Bill a kocsijához terelte a lányt. Előhalászta a kulcsot a zsebéből, majd elfordította az autó ajtójában. Kattanás, és a járgány „kapuja” ki is nyílt.
-Ülj csak be! –mondta Bill. Elise-nek nem kellett 2x mondani. Bill is elfoglalta a helyét a kormány mögött.
-Még mindig nem akarod elárulni, hova megyünk? –kérdezte Elisa kíváncsian. Bill elmosolyodott, majd beindította a motort.
-Majd meglátod, ha odaértünk… -mondta a srác. Bill benyomta a Green Day új albumát.
-Oh, ez a tegnapi CD? –kérdezte Elisa, egyből eszébe jutottak a tegnap történtek.
-Jaja. –mosolygott Bill. Ekkor megálltak egy piros lámpánál.
-Amit a földről szedtünk fel… -nevetett Elisa.
-Jaja… együtt szedtük fel. –mosolygott Bill, majd ránézett a lányra. Elisa szintén a fiú szemébe nézett.
-Igen… ketten… -suttogta Elisa. A páros között csak úgy forrt a levegő. Elisa leblokkolt, Bill pedig már nem bírta kontrollálni az érzéseit. Kezét fölemelte, hogy a lány után nyúljon, amikor hangosan rádudáltak. Az énekes ekkor észrevette, hogy már zöld a lámpa. Bill morgott valamit, majd a gázpedálra lépett, és újra a vezetésre figyelt. Nem úgy, mint Elisa, aki még mindig köpni-nyelni nem tudott a döbbenettől. Mit akart vele csinálni Bill? Csak nem meg akarta csókolni? Basszus…
Bármit is akart Bill, már nem szólt a lányhoz. Csak az útra figyelt. Elisa viszont nem akart csendet.
-Messze vagyunk még? –kérdezte a lány. Mindegy volt neki, mit mond Bill… csak hallani akarta a hangját.
-Már nem. –mondta Bill.
-Oh… az jó… és… és… izé… –Elisa mondani akart valamit, hogy ne legyen kettejük között ekkora csönd, de semmi nem jutott az eszébe.
-Hm? –mosolygott rá Bill. Végre ránézett… még ha csak egy pillanatra is.
-Öhm… csak meg akartam kérdezni, mennyi, az idő, de hagyjad, megnézem. –bökte ki végül Elisa. „Hát ez kurva gyenge beszólás volt…”-gondolta a lány.
-Ja, oké. Már csak pár perc… -mondta Bill, aki biztos azt gondolta, a lány már enyhén szólva is unja a túrát, pedig Elisa pont az ellenkezőjén volt. Ismét egy piros lámpa.
-Oh, nem baj az. Az út is jó odáig… -mosolygott Elisa. Bill elnevette magát.
-Hát, pedig ez csak egy út… -mosolygott.
-De nekem sokat jelent… mármint… érted. –Elisa
-Értem… -mondta Bill kedvesen, majd ismét elindult, ahogy a lámpa zöldre váltott. Biztosan nem akarta, hogy megint rádudáljanak. Ekkor a kocsi egy kisutcába kanyarodott. 2 percnyi út után az autó kiért egy kikötőbe. A Spree folyó hullámzott a város szívében. Rajta hajók ringatóztak, felette sirályok köröztek. A folyót körülölelő városrészen autók moraja hallatszott, az emberek hangját pedig a szél repítette messzire.
-Hűűű, de szép! Itt még nem is voltam! –ámuldozott Elisa, miközben kiszálltak a kocsiból.
-Pedig szép hely! Ha Berlinben vagyok, akkor néha el szoktam nézni ide. Csak én, meg az Ipodom. Itt nyugalom van, sokat tud ez segíteni a dalszerzésben… -magyarázta Bill, miközben egy szabad pad felé biccentett.
-Elhiszem… nagyon jól írsz! –dícsérte meg Elisa.
-Köszi. –mosolygott a lányra Bill. Leültek a padra, hajukkal játszadozott a hűvös szél.
-Magdeburgban is sokat jártál a partra, úgy tudom. –kezdte Elisa.
-Úgy van… de hallod… te nem fázol? –kérdezte Bill, miközben a remegő lányt nézte. Elisának csak most tűnt fel, hogy mennyire reszket a hideg vízi levegőtől. Csak egy vékony felső volt rajta.
