Kora délelőtt a fiúk együtt tervezgették a nap hátralevő eseményeit, amikor David betoppant hozzájuk.

-Jó reggelt, hoztam nektek valakit, aki mától hozzá fog tartozni a Crew-hoz! –mesélte David.

-Ha Pamela Anderson-t hoztad, akkor végképp örülni fogunk neki! –vigyorgott Tom.

-Istenem… -motyogta Bill, majd fölfelé nézett. Georg és Tom összenéztek, majd elnevették magukat.

-Hát pont nem őt hoztam… de még így is nagyon aranyos! –folytatta Jost.

-Kutyát hoztál? –kiáltott fel Gustav. Billékből kitört a röhögés.

-Hát nem elég nekünk Meggi, idehozol egy pitbullt? –förmedt fel a gitáros.

-Ő lesz a legjobb barátod, Tom! –kacsintott bátyjára Bill.

-Hahaha… -dünnyögte Jost.

-Az tuti, hogy legjobb barátok leszünk! Főleg, ha Meggit megeszi! –Tom

-Húúúúúúúúúúúúúú! –Bill, Georg, Gustav.

-Bakker Tom, de 1 fasz vagy! –korholta Bill.

-Hát így kell bánni a nyulunkkal? –Gusti

-Az a szőrös szarjankó nem az én nyulam! –Tom.

-A lószart nem, te voltál a legjobban felzaklatva, amikor elveszett! –vigyorgott Georg.

-Ha… ha… ha! –kiáltotta Bill egy gúnyos kacaj kíséretében. Tom kommentárként fölmutatta a középsőujját, majd beletemetkezett az újságjába.

-Khm, khm, khm! –köhintett Jost, figyelmet kérve. Amikor a fiúk lecsendesedtek, és mind a 4 tag szempárja Davidre szegeződött, a férfi folytatta a mondanivalóját.

-A lányomat hoztam ide. –fejezte be Jost.

-Még egy lány? Te David, neked hány gyereked van? –kérdezte Tom.

-2 lány, 2 házasságból. Ugye van Anna, akivel Tomnak az a becses afférja volt… -kezdte Jost, majd egy csúnya pillantást vetett Tomra. Bill is az ikertestvérére nézett, aki legszívesebben elsüllyedt volna a megemlített hiba hallatán.

-És… hol van most? –kérdezte Georg.

-Egy másik autóban. A következő koncerthelyszínen ő is ott lesz, és ezentúl velünk is marad. Ott majd megismerhetitek egymást. –Jost.

-Oké. –Bill.

-Akkor én most mentem is, további szép napot! –mondta David, majd kiment.

-Csodálatos… -dünnyögte Tom.

-Mi bajod van? –kérdezte Bill. De hát gondolhatta volna. Tom azért tart ettől a találkozástól, mert fél, hogy onnantól kezdve David piócaként fog rajta lógni, nehogy megismétlődjön a múltkori.

-David nem fog leszállni rólam… -Tom

-Áh, már tisztáztátok a múltkorit. –Georg.

-Tudom, de úgysem fog békén hagyni… -Tom

-Ne ítéljünk el valamit, amíg nem éltük át! –mondta Gustav bölcsen.

-Jaj Gustav, ehhez még reggel van! –mosolygott Bill.

-Délelőtt 11 óra, igen. –Gustav.

-Jólvanna… -Bill.

-Mondjuk… szerintem se izéljünk, amíg meg nem ismertük. –Georg.

-De nekem nem a csajjal van bajom, hanem Daviddel. Az meg nehezebb tészta… -Tom.

-De David felnőtt ember. Biztosan el tudja különíteni a magánéleti, meg a munkaköri dolgokat. –Gustav.

-Az, hogy felcsináltam a lányát, az már magánéleti dolog volt… -dünnyögte Tom beletörődötten.

-Az 1 dolog, de az, hogy a lánya velünk fog dolgozni, az már a munka. –Gustav.

-És? –Tom.

-Jaj Tom, nem lesz semmi gáz! Meg nem leszünk vele összezárva 0-tól 24 óráig! –Bill. Tom csak húzta a száját.

-Tom, ne állj így hozzá a dologhoz! Bemutatkoztok, és kész! –Gustav.

-Ezaz! Azt az 5 percet kibírod! –Bill

-Hát… majd meglátom. –bökte ki végül Tom. Bill nyugtalan volt. Nem szeretett várni, főleg úgy, ha azt látja, a tesója mennyire görcsöl valami miatt. De semmit sem tehetett. Eltolta magától a kóláspoharat, fejét a karjaira hajtotta, és úgy nézte az ablakból az autópályát körülölelő fák futását...

A busz leparkolt az egyik hotelnél. Billék bementek az épületbe, majd a liftbe tartottak. Amikor felértek az emeletre, a hotelszobájuknál már várta őket David. Egyedül.

-Mi az, nincs itt? –kérdezte Bill.

-De. Bent van a szobában. Mindjárt jön. –mondta Jost. Billék egyszerre néztek az ajtóra. Kíváncsian várták, ki fog onnan kijönni. Az ajtó kilincse megmozdult…

Tudom, ez a rész rövid lett, a következő viszont már ezen a héten jön, és hosszabb lesz. Természetesen Bill szemszögéből =)