A GoldenTH Magdeburgban 1. rész

Úgy kezdtük, mint Senorita Szöszi...

Még otthon…

Szerda délután 3-kor idegesen graszáltam a lakásban a bőröndömet kerülgetve. Félpercenként néztem az órára, vagy a make up-pal voltam elfoglalva, miközben az utolsó mondatokat váltottam mösönön pár emberrel. Aztán elindultam. Leértem a földszintre a kb. 15 kilós bőrönddel a kezemben, és vállamon a szintén vágósúlyú táskámmal. Aztán eszembe jutott, hogy fönt maradt 1 irat a harmadikon. Nem mertem addig lent hagyni a cuccomat, szóval minden pakkal vissza fölfelé. O_O xD

Aztán végre csak sikerült elindulni, közben azon járt a fejem, hogy mit hagytam itthon. xD

A következő akadályt a buszmegállónál levő kereszteződés jelentette, melynek kátyúiban olyan kecsesen pördült néha a (gurulós/kerekes) bőröndöm, hogy a Szombat esti lázba is simán beleillene. Ez persze a piros lámpánál várakozó autósoknak tetszett a legjobban, akik mosolyogva mulattak az akciómon…

Aztán sikerült fölszállnom a buszra, meg sem álltam a KÖKI-ig. Ott a metró lépcsőjénél vártam Lau-ra, közben azon voltam, hogy lehetőleg 1 Semmelweis-es se jöjjön velem szembe. Naná hogy jött 1 ember… Dani. Aki kurva jól néz ki, meg minden *-* Arra gondoltam, hogy oké, csak ne nézz rám, ne vegyél észre. Erre rittig hogy rámnéz, és látszott rajta, hogy felismert a suliból (csak látásból ismerjük egymást… sajnos. xD). De amilyen gyorsan rámpillantott, olyan gyorsan ment is tovább. 1-2 percre rá befutott Lau. =)

Fölszálltunk a metróra, és ott beszéltük meg mi történt velünk aznap, és megállapítottuk, hogy se válltáskával (Launak az volt), se gurulós bőrönddel nem haladunk olyan fényesen mint Schumi, sőt mindenünk megfájdul tőle. És hogy simán elmehetnénk Senorita Szöszinek, olyan utazásfílingünk van. xD

A népligetnél sikerült épp időben megtalálni a buszt, Lau nagyapja már ott várt minket. Bennem természetesen 1 kicsit ott volt a félsz, hogy vajon hogyan jön majd ki egy 16 éves csaj egy 60 éves emberrel? De aztán sikerült jól összecsiszolódnia a csapatnak, de erről majd a többi részben írok bővebben. Felszálltunk a buszra, majd negyed 5-kor el is indultunk. Másnap reggel 6:30-ra érünk majd Magdeburgba, szóval mind a ketten nagyon izgatottak voltunk. =)

Ezt a sok időt zenehallgatással, meg újságolvasással ütöttük el, de éjfél tájban Lau DVD lejátszóján megnéztük a Zimmer 483 Live Documentary-t, és ennek hatására még jobban erősödött bennünk az érzés, hogy reggelre olyan helyen leszünk, ahol a fiúk éltek/élnek és ahol megszületett a Tokio Hotel. =)

Éjjel 2 óra környékén értünk el Németországba. A mobil Csehországban még Eurotel hálózaton működött, de Deutschlandban átváltott az ott használt O2-re. Ugye éjszaka volt, így az országból néhány kivilágított épületen és reklámtáblán kívül semmit sem láttunk, de nekem éppen elég volt a tudat hogy a kedvenc országomban vagyok, úgy örültem, mint Tom a farkának xD

Aztán reggel 6 előtt jött valami, ami szinte sokként hatott rám: ugye Berlin a kedvenc városom, az egyik legnagyobb álmom, hogy eljussak oda. De mivel mi Magdeburgba mentünk most, ezért ez az álom jegelődött. Vagy mégsem? Ugyanis ültünk a buszon, az utasok 3/4-e vígan aludt, Lau is inkább pihent, hogy ébren tudjon maradni nappal, én az ablakon néztem ki, közben újságot olvastam meg mp4-et hallgattam. Aztán csehül bemondtak valamit, Berlinnel kapcsolatban. Naná, hogy egyből felkaptam a fejem, de mivel csehül beszéltek, nem értettem semmit. Aztán láttam hogy beértünk 1 nagyobb városba, majd megálltunk 1 buszpályaudvaron. Amíg az ott váró utasok beszálltak, addig ki lehetett menni 1 kicsit levegőzni. Megkérdeztem Lau nagyapját, hogy hol vagyunk, ő pedig lazán elkezdte:

-Berlinben.

