Egy Liepzig nevű kis falucskában élek ikertesómmal Bill-el. Most az idén nyáron külön töltöttük a nyarat ami elég nehéz volt, ezért miko 3 hónap után végre élőbe láttuk 1mást nem csak webcam-on:

-Biiiiiilllllllllll!!!!!!!!!!!!!!!!!-én

-Viiiivvvvvvvvviiiiiiiiiii-Bill.És 1más nyakába ugrottunk,az ordítozástól persze mindenki minket bámult de mind 1. 

-Jaaaj gyerekek még mindig úgy viselkegtek mint ha 8 évesek lennétek-szólalt meg anyu a hátunk mögül.Mi meg csak vigyorogtunk :D. A kövi napok gyorsan teltek..suli...korán kelés, de nagy nehezen a hétvége is eljött. Másik 2 haverunkal Andereassal és Georggal elhatátoztuk h elmeygünk sétálni meg kávézni meg ijnek....

-Biiill!!!-ordítoztam a ruhás szekrénynél

-Mi va'????-kérdi

-Nem találom a kabátomat!-én

-Nah várj segítek-mondta. De mivel a gardróbomhoz egy eléggé szűk folyosó vezetett ezért miko én megfordultam szembe találtam magam Billel, egy ideig néztük egymást aztán megcsókolt.Váratlanul ért, de vissza csókoltam.Aztán egyszercsak meghallottuk:

-Viviiiiiiiiii!! Billlllllllll!!Hol vagytoooook?????-ordítozott Georg. És benyitott a gardróbba, mi szét is rebbentünk egyből. 

-Nah végre mi csináltok?-ő

-Vivi kabátját keressük.-Bill

-Segítsek??-Georg

-Ja!-mi Billel egyszerrre

-Ok-ő. A kabátomat hamar megtaláltuk, aztán elindultunk, hülyültünk meg minden de Billel nem igazán beszéltünk ez a srácoknak is feltűnt:

-Mi van veletek??-Andreas

-Semmi-én

-Ha te mondod....-ő. De nem hiszem h bevették volna, nah mind1, egy órán belül már otthon is voltunk anyu üzleti úton van apu meg vhol franciába van ő is vmi üzleti út miatt, szal csak ketten voltunk a házba.

-Fürdessz vagy fürödjek én???-kérdem

-Ne fürgyé' le-kezd el röhögni az ágyon ülve

-Hülye!!-röhögök én is meglököm a vallátt. Mentem volna tovább miko de megfogta a kezem ledöntött maga mellé az ágyba.Mélyen a szemembe nézett megint közeledni kezdett de ellöktem magamtól.

-Elmeek fürdeni-hadartam el gyorsan és megszaporáztam lépteim a fürdő felé.....