-Hát… egy kicsit. De nem vészes! –mondta Elisa. Inkább szétfagy, minthogy Bill nélkül legyen. Bill közelebb ült hozzá.
-Nehogy megfázz… -mondta, majd átölelte a lányt. A közelsége… húúú… nagyon jó volt. Elisa azt hitte, menten elájul. Félénken átkarolta az énekest. Bill olyan jó meleg volt… a bőre puha, haja a lány arcát csiklandozta. Bill is egyre szorosabban ölelte a lányt. Csak egy csók… csak egy kicsi, ártatlan csók a fiú arcára… Elisa meg akarta tenni… de nem sok mersze volt hozzá. A lány mélyen belenézett Bill barna szemeibe, melyeket fekete festék keretezett. A lányt megbabonázta ez a tekintet. Olyan csodálatos volt…
Ekkor Elisa adott 1 puszit Bill arcára. Az arca meleg volt, mint egy szenvedélyes ölelés. Amikor a lány ajkai elhagyták a fiú arcát, ismét összetalálkozott a tekintetük. Bill mintha csak erre a puszira várt volna. Ujjaival végigsimította a lány arcát, miközben tekintetük összefonódott. Csak nézték egymást megbabonázva, mit sem törődtek a külvilággal. Ekkor Bill magához húzta a lányt, lehunyta szemeit, majd egy forró csókot adott ajkaira. Elisa hirtelen azt sem tudta hol van. Bill ajkai olyan puhák voltak, és totál édesek. A lány úgy érezte, mintha egy gyönyörű álomba csöppent volna. Azt kívánta, sose legyen ennek vége. Akár álom, akár nem.
-Szeretlek! –súgta Bill fülébe Elisa. De aztán a lánynak eszébe jutott, hogy ezt talán túl hamar mondta ki. Kérdően nézett Billre, vajon mi erre a fiú reakciója. Nem akarta ilyen fassággal elüldözni magától. Bill még a végén azt hiszi, hogy túl rámenős. De hát nem Elisa kezdeményezte a csókot…
-Én is téged! –mosolygott rá Bill.
-Tudom, lehet hogy kicsit gyors volt neked mindez… -kezdte Elisa, de Bill (szokás szerint) a szavába vágott.
-Nem, én csináltam mindent túl hirtelen… -mondta Bill bűnbánóan. Ekkor fél perc csönd következett, majd mindkettejükből kitört a nevetés.
-Legalább egy véleményen vagyunk! –nevetett Elisa
-Jaja. Ez minden kapcsolat alapja. –mondta Bill. Elisa ledermedt.
-Oh… -a lány csak ennyit bírt kinyögni reakcióként. Billen is látszott, hogy elkezdett valamit, csak kimondani nem tudja.
-Figyelj… én mondanék valamit… -kezdte az énekes. Elisa nagy szemekkel nézett rá.
-Mit szeretnél? –kérdezte.
-Azt, hogy… hogy legyél velem… sokáig… szóval, érted? –mondta Bill, majd válaszra várva nézett a lányra. Elisa elmosolyodott.
-Én veled leszek… ha te is akarod.
-Én akarom… szeretnék már végre valakit. Aki engem szeret… -mesélte Bill. Megnyílt a szíve, eddig elnyomott érzései törtek ki belőle.
-Én téged szeretlek… -mosolygott rá Elisa. Bill szorosan magához ölelte a lányt.
-Holnap jössz velem a stúdióba, igaz? –súgta a lány fülébe Bill, miközben megpuszilta.
-Igen… de akkor ki fognak rúgni. –Elisa
-Akkor kirúgnak. Addig sem látod a főnököd… -mondta Bill nevetve.
-Végülis, igen… -Elisa.
-Jó lesz majd! –kacsintott rá Bill.
-Igen… köszönöm, hogy elhoztál ide! –Elisa
-Én pedig köszönöm, hogy tegnap odajöttél hozzám. –mosolygott Bill. Ajkaik ismét 1 csókban forrtak össze, és 2 magányos szív talált egymásra azon a csodálatos nyári délelőttön…
AJÁNLOM AZ OLDALT
