44. rész

Új nap virradt Rómára. Na meg a Tokio Hotelre is, akik az olasz városban fognak koncertet adni a mai nap. A fiúk úgy tervezték, hogy 1 kicsit körülnéznek a városban, ajándékok után kutatva. Egy gyors reggeli után el is indultak nyakukba venni a várost. Mindannyian különváltak, hiszen ma nem csak a családnak, hanem egymásnak is vesznek ajándékot. A főtéren karácsonyi vásár volt. Megannyi mikulásos csecsebecse, karácsonyi illat vette körül az embereket, és több tucat gyertya apró lángja járt táncot ezen a hűvös délelőttön. Bill is hamar fázni kezdett, így első útja egy forralt bor árushoz vezetett (nem tudom külföldön van-e forralt bor, most így reggel, ébredés után 7 órakor nincs sok energiám utána nézni xD ha esetleg nincs, teát képzeljetek oda xP). Szerencsére nem ismerték fel. A fiú évek óta nem ivott forralt bort, így elsőre furcsának találta az ízét, de aztán hamar megszokta. Vékony, átfázott ujjait a pohár fala, míg kipirult arcát az ital gőze melegítette kicsit fel. Így járkált Bill a főtéren, az árukat nézegetve. Néhány fenyőárusnál és süteményesnél elmosolyodott… eszébe jutottak a régi karácsonyok hangulatai, amikor Tommal és a szüleivel készülődtek az ünnepekre. Amikor együtt ették a bejglit és a sok finom kaját az asztalnál. Amikor Bill, Tom és Simone mézeskalácsot sütöttek szenteste előtt. Amikor december 23-án éjjel az ikrek elalvás helyett azt találgatták, hogy másnap este ki milyen ajándékot talál a fa alatt. December 24.-e délelőttjén a karácsonyfa-díszítés…

Bill ekkor megállt. Egy közepes méretű, gyönyörű hógömb mellett. A hógömbben 1 házikó volt, mellette 1 kiskutya. A ház hasonlított a szülői házra. Bill megfogta a hógömböt, majd fölrázta. A hópelyhek felkavarogtak, és csillogva táncolták körül a kis házikót. Billnek rögtön eszébe jutott Loitsche és az a sok otthoni karácsony.

-Segíthetek? –kérdezte tőle az eladónő.

-Igen, ezt a hógömböt kérném! –mondta Bill. Az eladónő becsomagolta, Bill kifizette. És hogy kihez kerül majd e kis szerény ajándék? Tomhoz. Az ember azt gondolná, hogy Bill valami több száz eurot érő ajándékot vesz a családjának, pedig ez egyáltalán nem így van. Hiszen a karácsony a szeretet ünnepe, és ezt a 3 napot az ember leginkább a családjával tölti. Bill ilyenkor különösen figyel arra, hogy az ajándék melyet ad, ne arról szóljon, hogy minél modernebb és drágább legyen. Hanem amikor az ember megkapja, akkor ne azt lássa, hogy a Tokio Hotel énekesétől kapott ajándékot. Lássa azt, hogy Bill Kaulitz ajándékozta meg. És erre Bill nagyon ügyelt. De miért csak egy egyszerű hógömböt kap Tom? A válasz egyszerű: Amikor Bill meglátta ezt a tárgyat, azonnal az otthoni karácsonyok jutottak eszébe. És ha Billben személyes gondolatokat ébreszt ez a hógömb, akkor valószínűleg Tomban is hasonlókat fog. Így az ajándék tényleg jó célú lesz.

Na de a többieknek mi legyen? Bill tovább járkált a standok között. Úgy tervezte, hogy ezen a vásáron vesz még valamit a tagok ajándékaihoz, a többit majd a neten vásárolja meg. Ekkor meglátott 1 plüssmacit, aranyos sapkával és sállal.

„ez jó lesz a dobverő mellé!” –gondolta Bill. rövidesen a kezében is volt a mackó, azaz Gusti leendő ajándéka. De miért pont 1 plüss, 1 felnőtt pasinak? Mert Gusti is elég medvés a maga 90 kilójával (tényleg ennyi!), ráadásul még Heidinek is bármikor kölcsönadható a játék. Na már csak Georg volt soron. Bill valami vicces ajándékot tervezett a basszernek. Szorgalmasan kerülgette hát az embereket, és kitartóan kukkerolta az árucikkeket, míg rá nem akadt 1 hajpántra, melyen rénszarvas agancsok voltak plüssből.

„Ezt az Isten teremtette Georg fejére! xD” –gondolta Bill. Így a hajpánt is a táskájában landolt. Mielőtt még hazaindult volna, vett 1 karácsonyi füzetet Tomnak, hogy majd beleírhasson 1 dalszöveget, és odaadhassa a rasztásnak pluszba, a hógömb mellé. Ígyhát Bill végzett is, mehetett vissza a hotelbe. Ott aztán eldugta a frissen szerzett holmikat a bőröndjébe, majd lement a fiúkhoz. Kajálás és közös tévézés után beültek a kocsiba, mely a koncert helyszínére vitte őket. Ott rövid próba, majd levezetésképp 1 kis ping pong következett. Aztán eljött a koncert ideje. Hatezer olasz és határon túli TH fan tombolt a koncerten. Csak úgy röpködtek a tagoknak szánt tárgyak a színpadra. Több tucat transzparens emelkedett a levegőbe újra és újra, rajtuk üzenetekkel, szerelmi vallomásokkal. Billék még jobban beleadtak apait-anyait, hiszen ebben az évben ez az utolsó koncertjük. A hangulat ismét fergeteges volt, a fiúk még 2x visszatértek a színpadra, majd miután elköszöntek a fanoktól, a backstageben pihentek kicsit. Átbeszélték a koncerten történteket, picit ettek meg ittak, majd go a kocsiba, amely a hotelig vitte őket. És igen… ott jött a rossz hír…

Billék kiszálltak a kocsiból, és látták, hogy pár stábtag az utcán járkál. Nincs valami boldog arcuk, úgy tűnik, keresnek valamit. A fiúk értetlenül nézték őket, majd Bill odasietett az egyikhez.

-Lukas, mi történt? –kérdezte Bill. Lukas szomorúan közölte:

-Eltűnt a nyúl… eltűnt Meggi…