A gitáros beszél a rajongókról, díjakról, álmokról, és a banda rémálmairól.
Tom Kaulitz: „Nem vagyok a tanácsadótok!”

Rémálom a Tokio Hotel számára...

„A legrosszabb koncert, amit elképzelhetnénk? Ha a rajongók csak tapsolnának, de nem ordítanának. Tudjuk, hogy a rajongók nem azért ordítoznak a koncerjeinken, mert nem tudnak viselkedni, hanem az érzelmek miatt. Érted, amit mondok? (nevet) Emlékszem, volt egy koncert, amikor elkezdtek elemeket dobálni a színpadra. Ez is az érzelmek miatt volt. Valahogy ki kell fejezniük őket. A rajongóink nagyon energikusak és elszántak. Mindent összetéve, ők a legjobb rajongók a világon. „

Hagyjuk a többieket táncolni...

„Nemrég hallottam egy pletykát, miszerint táncsolom a Soulja Boy táncot. Ismerem a táncot. Youtubeon láttam videókat, amikben tanítják, vagy csak a rajongók táncolják. De ami engem illet, én nem táncolok jól. Ezt a táncot meg végképp nem. Egyrészt, mert túl félénk vagyok, másrészt pedig mert nem táncos, hanem egy népszerű rockbanda szexi gitárosa vagyok. Számomra ennyi elég. Hagyjuk a többieket táncolni...”

„Ne tanítsd, hogy éljek!”

„Mikor megkérnek minket arra, hogy adjunk néhány okos tanácsot a rajongóinkank , azt mondom: rossz út! Mi nem követjük más emberek tanácsait, és mi sem osztogatunk tanácsokat másoknak. Mindenkinek a saját elképzelései szerint kellene élni, és a saját útját járni. Szóval az egyetlen tanácsunk mégis az lenne: ne hallgass senki tanácsára, amíg nem te kérted!”

Tom: „Alig ismerem fel a testvéremet, mikor kijön a színpadi szerelésében!”

„A dalírás egy végtelen folyamat. Mindenhol és mindig alkotunk. Még akkor is, mikor a turnébuszunkon utazgatunk. Például, ha van egy ötletem, azonnal eljátszom Georgnak vagy Billnek-és a dallamhoz illő szövegről kérdezek. Néha másként történik: ő megírja a szöveget, mi meg zenét írunk hozzá. Nem hiszem, hogy Bill valaha bárhol hagyta volna a jegyzetfüzetét és írószerét. Mi van, ha egy nagyszerű ötlete támad? Fel kell legyen készülve!”
„Mi, a Tokio Hotelben mindenféle különböző zenét szeretünk. Kétlem, hogy létezik akár egy olyan előadó, akinek a zenéjét mindannyian szeretjük. Személyes zenei izlés szerint nagyon vegyesek vagyunk. Ez az együttműködésünk eredménye. Egy dal csak akkor van teljesen elfogadva, ha már mindenki elfogadta.”

Tom, a tökéletesség...

„Rossz szokások? Kinek, NEKEM? Nem hinném, hogy vannak. Kizárólag jó szokásaim vannak. A többieknek van negatívumuk. Bill, például képtelen egy másodpercet egy helyben ülni, és folytonrázza a lábait. Georg meg mindig késik.”

Nem a hírnév miatt...

„Természetesen nagyon jó érzés díjakat kapni. Főként azokat, amiket egy rajongói szavazás során nyerünk.De őszintén, nem nagyon agyalunk ezen. Más szóval, nem úgy megy, hogy ülünk, és azt gondoljuk: vajon melyik lesz a következő díjunk, és hogyan szerezzük meg? Az a rengeteg, amit eddig kaptunk, már messze felülmúlta az álmainkat. Mikor még csak épp elkezdünk gyakorolni abban a kis teremben Magdeburgban, minden amit akartunk egy lemezszerződés volt és az, hogy emberek előtt játszhassuk a dalainkat. El sem képzeltük, hogy néhány év múlva már olyan szinpadokon játszunk, ahol a világ leghíresebb előadói, és velük partyzunk majd a backstageben. Milyen díjak?”