-Vigyázz, kátyú! –rikkantotta hátra a buszvezető. Kint a hajnal hűvös szele ringatta az autópálya mellett a fűszálakat, az ég éjfekete függönye elhúzódni látszott, hogy a nap első sugarai világosabbá színezzék azt. Az éjjeli levegő melegedni kezdett, hiszen egyre jobban közeledett a nappal. Egyre több autó jelent meg az utakon. Elkezdődött az élet… na meg a reggel Bill Kaulitz számára, aki olyan gyönyörűen lezúgott az ágyáról a kátyú miatt, hogy öröm volt nézni.
-A Francba! –morgott az énekes, és próbált fölállni a földről, de haja olyan mesterien takarta a kilátást, mint Roberto Cavalli szemeit a napszemüveg.
-Goedemorgen! 8) –mondta Gustav, vigyorogva. A dobos az asztalnál ült, kávézott, és újságot lapozgatott. Na meg persze jót nevetett a földön elterülő Billen, aki viszont nem tartotta valami mulatságosnak a szituációt.
-Mi… van…? –motyogta Bill, aki jelen pillanatban azt sem tudta, éjszaka van-e, vagy nappal.
-Csak jó reggelt kívántam Hollandul! Tudod, ma ott koncertezünk! –Gusti
-Ja… ja… vágom. –mondta Bill, majd föltápászkodott, és felült az ágyára.
-Látom, jól kezdődik a reggeled! –vigyorgott Gusti.
-Kabbe, Gustav! -_-” –mondta Bill, majd fájdalmas arccal simított végig a vállán.
-Pont a válladra estél? –Gusti.
-Jaja… áh, tökre fáj! De még mindig jobb, mintha a fejemre estem volna! –Bill
-Végülis ja. Régen jártunk erre fele, kíváncsi vagyok mi változott. –merengett Gusti.
-Hát én nem tudom, de remélem a jövőben kevesebb kátyú lesz. És ez nem csak Hollandiára vonatkozik… -mondta keserűen Bill, miközben kinézett az ablakon.
-Én szóltam! –kiáltotta a vezető.
-Én meg aludtam! –mentegetőzött Bill.
-Én meg röhögtem! –kontrázott rá Gusti. Bill 1 gyilkos tekintetet küldött a dobos felé, ám annak túl jó kedve volt ahhoz, hogy megrémüljön a szembéli fenyegetéstől.
-Nem ijedek meg, hiába próbálkozol! –Gusti. Bill kommentként felmutatta a középsőujját, majd kinyitotta a hűtőt, és nekikezdett egy kis reggeli-keresésnek.
-Császtok! –köszönt Tom, szintén reggeli, kómás kivitelben.
-Hello! –Bill és Gusti.
-Ma már megint Georg fog fölkelni utoljára! –eresztett el egy sátáni kacajt Tom, miközben a vígan alvó Georgot nézte.
-Az fasza. –Bill. A fiú leült az asztalhoz, és müzlit szedett magának.
-Nekem is hagyjál, tesó! –Tom
-Oh, pedig meg akartam enni az összeset! –nevetett Bill. Tom leült melléjük reggelizni. Ekkor kelt fel Georg.
-Sziasztok! –dünnyögte a basszer, miközben próbálta kitörölni az álmosságot a szeméből.
-Hello! –többiek.
-Háhááá, te keltél föl utoljára! –kiáltotta Tom vigyorogva.
-Jólvan Tom, te meg bekaphatod! –Georg álmosan.
-Hát bekaptam, sőt már meg is rágtam! És le is nyeltem! Vagy azt hiszed, hagyom itt megromolni a drága müzlit? xD –Tom. Bill és Gusti elnevették magukat. Georg arcára is rátelepedett egy kicsi mosolyféle.
-Fiúk! Szedjétek rendbe magatokat, mindjárt odaérünk a hotelhez! –újságolta a buszsofőr.
-Oké, köszi! –kommentálta Bill. Az énekes már föl is pattant, hogy a bőröndjéből kiguberálja a sapkáját. Mivel régen voltak Amszterdamban, ezért szeretnék újra megnézni a várost. Csak holnap lesz koncert, így marad egy kis idő a kikapcsolódásra. Bill elrakta a táskájába az iratait, a pénztárcáját, a kóláját, valamint mobilt, fényképezőgépet. Más most nagyon nem is kell neki. Filc az mindig van a kabátzsebében, hogyha esetleg megtalálná egy fan, akkor ne álljon ott tétlenül, mint vagány BKV busz a dugóban. Az énekes átöltözött utcai ruhába. Farmer, cipő, egy kényelmes póló, rá egy fekete kardigán. Haja ki volt vasalva. Még gyorsan megfésülte, majd következett a sapka és a napszemüveg. Bill tehát menetkész állapotban volt. Táskájával a kezében visszament a konyha-részlegbe. Ha mennek valahová, mindig ott szoktak gyülekezni. A többiek már nagyjából fel voltak öltözve.
