Dortmund. Reggel 7. A turnébusz fél óra múlva megérkezik a hotelbe. A Tokio Hotel legénysége viszont még javában húzta a lóbőrt (Gustit kivéve persze). Bill a reggelt egy nagy ásítással köszöntötte. Hősünk bizony mindent akart, csak fölkelni nem. Ígyhát oldalra fordult, fejét a párnájába fúrta, és majdnem visszaaludt. Na ja, csak majdnem. Gustav fejedelmi káromkodása ugyanis még az útmenti rigókat is az égbe kényszerítette.
-A büdös kurva élet retkes faszát, hát mi a gecit fogok én csinálni? –kiabált Gusti, majd dühösen dobta le a telefont a fotelre, ám az a rugós béléstől visszapattant, és meg sem állt a földig, ahol a mobil hátoldala hangos csattanással vált el az előlaptól. Tom ezt látva –hótkómás állapotát figyelembe nem véve- röhögésben tört ki.
-Hát a kurva anyád neked is! –morgott Gustav a telefonra, miközben fölszedte a készüléket. Bill kíváncsian nézte az eseményeket, majd fölült az ágyában.
-Hát téged meg mi lelt? –kérdezte álmos hangon.
-Ez az egész kurva nap, az! –dühöngött tovább a dobos. Leült a fotelba, elkezdte szerelni a mobilját.
-Miért, mi van ma? Azon kívül, hogy hétfő? –kérdezte Georg, akit szintén Gustav dühkitörése ébresztett fel.
-Felhívott a nővérem, hogy ma jön ide a gyerekkel. –mondta Gusti.
-És? –Bill
-Ééés a lábunk alatt lesz a kölyök! –Gustav
-Hát majd te foglalkozol vele, te vagy az izéje! –Tom
-Azt nagybácsinak hívják, Tom! –vigyorgott hülyén Georg a gitárosra.
-Jólvan, akkor az! –mondta Tom, egy szemforgatással reagálva.
-De egyedül nem bírok vele! Egy éves lesz! –Gustav
-És? –kérdezte Bill, csak a változatosság kedvéért. xD
-Ha egy gyerek 1 éves, kúszik-mászik, gügyög, nem ül meg a seggén, zabál örökké, taknya-nyála egybe, törik-zúz, mondjam még? –vázolta a korántsem rózsás helyzetet Gustav. A többieknek az arcukra fagyott a mosoly. Tom állt föl elsőnek, de olyan harciasan, hogy még 1 hadvezérnek is beleillett volna:
-Faszom, ha nekem le meri hányni meg nyálzani a Gibsonomat, fogom a csörgőjét, és szájbaverem vele! –fakadt ki Tom.
-Nyálazni! –Georg
-Jóvanmááá!!! –kiabált Tom.
-Jó, elég! Mi lesz akkor a gyerekkel? –Bill
-Kell a stábból valaki, aki majd vigyáz rá! –Gusti
-De ki legyen az? –kérdezte Bill. Mielőtt bárki is válaszolhatott volna, bejött David Jost.
-Halljátok, itt van a mai koncert tracklistája, tanulmányozzátok! –mondta a férfi, majd letette a papírost az asztalra. Billék összenéztek, majd egyből mosolyra húzódott a szájuk. Ezután mind Jost-ra néztek, hatalmas vigyorral a képükön. David hülyén nézett vissza rájuk, de egyből leesett neki a szitu.
-Na jólvan, mit akartok már megint? –David. Gustav elmagyarázta neki a helyzetet. David viszont korántsem díjazta mindezt.
-Nektek elfolyt az a maradék híg agyatok is? Idehoztok egy 1 éves kölköt? Hát az úgy szétszed mindent, mint a huzat! És én vigyázzak rá? ÉN??? –őrjöngött David.
-David, te csak ne pofázzál, két gyereked van! –Gustav
-Gustav te meg végképp ne pofázzál, te vagy a nagybácsija. –vágott vissza Jost. Gustav kommentárként morgott valamit az orra alatt.
