Dráma a Tokio Hotel dobosának, Gustinak. A magdeburgit egy vészhelyzeti sebészetre kellett szállítani a szülővárosában. Beteg vakbél, életveszélyes! Az exkluzív interjú a betegágynál…

BRAVO: Sürgős műtéted volt a vakbeled miatt. Mi történt?

Gusti:  2 nappal újév után borzalmas hasfájásra ébredtem fel. Egy kevés teát szereztem, és a gondolatot: majd úgyis elmúlik. Ez ment egy darabig. De amint a fájdalom erősebb lett, az arra késztetett, hogy felhívjam az egyik barátom.

BRAVO: Akkor rögtön a kórházba mentél?

Gusti: Nem, hülyeség volt, de nem akartam kórházba menni. Alábecsültem az egész dolgot. A barátom eljött hozzám, és én pedig köszönetet mondtam Istennek, hogy végül mégis kórházba mentem.

BRAVO: Rögtön megoperáltak?

Gusti: Az orvosok először megcsináltak pár tesztet, majd azonnal a sebészetre mentünk.

BRAVO: A betegség nagyon veszélyes lehet. Milyen volt ez?

Gusti: Az orvosok elmondták nekem, hogyha később megyek el, nagyobb baj lett volna. Ez igazán közeli élmény volt. Ilyen élet mellett a betegség veszélyes lehet. Sokkal tartozom a barátomnak.

BRAVO: Hogyan ment a műtét? Mennyi ideig tartott? Érzel még fájdalmat?

Gusti: A műtét 1 órás volt, és teljes érzéstelenítést kaptam. Az orvosok csináltak 3 kicsi részt a hasamon. Azon keresztül dolgoztak. Három nappal később, január 5.-én hazamehettem a kórházból.

BRAVO: Van még fájdalmad?

Gusti: Alig érzek már fájdalmat. De a hasam már nem tűnik olyan nagynak (ezt az utolsó mondatot csak így tudtam értelmezni).

GoldenTH (c)