-Hé Georg, nekem is kell ám pisilni! –kiáltotta el magát Tom.
-Nekem is, azért vagyok itt! –hallatszott a klotyóból Georg hangja.
-Akkor gyorsabban legyél ott, mert már nem bírom visszatartani! –Tom. Bill egy szemforgatással reagált, Gusti pedig ismét egy bölcs mondattal spékelte meg a helyzetet:
-Mindig rájuk kell várni.
Miután mindenki menetkész állapotban volt, a fiúk kiléptek a buszból. Bementek a hotelbe, hogy egy tolmáccsal fölszerelkezve a nyakukba vegyék a várost. Oh, és ki ne felejtsem a kamerást sem: a kaland ugyanis egyenesen a TH TV-be kerül! =)
Így tehát hatan indultak útnak. Először a folyópartra. Mivel az éghajlat miatt sokat esik arrafelé, Gusti még 1 kisernyőt is becsempészett a táskájába. A fiúk leültek egy padra a folyóparton, és percekig nézegették a hajókat, a sirályokat, a folyó apró hullámait. Gyenge szellő ringatta a fák leveleit, kellemessé téve ezzel a levegő hőmérsékletét.
-Kurva jó idő van! –állapította meg Tom. Bill bólogatott, miközben egy hajót fényképezett.
-El tudnék itt lakni 1 darabig. –Gusti
-Én is! –Georg
-Halljátok, nézünk valami kaját? –Bill.
-Jaja! –többiek. Nem volt kétséges, hogy belemennek. A parton ugyanis olyan kajáldák voltak, hogy amint Bill észrevette őket, egyből összefutott a nyál a szájában. Gyorsan oda is sereglettek egyhez.
-Annnnnyááááád! –ámuldozott Gustav.
-Mennyi király takarmány, rasztám eldobom! –Tom. Hőseink egy étteremnél ámuldoztak ennyire. Olyan finom kaják voltak itt, hogy baromság lett volna, ha nem kóstolnak meg 1-2 holland ételt. Billéket felismerték az alkalmazottak, és autogrammkérés mellett, kedvezménnyel, és persze fokozott figyelemmel szolgálták ki őket. A fiúk egy kis félreeső zugban foglaltak helyet, hogy nyugodtan ehessenek, és ne zaklassa őket senki.
-Ez de finom! –Georg
-Jaja, szerintem is! Kár hogy a gyorséttermek nem ilyen kaját csinálnak. –Bill
-Na de tesó! Megkérdőjelezed az isteni sajtburger erejét? xD –Tom
-Dehogyis! xD –Bill
-Azért annyira már nem xD –Gusti
-És ezután hova megyünk? –Georg
-Van itt egy sétálóutca. Nagyon jó boltok vannak ott, stb. –tolmács.
-Na, akkor oda! –Bill
-Oks. –Tom
-Ezt megdumáltuk. –Gusti
-Ja. –Georg bőbeszédűen. Kaja után a fiúk tehát elmentek a sétálóutcába. Rengeteg szuvenírt lehetett ott venni, Bill meg ott elkezdte egy nagy gumilabdával püfölni Tomot, az árus meg azt se tudta, üvöltsön, és kergesse őket el, vagy inkább maradjon csöndben, és nézze az akciót. Inkább az utóbbi mellett döntött. A fiúk rengeteg fényképet csináltak az út során. Gustav közben leállt egy gumikacsával szórakozni. Meg is vette.
-Legalább lesz majd mivel szórakoznod fürdés közben! –rikkantotta Tom.
-Hát ezzel aztán kajakra… én nem strandolni megyek oda, hanem fürdeni. –javította ki a dobos.
-Jó, oké. De Georgnak vehetnénk valami Baywatch-os úszógumit, szegénynek tuti szüksége lenne rá! xD –nevetett Tom. Georg hálája jeléül felmutatta a középsőujját, a többiek pedig nevetésben törtek ki.
-Wow, ez tök faint! –kiáltotta el magát Bill, amikor meglátott egy szép, Amszterdamos homokórát.
-Ez jó lenne időmérőnek, ha valaki túl sokáig… -kezdte el Tom, de Georg a mondat közepébe vágott.
-Tom kuss, különben rasztán-téplek! –mondta Georg harciasan, de mosolyogva.
-Jaj mami, segíts! xD –Tom. Bill eközben megvette a homokórát.
-Én ezt veszem meg! –mutatott Gusti az egyik naptárra.