-Akkor most mi lesz? –Georg
-Majd figyelünk rá többen is egyszerre. De ha bármi baj történik, nagyon össze fogjuk akasztani a bajszunkat! –fenyegetőzött Jost.
-Hát én borotválkozok! –Tom
-Hát nekem meg most kurvára nincs a helyén a humorérzékem, Tom! –Jost. Bill és Tom összenéztek, csináltak egy vállvonást.
-Jó, majd meg lesz oldva. –Gustav
-Ajánlom is! Ha bármi gond lesz a kölökkel… -kezdte Jost, de Bill a szavába vágott.
-…jó, értjük már!
-Akkor oké. Mindjárt megérkezünk az Arénába, ott is leszünk egész nap, elég komfortos, hogy otthon érezzük magunkat. –Jost
-Jólvan. –többiek.
-Akkor hamarosan ismét összefutunk! –mondta Jost, majd biccentett egyet a fejével köszönésképpen.
-Hello! –fiúk. Jost kiment, Gustav rögtön rákezdett.
-Hát ez kurva jó… -morgott a dobos.
-Ahj, Istenem, biztos megoldjuk valahogy! –Bill
-Remélem. –Gusti. A busz lefékezett.
-Na, megérkeztünk! –Tom. Georg kíváncsian húzta el az ablak függönyét, hogy kikémlelhessen rajta. Tom odajött mellé, hogy ő is lásson valamit. Már elég nagy tömeg volt az arénánál, de a rajongók csak a buszt láthatták, az ugyanis az épület hátsó bejáratánál állt meg, amely messze volt a kígyózó sortól.
-Na geci, még integetni se tudunk! –Georg
-Üsse raszta, majd koncert után! –Tom. A csapat kiszállt a buszból, és bementek a hátsó bejáraton. Ott már várta őket Franziska és a kis Heidi, aki csakugyan nőtt, és ott állt (illetve dűlöngélt) anyja mellett, miközben a pulóverébe kapaszkodott.
-Gusztáv bássziiiiiiii! –kiáltott föl selypítve a kicsi. A dobos odament, és karjába vette a picit.
-Szevasz kisöreg! –Tom
-Hali! –Georg
-Szió! –Bill. A négyes totál aranyosnak találta a (még ártatlan) kislányt.
-Biztos, hogy fogtok rá tudni vigyázni? Csak este 6-kor jövök vissza! –Franziska.
-Sima ügy! –Gustav
-Rendben! Ha wc-re kell mennie, kísérjétek ki, és ne adjatok neki veszélyes tárgyat! És mindig legyen rajta a szemetek, mert leginkább négykézláb közlekedik! –sorolta Franziska.
-Oké, nem lesz gond! –Bill. Ekkor Georg odament Bill mellé, és odasúgta neki.
-Ne félj, ha Tom valamelyik szir-szarjának baja esik, nem csak négykézláb fog közlekedni a gyerek, hanem repülve is!
Bill felnevetett.
-Georg, te idióta!
-Nos, akkor én mentem! Legyetek jók! –Franziska
-Szia! –búcsúztak a többiek. Franziska el ment, a 4 srác pedig ottmaradt a gyerekkel. Heidi Gustav pólójára csimpaszkodva szemlélte a többieket.
-Nem kéne bemutatkozni a kölöknek? –Georg
-Ja… de. –mondta Bill, majd lehajolt a kicsihez, rámosolygott, és elregélte: A nevem Bill! =)
-Georg!
-Tom!
Heidi nagy szemekkel nézte az egybegyűlteket. Mivel Bill előtte guggolt, a kislány elnevette magát, majd olyan barátian fejbekólintotta az énekest.
-Aúúú! –kapott a fejéhez Bill. Persze egy 12 kilós gyerek fejcsapása nem jár nagy fájdalommal, Bill gondolta, megmutatja a gyereknek, hogy nem boxzsáknak találták ki.
-Hey Bill, bejössz neki! –röhögött Tom. Georg és Gustav elnevette magát.
