, nagyi! –mosolygott Bill.

-L�tod kicsim! Ez�rt vagy, �s leszel is nagy ember. Mert hiszel az �lmaidban. �s aki hisz mag�ban, az a legnagyobb a F�ld�n! Sose foglalkozz senki m�ssal, csak n�zz el�re! Szeretlek titeket, nagyon! N�latok jobb unok�t egyik nagyi sem k�v�nhat mag�nak!

-Mi is szeret�nk nagyi! –mondta Bill. K�nnyek sz�ktek a szem�be. �vek �ta halott a nagymam�ja. A nagybet�s nagymam�juk, akihez mindig mehettek bizalommal, �s aki addig t�mte �ket kaj�val, am�g a hasuk b�rta. �s � volt a nagyi, aki mindig nagyon szerette �ket.

-Na, el�g a csever�sz�sb�l, fiam, adj egy �lel�st a nagymam�dnak! –mosolygott az asszony. Bill boldogan szaladt oda nagymam�j�hoz, �s meg�lelte. Amikor az asszony is karj�ba z�rta, Bill egy hatalmas r�nt�st �rzett, �s elvesztette a talajt a l�ba al�l. A k�vetkez� pillanatban pedig azon kapta mag�t, hogy a f�ld�n fekszik. �rezte, ahogy test�ben sz�t�rad a meleg, na meg persze a f�jdalom. Felnyitotta szemeit, �s l�tta a f�l� hajol� ment�s�ket.

-Visszat�rt! �l! Van pulzusa! –kiab�lt a ment�s boldogan.

-������������! –Tom boldogan ugrott Andreas nyak�ba. Bill fej�ben m�g mindig az elm�lt esem�nyek j�rtak. Teljesen �ssze volt zavarodva, de hisz nem csoda.

-Most m�r vihetj�k a ment�be, az �llapot�t siker�lt stabiliz�lni. A hal�lb�l hoztuk vissza a gyereket, gecc! –mondta az egyik orvos a m�siknak. Bill kapott egy nyakmerev�t�t, f�jdalomcsillap�t�t, majd hord�gyra pakolt�k. Amikor f�lemelt�k, hogy a ment�aut�ba tegy�k, Tom odaszaladt mell�.

-Bill, basszus, annyira f�ltem! De most m�r rendbej�ssz, ne agg�dj! –mondta Tom. Bill r�mosolygott.

-Tudom. –v�laszolta. Ekkor az �nekest betett�k a ment�aut�ba, Tom �s Andreas pedig a kocsijukba �ltek, �gy k�vett�k az aut�t a k�rh�z fel�.

Bill �llapota rohamosan javult, mindenki �r�m�re. A baleset ut�n 2 h�ttel m�r ki is engedt�k a k�rh�zb�l. Az �nekes persze elmes�lte Tomnak, Andynek, �s a t�bbi tagnak, hogy mik t�rt�ntek vele. A t�bbiek csod�lkozva hallgatt�k. Ez a baleset mindannyiuk n�zeteit megv�ltoztatta. F�leg Bill�t. Ez ut�n jobban odafigyelt a szeretteire, �s m�g jobban t�rekedett a c�ljai�rt. Ha n�ha meg is torpant, mindig esz�be jutottak nagymam�ja szavai. A nagyi�, aki visszaj�tt az �gb�l az�rt, hogy Billt visszaseg�tse az �letbe. �s a fi� mindig eml�kezni fog erre a balesetre… a csap�sra, mely �r�kre megv�ltoztatta az �let�t.