Reggel

A mobiltelefon ébresztője úgy visított fel, mint 1 kandúr, amelynek a farkára léptek.

-A picsába ezzel a szutyokkal… -dünnyögte félkómába Elisa, miközben megpróbálta kikapcsolni a telefon vekker funkcióját. Ekkor a lány észrevette az időt: 8:50. Bill 9-re ott van a bejáratnál.

-A francba… -morgott Elisa, majd olyan gyorsan kiszaladt a fürdőbe tusolni és fogat mosni, mintha ágyúból lőtték volna ki. Épphogy kész lett a fürdőszobai dolgokkal, és a sminkkel, amikor Bill megcsörgette. Elisa félig a szekrényében kotorászott valami ruha után, mert nem akart úgy kinézni, mint a deszkás az operában. Gyorsan fölvette a telefont:

-Szia!

B: Szia, már itt vagyok lent!

E: Én is mindjárt lent leszek, 3 perc!

B: Oké, várlak!

E: Sietek, szia!

B: Szia!

Billnek olyan aranyos volt a hangja… De a lánynak nem volt ideje ezen gondolkozni, mert enyhén szólva is késésben volt. Talált egy szép felsőt, melyet farmerrel párosított. Miután tényleg kész volt, gyorsan megnézte, mindent elrakott-e a táskájába, valamint a tükörben még utoljára leellenőrizte, minden rendben van-e a külsejével. Ezután bezárta az ajtót, majd leszaladt a lépcsőn.

Bill ott volt lent, a kocsi oldalához dőlt, és a mobilján pötyögött valamit. Amikor hallotta, hogy a bejárati ajtó becsukódik, fölkapta a fejét.

-Nah, látom leértél! –mosolygott.

-Igen, bocsi hogy késtem, csak elaludtam. Nem csörgött ez a szar… -biccentett a mobilja felé Elisa, majd a farzsebébe csúsztatta.

-Semmi gond, nekem se nagyon megy a felkelés. –Bill. A fiú odalépett a lányhoz, és nyomott egy puszit a szájára. Elisánál megint 2 perces blokk következett, ahogy Bill ajkai hozzáértek.

-Oh… -csak ennyit bírt kinyögni. Még mindig olyan furcsa volt neki, hogy Bill ennyire közel áll hozzá.

-Mi az, valami baj van? –kérdezte az énekes, látva a lány arckifejezését.

-Dehogyis… csak… csak olyan furcsa… -mondta Elisa. Bill kíváncsian nézett rá. Fejét oldalra billentette, arcán aranyos mosoly jelent meg.

-Tudom… -mondta, majd kinyitotta a kocsiajtót.

-De nem leszek láb alatt? –kérdezte félénken Elisa.

-Jaj te lány! Ha láb alatt lennél, akkor most nem tartanál velem! –dorgálta meg Bill, majd az autó felé biccentett, jelezve a lánynak, hogy szálljon be.

-Oké. –kommentálta Elisa, majd beült a kocsiba.

És igen… a lány, aki csak álmodozott hasonló dolgokról, ott állt a stúdióban, hallgatta David Jost monológját a munkáról és a sikerről, és néha odapillantott Billre, akivel gyakorta összetalálkozott a tekintetük azon a csodálatos délelőttön. Még mindig olyan volt ez az egész, mint 1 álom… minden apró csók, minden érintés, minden pillantás, minden szó… a bálvány és rajongója közti érzékeny kötelék egyre erősebbé válik. Még maguk sem értik a helyzetet… egyszerűen csak így történt. Most még olyan új… valahogy még reflex a szégyenlősen lesütött szem, és a pirult arc.

-Rendben, végeztünk, holnap ugyanitt! –rikkantotta el magát Jost. Elisa kezet fogott a stábtagokkal búcsúzásként. Majd Bill megfogta a kezét, és úgy mentek le a lépcsőn.

1 héttel később…

Egy interjú után Bill elment Elisához. Csak fölszaladt hozzá egy kis kajáért, majd ismét egy „titkos úti cél” következett. Most már közelebb álltak egymáshoz, mint eddig.

-Bill… mondd már el, hová megyünk! Nem szeretek várni! Hallod? –mondta Elisa, majd nevetve megbökte az énekest.

-Najó… hozzám. –mondta Bill mosolyogva.

-MI??? –Elisa elképedve.

-Mi van? –Bill értetlenül.

-Öhm… csak mi leszünk ott? –Elisa

-Jaja, Tom már megint elvan valahol… de én nem bánom. –mondta Bill.

-Oh, oké. –a kocsi lefékezett a bejáratnál.

-Na gyere! –mosolygott Bill, majd kézenfogta a lányt, és beszaladtak a házba.

-De szép házad van! –mondta Elisa. Még a szája is tátva maradt, olyan jól volt berendezve a ház. Szép, tágas volt, az ember jól érezte magát benne.

-Nézünk valami filmet? –kérdezte tőle Bill.

-Aha! –mondta Elisa. Mindkettejüknek jó kedve volt, a mai nap teljesen az övék. Elisa odaállt a DVD állvány elé, és az ott levő borítókat nézegette, amikor valaki hátulról átkarolta. Bill parfümjének illatát azonnal felismerte. A lány hátrafordult volna, ám a fiú nem eresztette el, hanem nyakon csókolta. Ilyet még nem csinált. Elisa gyorsan megfordult.