-Haha… -morogta Bill, miközben az ütés helyét fogta a fején.
-Gíjog! –mutatott Georgra a kislány. A basszer büszkén elnevette magát. Heidi mosolyogva odatipegett Georghoz (már amennyire a járásban levő gyakorlata engedte) és megcsapta Georg combját. Most Bill kacagott a leghangosabban.
-Te Gustav, ti milyen szadista módon nevelitek ezt a gyereket? –nevetett Tom.
-Hát ezek szerint így ismerkednek. –mondta Gustav, miközben gondolkozós fejet vágott.
-Tom bássiii! –kiáltott fel boldogan a kis Heidi, amikor a gitárost meglátta. Négykézláb elindult Tom felé, ám az hátrált.
-Haverom, én is örülök neked, de látlak innen távolról is! –mondta Tom, csak nehogy ő is kapjon egyet a lány rettenthetetlen tenyereséből.
-Bazmeg Tom! xD –többiek. Heidi nevetett egyet, majd ott ültében végigszemlélte a backstaget. Volt 1 nagy kanapé, 2 fotel, egy dohányzóasztal, körülötte egy falhoz szerelt asztal székekkel. Azon az asztalon voltak a sminkcuccok, kaja, pia, papírok, és egyéb apró dolgok.
-Ete! –kiáltott fel a kis Heidi, majd rávigyorgott az asztalon heverő chipssel teli műanyagtálra.
-Asszem éhes a gyerek! –Bill
-Mit éhes, reggel 8 van! –Tom felháborodva. Heidi négykézláb odamászott a tálhoz. Felkapaszkodott az asztalra!
-Eteeeeee! –kiabálta a kislány hangosakat kacarászva, majd olyan kecsesen öntötte ki a tálból a földre az összes chipset, hogy azt öröm volt nézni.
-Rombol a gyerek, örvendjetek! –Tom
-Hát ez igazán lélekmelengető látvány… -Georg
-Az. –Bill. A négy fiú földbe gyökerezett lábakkal nézte, ahogy a kislány leül, és pacsmagol a chipsben.
-Na jó, feltakarítom. –mondta Gusti. Leültette a kislányt az asztalhoz, majd elkezdte fölszedni a chipset. Tom odament a kislányhoz.
-Éhes vagy, kisöreg? –kérdezte a gitáros. Heidi bólogatott.
-Ete, ete! –hajtogatta.
-Ez gondolom a kaja akar lenni babanyelven. Szerintem adjunk neki joghurtot, azt biztos szereti. –javasolta Bill.
-Jaja, de kéne valami a nyakába, hogy ne zabálja le a ruhát. –Gustav
-Georg alsógatyája pont megteszi! –mondta Tom vigyorogva. Georg kommentárként bemutatta középsőujját. Bill eközben kivett egy joghurtot a hűtőből, és odaadta a kislánynak. Az előkét törülközővel helyettesítették. Heidi jóízűen ette a joghurtot, azt már említeni sem kell, hogy a fél kaja az asztalon, meg a türcsin landolt. Bill fintorogva nézte a kislány reggelizését.
-Fura belegondolni, hogy én is ilyen disznó módon ettem kiskoromban… -merengett Bill.
-Tesó, te ma is disznó módon eszel! –Tom vigyorogva.
-Bekaphatod! –Bill
-Örüljetek, hogy legalább eszik! –Gustav
-Végülis ja… -Bill. A srácok leültek az asztalhoz, olvasással, vagy a hangszereik behangolásával ütötték el az időt. Ám nem csak a backstageben, hanem a színpadon is kell próbálni. Délhez közeledve tehát a fiúk birtokba vették a porondot. Gustav karján a kis Heidivel, aki kíváncsian nézte a fölöttük helyet foglaló lámpákat, melyek akkorák voltak akárcsak ő. A kicsi alig tudott betelni a hatalmas színpad látványával.