-Én meg gyarapítom a sapkagyűjteményemet! –mondta Tom, majd büszkén figyelgetett egy sapkát a kirakatban.
Ezután a fiúk egy nagy szökőkúthoz mentek, amely a főtér közepén állt. Leültek a szélére, gumicukrot ettek. Gustav kipróbálta a kiskacsáját xD
-Azt jól elsodorná a víz, horgászhatnánk! –Bill
-De mi lenne a csali? –Georg
-Há’ majd te! 8) –Tom
Georg: -_-”
Többiek: xD
Kacsaúsztatás után a fiúk elkezdtek ott pacsmagolni, és fröcskölték egymást, melynek az lett az eredménye, hogy a kamerás és a tolmács elmenekült, ők pedig csurom vizesek lettek. Na jó, azért annyira nem, de a vízcseppek trendi pöttyöket mintáztak a fiúk ruháján. A nagy vigadalom egészen délután 3-ig tartott. A srácoknak mostmár vissza kellett menniük a hotelbe. Elindultak tehát, visszafelé.
-Azért jó kis kirándulás volt ez! ^^ -Bill
-Jaja. –Georg
-És van gumikacsám is! –Gusti
-Óje. –Tom
-Aztán ha visszaérünkhotelbe, én birtokba veszem a holland újságokat! –mondta Bill csillogó szemekkel.
-Jó sokat fogsz belőlük érteni! xD –Tom
-Nem baj, majd Gusti fordít! xD –Bill
-Dehogy ő, majd a gumikacsa! –Georg. A fiúk nevetése betöltötte az utcát. Ott ballagtak négyen, egymás mellett a legnagyobb egyetértésben. Látszott rajtuk, hogy hosszú évek óta barátok.
Ekkor hirtelen egy rendőrautó vágott eléjük. Hangos fékcsikorgás szakította félbe a fiúk nevetését. Billék megálltak, és ledermedve nézték, ahogy 3 megtermett rendőr kiszáll a kocsiból.
(A most következő résznél azért nem fordítom le a rendőrök mondatait, mert Bill nem tud hollandul, és hogy átérezzétek a helyzetét, ezért az ő szemszögéből vázolom le a történetet):
-U bent Bill Kaulitz? –rendőr. Bill értetlenül nézett rájuk, hiszen nem beszéli a nyelvüket. A tolmács válaszolt helyette.
-Ja, hij is Bill Kaulitz. –ezután a tolmács Bill felé fordul – Azt kérdezték, te vagy-e Bill Kaulitz. Ám amikor a tolmács válaszolt, az egyik rendőr előkapta a fegyverét, és Billre szegezte. Bill ekkor megijedt, és mozdulni sem bírt a félelemtől. Egy másik rendőr elkapta Bill karját, és kirántotta őt a többi 3 fiú közül.
-Je bent gearresteerd. Zoek hem! –mondta Billnek, majd a másik rendőrnek az egyik egyenruhás.
-Mit csinálnak? –kérdezte Bill.
-Azt mondják, le vagy tartóztatva. Most meg fognak motozni. –tolmács.
-Micsoda??? –Tom. Billt eközben megmotozták. Miután nem találtak nála fegyvert, bilincsbe verték.
-Állj! Ez valami félreértés! –kiáltotta Gusti. A tolmács próbált beszélni a rendőrökkel.
-Tom! –kiáltotta Bill remegő hangon. Bill durván betuszkolták a rendőrautóba. A kamerás tátott szájjal eresztette le a válláról a kamerát. Tomék ledermedve álltak, szegény Billnek pedig fogalma sem volt mi történik. A bilincs irritálta a csuklóját, és szinte belökték a hátsó ülésre.
-Menjenek vissza a hotelbe, én bemegyek vele a rendőrségre, és megpróbálom kihozni onnan! –mondta a tolmács, majd beült Bill mellé az autóba. Az énekes ott ült megbilincselve, egy rendőrautóban, ártatlanul. Tudta, hogy róla beszélnek a rendőrök, de nem értett egy szót se. Szörnyen megalázottnak és kiszolgáltatottnak érezte magát. A rendőrök helyet foglaltak az autóban, majd a gázra léptek.
-Bill!!! –kiáltotta Tom.
-Tom! –Bill szomorúan.
-Kiviszünk onnan tesó, ne félj! –Tom
-Segítsetek… Tom! –Bill már szinte a sírás határán. Az autó elindult Billel együtt. Az énekes torkában dobogó, összeszorult szívvel nézte, ahogy eltávolodik barátaitól…
De hát mi történt? Miért vitték Billt a rendőrségre? Miért kezelik úgy, mint egy bűnözőt? Mi lesz vele?
A rendőrökön kívül erre senki sem tudta a választ…
AJÁNLOM AZ OLDALT