-Bill…? –suttogta, de a fiú válaszként a lány ajkaira tette mutatóujját.

-Elisa… ne most! –mondta, majd megcsókolta, de úgy, mint még soha. Elisa hátralépett, de a DVD állvány az útját állta. Elkerekedett szemmel nézett Billre. Megijedt. Maga sem tudta, mitől.

-Bill, én… -kezdte a lány. Nem tudta, mit mondjon. Bill is hátralépett.

-Akkor… inkább… nézzünk meg valamit. –mondta. Zavarban volt, tekintetével inkább a földet nézte, minthogy Elisa szemébe nézzen. Talán túl rámenős volt, és emiatt „menekült” inkább a lány. Elisa gyorsan kikapott egy DVD-t a többi közül. Az utolsó ház balra volt a címe.

-Oh… thriller. –mondta Bill nevetve.

-Ehh, valami jobb kéne… -Elisa. Visszarakta a thrillert, majd egy másikat vett ki. Dokik, első évad.

-Nah, ez jó! –mondta Bill.

-Úgysem láttam még… -mondta Elisa.

-Akkor jó. –mosolygott Bill. Odamentek a TV alatt levő DVD lejátszóhoz. Egy üvegszekrényben volt, a gond csak az, hogy be volt ragadva az ajtó.

-Na várjál, kinyitom. –mondta Elisa, majd leguggolt a kisszekrény elé, és elkezdte ráncigálni a fogóját (tudom, ennél szarabbul nem lehetett volna leírni). Az persze eleinte nem adta meg magát, majd amikor hirtelen kinyílt az ajtó, Elisa hátraesett. A padlószőnyeg lett volna a következő dolog, mellyel közelebb megismerkedik, ha nem ül mögötte Bill. Az énekes elkapta a lányt, ám a lendület végül mind a kettejüket a földre kényszerítette. Elisa a földön feküdt hanyatt, Bill pedig az oldalán, mellette.

-Nem ütötted meg magad? –nevetett az énekes, majd magához ölelte a lányt.

-Nem. Köszi! –mondta Elisa mosolyogva. Bill mire bármit is reagált volna, Elisa nyomott egy puszit a szájára. A DVD-t pedig eldobta a fotelre. Bill értetlenül nézett rá.

-Nem azt mondtad, hogy… -kezdte Bill, de a lány a szavába vágott. Igen. Most kivételesen ő.

-Nekem egy sorozat nem olyan fontos, mint te… -kezdte Elisa, majd megölelte Billt.

-Nekem sem… -súgta a lány fülébe Bill, majd fölállt, fölsegítette Elise-t. Megfogta a kezét, és bementek egy másik szobába. Hálószoba volt, a roló le volt húzva, csak alul szűrődött be valamennyi fény. De még így is kristálytisztán látták egymást. Bill bezárta mögöttük az ajtót, majd Elisa szemébe nézett.

-Akkor a DVD-t hanyagoljuk… -mosolygott Elisa.

-Ahogy mondod! –mosolygott Bill. A fiú levette a pólóját, majd magához húzta a lányt. A páros csókban forrt össze, az ajtónak dőltek. Aztán Elisa végigmérte Billt. Nem volt neki valami görög isten kaliberű felsőteste, mégis volt benne valami elmondhatatlan. Valami vadító. Elisa szorosan magához ölelte Billt. Sohasem akarta elengedni. Az énekes a lány nyakára adott csókokat, és elindult vele az ágy felé. Elisa úgy bújt Billhez, mintha az élete függne tőle. Most jött rá igazán, hogy mennyire szereti. És most döbbent rá, hogy mindez tényleg nem álom. Ott volt vele, csak vele, érezte a teste melegét, a csókjait…

Ám ekkor eszébe jutott valami.

-Bill… -súgta a srác fülébe Elisa.

-Igen? –kérdezte Bill, majd ujjával a lány egyik hajtincsét babrálta.

-Nem fog Tom hazajönni? Mi van, ha itt ránk talál? –Elisa. Bill elmosolyodott.

-Tom messze van… ne aggódj! -mondta, majd levette a lány felsőjét. A következő csók már a párnák közé döntötte őket, és elszabadult az eddig visszafojtott szenvedély…

Éjjel

Elisa felriadt éjszaka. Fáradtan nézett körül. Bill ott aludt mögötte, hátulról karolta át a lány meztelen derekát. Elisa az órára pillantott. Úristen, még csak hajnali 3. Hogy miért kelt fel, azt csak az Isten tudja. Mondjuk, nincs az az agy, amely az elmúlt hetek eseményeit föl tudná dolgozni. Olyan pedig végképp nincs, amely az elmúlt éjszakáét fel tudná. Elisa legszívesebben világgá kürtölte volna boldogságát abban a pillanatban. De csak feküdt a fiú mellett, akit őrülten szeretett. Csend volt. Csak Bill szuszogását és az óramutató járását lehetett hallani. Hamarosan itt a reggel, mindenki megy mindenfelé, és ezt az első közös éjszakájukat a felkelő nap fogja elmulasztani. De a lány most már tudta, hogy ezentúl nem kell egyedül aludnia esténként. Hiszen mindig ott lesz mellette egy fekete hajú angyal, akinek élete végéig őrizheti az álmát.