-Heidi, csak ki ne follyon a nyálad! –figyelmeztette Gusti a gyereket. A dobos leültette a picit a színpad közepére, hogy szem előtt legyen. Amíg a gitárosok és Gusti hangpróbát tartottak, Bill beénekelt Heidivel, méghozzá úgy, hogy az ismert krokodilos német gyerekdalt énekelte a kicsivel együtt, aki vígan nevetgélt mellette. Azután a fiúknak át kellett nézniük egy papírt a backstageben.
-Ralf, tudsz figyelni Heidi-re fél szemmel? –Gustav.
-Persze! –válaszolt Ralf. A stábtag ott ült a nézőtéren egy széken, és valamit írogatott.
-Jó legyél, kiscsaj! –kacsintott Heidire a dobos, majd leültette a színpad közepére, és a TH srácok elmentek. Heidi eleinte csak ült, ahogy lerakták. Nagy, kíváncsi szemei újra meg újra az aréna belsejét vizsgálták. Ám a kicsi egy idő után rájött, hogy gond van.
-Piszi! –kiáltozta Heidi, hogy a világ tudtára adja, hogy neki bizony pisilnie kell. Ám a színpadon nem volt senki, Ralf pedig úgy bele volt temetkezve az írnivalójába, hogy meg se hallotta Heidi-t. A kislánynak ez le is esett, ígyhát eldöntötte, maga keres klozit. A színpadon. Oh, mit is mondott neki az anyukája? „Ha pisilned kell, akkor mindig bilibe csináld, vagy valami olyanba, ami hasonlít rá!”
Heidi forgolódott, hátha észrevesz valami bilihez hasonlító tárgyat. Nem is kellett sokáig keresnie…
-Bijiii! –kiáltott fel boldogan, amikor meglátta Tom gitártokját, benne a több millió forintnak megfelelő Gibsonnal. A kislány elnégykézlábozott a gitártokhoz. Nem volt valami bili formája, a keskeny és hosszú teteje viszont épp jó volt ahhoz, hogy a szobatisztaságot éppen tanulgató kicsilány belepisiljen. Heidi tehát odaült a tetejére, és kiengedte a fáradt olajat, de úgy, hogy ne csak a tokba jusson, hanem a Gibsonra is. A kislány okos volt, még zsepit is vitt magával. Nevetgélve és tapsikolva nyugtázta, hogy egyedül pisilt életében először, az anyukája biztosan nagyon fog örülni, hiszen erre tanítgatja már hetek óta. Heidi miután jól végezte dolgát, visszaült játszani nagybácsija dobverőivel. Ralf persze az egész akcióból semmit nem vett észre. Gustav ekkor jött vissza. A fiúk még intézték a papírmunkát.
-Na, jó voltál, Heidi? –mosolygott a kicsire Gusti. Heidi mosolyogva bólogatott.
-Piszi, piszi! –kántálta.
-Pisilned kell? –Gusti.
-Nem, vojt piszi! –Heidi
-Pisiltél? –Gusti.
-Igeeen! –mosolygott Heidi.
-Ügyes vagy! –dicsérte meg Gusti, miközben a dobokhoz fordult. Ám azonnal ledermedt, amikor eszébe jutott, hogy a színpadon nincs is wc.
-Te Heidi… te hova pisiltél? –kérdezte Gusti falfehéren.
-Hát a bijibe! –mutatott a kislány büszkén Tom gitártokjára. Gusti lassan megindult a gitártok felé, és elszörnyedve látta, hogy csakugyan egy tócsa díszeleg Tom legféltettebb tárgyán.
-Basszus… ebből baj lesz. –Gusti.
-Mi? –eszmélt fel Ralf először, mióta ráhagyták a gyereket. Gustinak egyből leesett, hogy bizony nem a megfelelő emberre bízta a gyereket.
-Semmi… -morogta.
-Itt vagyunk! –rikkantotta Tom, miközben tesójával és Georggal az oldalán visszajött a porondra. Gusti gyorsan hátrált 3 lépést, nehogy a gitáros gyanút fogjon.
-Vojt piszi, vojt piszi! –ugrált a lány boldogan.
-Mi? –kérdezte a 3 fiú egyszerre, ugyanis nem nagyon értették, minek örül Heidi ennyire.
-A piszi az egy új mese a Cartoon Networkön! Az a kedvence! –rikkantotta el magát Gusti. Bill, Tom és Georg eleresztettek egy WTF nézést.
-Piszi-nek hívnak egy mesét? A piszi szó a babáknál nem pisit jelent? –Bill.
-Miii? Dehogyis! Tudjátok, manapság mennyi baromsággal tömik a gyerekek fejét! –ecsetelte a dobos.
-Tom bássziii, vojt piszi! –mutatott a kis Heidi Tom gitártokja felé olyan boldogan, mintha most adtak volna neki 20 millió eurót.
-Mi van a gitárommal? –kérdezte Tom a gyerektől gyanakodva, majd elindult a gitártokja felé.
-Ne, ne Tom, neee! –kiáltozott Gusti. Tom odalépett a gitártokhoz, és meglátott valami folyadékot benne.
-Vojt piszi! –mondta neki a kislány csillogó szemekkel. Tom falfehéren nézett Gustavra.
-Öhm… összekeverte a gitártokod a bilivel… -mondta Gusti hülye vigyorral a képén.
-Júúúúj… -mondta Bill és Georg halkan, kezüket gyorsan a szájuk elé kapták, a hirtelen kitörő röhögés miatt.
-Ez… ez… ez bilinek nézett egy kurva gitártokot, és lehugyozta a Gibsonomat??? –kérdezte Tom, és úgy nézett a gitárjára, mint méhecske a hervadt virágra.
-Hát… izéé… ja. ^^” –Gusti. Bill és Georg már alig bírta visszatartani a röhögést, halkan kuncogtak, jót mulattak Tom arckifejezésén.
-Hát a rohadt, kurva életbe! Hát egy Gibsont lepisálni? Há’… hát ez hihetetlen, geci, ilyet én még nem… a faszomat… áh. –Az éppen kitörni akaró Etna vulkán Tomhoz képest muslincahere volt, a gitáros ugyanis totál robbanásközeli állapotban volt.
-Nem direkt csinálta! –próbálta Gusti menteni a menthetőt, hiába.
-Valami gond van? –ment föl a színpadra Ralf. Tom legszívesebben üvöltött volna, és felrúgott volna mindent, ami az útjában állt, de inkább letett róla.
-A gyerek lepisálta a Gibsonomat. –motyogta.
-Jaj Tom, van másik, ezt pedig lemossuk. –mondta Ralf, odament a „tetthelyhez” lezárta a tokot a gitárral együtt.
-Nem kell annak annyi… -mondta Ralf, majd fölkapta a gitártokot.
-De igen, kell! –akaratoskodott Tom. Ralf csak egy szemforgatással reagált, majd elment a „károsodott” hangszerrel és annak hordozójával a vállán.
-Öhm… akkor ezt meg is beszéltük, ugye? ^^” –Gustav
-Megyek, eszek valamit… -dünnyögte Tom, majd elvonult. Billből és Georgból kitört a röhögés.
-Éreztem, ember, éreztem!!! – Bill
-Én tudtam!!! –Georg. A 2 srác alig bírt 1 helyben állni, annyira röhögtek.
-Jaj fiúk, ne legyetek már ennyire szemetek! –Gusti
-Jó, tudom, hogy izé, de akkoris… -nevetett Bill.
-Nem sokáig tart már a móka, Franziska mindjárt itt lesz! –Gusti. Amint a dobos száját elhagyta ez a mondat, Fabi jött a színpadra.
-Gus, itt van a nővéred! –Fabi
-Na, mondtam! –Gusti. Billék követték a dobost a backstage felé, időközben Tom is hozzájuk csapódott, de még mindig morgott, mint a klímaxos buldog. Heidi fülig érő szájjal fogta nagybácsija kezét, és boldogan szaladt anyukájához, amikor meglátta.
-Heidiii! –kiáltott fel Franziska. Kinyújtotta karját, hogy a kislányt átölelhesse.
-Anyaaa! –kiáltotta a kislány, majd odatipegett anyukájához.
-Na, jó volt? –kérdezte a fiúkat Heidi, miközben fölállt, karjában a picivel.
-Erről inkább Tom tudna mesélni… -vigyorgott Georg, majd Billel ismét elnevették magukat.
-Hahahah… -Tom hülye hangon.
-Mi történt? –Franziska
-Vojt piszi! –Heidi büszkén
-Bezonyám, lehugyozta a Gibsonomat, mert bilinek nézte azt a kibaszott gitártokot! –őrjöngött Tom.
-Tényleg? Heidi, de ügyes vagy! –Franziska
-MIII??? –Tom
-Már hetek óta tanítgatom neki, hogy pisiljen egyedül. Most végre sikerült neki, nagyon ügyes vagy, kicsim! –mondta boldogan Franziska, majd adott 1 puszit a lányának. Tom azt hitte ott helyben vágja hanyatt magát.
-Hát a faszomat eldobom… a kölök megrongálta az egyik büszkeségemet, erre te megdicséred? –Tom értetlenül.
-Jaj Tom, hallottad, milyen nagy dolgot csinált! És ebben te is segítettél neki! Ha nincs ott az a gitártok… -mondta Franziska, de Bill a szavába vágott.
-De, de ott volt, örüljünk neki!
-Inkább pisilje le, minthogy szarjon rá! –Georg
-Ámen! -Gustav
-Nos, akkor mi mennénk is, elég sok izgalom volt a gyereknek is mára. –Franziska.
-Hát még nekem! –Tom. A többiek nevettek.
-Akkor további jó munkát, és vigyázzatok magatokra, főleg te! –kacsintott Gustira a lány.
-Jójó, meglesz! –Gusti
-Köszönj el a fiúktól! –mondta Franziska a kicsinek. Heidi boldogan integetett a fiúknak, ők pedig szintén mosolyogva vissza. A páros beszállt a kocsiba, majd elhajtottak.
-Ahogy a kölök vigyorát elnéztem, szerintem örül, hogy megszabadult tőlünk. –elmélkedett Georg.
-Hát faszom, én aztán végképp örülök! Szegény Gibsonom mit érezhetett… -Tom gyászosan.
-Ahj… -Bill.
-De mostmár ismét gyerek nélkül vagyunk itt! –Gusti
-Hát emberek, az Isten óvjon meg attól, hogy nekem gyerekem legyen… főleg ezek után. –Tom
-Csak ne reménykedj… kispapa! –nevetett Bill.
-Na azonnal töröld le azt a hülye vigyort a kurva pofádról, mert… -fenyegetőzött Tom, de persze nem gondolta ám komolyan.
-Tom lesz Németország következő álomapukája, már érzem! Jobban fogja kezelni a pelenkákat, mint a gitárt! –cukkolta Bill.
-Na álljál csak meg, te pöcs! –mondta Tom majd elkezdte kergetni Billt, aki nevetve menekült előle, na és persze oltotta tovább. Georg és Gustav pedig álltak ott tovább, mint rozsdás bicikli a Balaton parton.
-Hallod Georg… ha közülünk valamelyik gyereket csinál, tuti ez a kettő barom lesz az, csak kérdés, hogy Bill lesz-e az a szerencsétlen, vagy Tom. –Gusti
-Tom… ez 100%! –Georg.
-101! –nevetett Gusti.
-Jaja. Na lépjünk, pár óra és koncert! –Georg. A 2 fiú elindult a backstage felé.
-Ja, és mostmár nincs, aki lepisiljen valamit! –Gusti
-Meggit kivéve. Amúgy tényleg, felügyeli valaki ott a turnébuszban? –Georg
-Nem, de elfelejtettük bezárni a fürdőbe. –mondta Gusti. A duó megállt, egymásra néztek, majd egyszerre.
AJÁNLOM AZ OLDALT