Na, mindenem ott mondta föl a szolgálatot. Totál ledöbbentem meg minden, hiszen Berlin föntebb van mint Magdeburg, de kiderült, hogy a busz Berlinbe is ment, mert ott is vannak felszállók. Eleinte csak enyhe sokkban néztem ki az ablakon, a szememben már ott csillogott 1 könnycsepp, és júj… hirtelen azt sem tudtam, ki vagyok meg minden. =’) Aztán Lauval kimentünk a busz mellé, és onnan néztük a hatalmas buszpályaudvart, és a mögöttünk levő AC/DC-s hirdetőtáblát. Volt ott még 1 torony, ami szépen ki volt világítva, de az nem a TV torony volt, hanem valami más. És hát igen… éjszaka volt, korom sötét, és egész Berlin olyan volt, mintha 1 takarót húztak volna rá: semmi nem látszott belőle pár házon kívül. Meg hát a külső részénél lehettünk…

Aztán mire mindenki beszállt, nekünk is mennünk kellett tovább. Fájt a szívem, hogy szinte semmit nem láttam Berlinből, amellett, hogy mennyire szeretem. =( Viszont Lauval azzal vigasztalódtunk, hogy úgyis odaköltözünk majd, akkor meg lesz idő mindenre. ^^

Itt van pár kép a buszpályaudvarról:

http://i38.tinypic.com/29glxyt.jpg

http://i34.tinypic.com/fl8wer.jpg

A busz elindult, és csakugyan fél 7 körül sikerült minket (és még pár embert akik ott leszálltak) kirakni Magdeburgban. Kezdett világosodni. A magdeburgi buszpályaudvar közvetlen a vonatállomás mellett volt. 1 lépcső vezetett le 1 kis alagútrendszerbe, de nem olyan volt mint 1 aluljáró. Könyvesbolt, kisközért, virsliárus (a németeknél nagy kultusza van a virslinek, sok helyen árulják Magdeburgban is), információs pult, sok pékség, és persze fölfelé vezető lépcsők a vonathoz.

Itt van pár kép onnan:

http://i35.tinypic.com/ixs5xc.jpg

http://i37.tinypic.com/2yx14rp.jpg

http://i38.tinypic.com/ehjdw5.jpg

http://i36.tinypic.com/kd96ox.jpg

http://i34.tinypic.com/2h5ioau.jpg

Hamarosan 7 óra, a szállásunk a Kroatenweg nevű utcában volt, viszont csak délután lehet bemenni, mint a legtöbb panzióban egyaránt. Kiértünk az állomásról (pontosabban az alagútbigyóból), és rögtön Magdeburg belvárosában találtuk magunkat. Azonnal észrevettük, hogy Magdeburgban bizony a villamos dominál. Később is láttuk, hogy villamos mindenhova megy, és mindenhol van, buszból viszont csak kevés. Mivel tömérdek cucc volt nálunk, megkérdeztük az információs pultnál, hogyan jutunk el a Kroatenweg-hez.

Kroatenweg buszmegjében:

http://i34.tinypic.com/qqbyvs.jpg

A 10-es villamos megy oda, gyorsan vettünk is jegyet, és eldöntöttük, hogy most megyünk a panzióba letenni a cuccokat, utána pedig nyakunkba vesszük a várost. 8)

kép a villamosról

http://i38.tinypic.com/2ui9dfn.jpg

Magdeburg amúgy tiszta volt. A négy nap alatt sem tudtam megszokni, hogy német rendszámú kocsik vesznek minket körül, egyetlen külföldi autóval sem találkoztunk. A levegő sokkal jobb, mint Pesten, és van ahol a villamossínt körülvevő beton helyett fű van. xD

Felszálltunk hát a villamosra, melynek mozgásérzékelő ajtói vannak, és minden más vonalon közlekedő villamos máshogy néz ki. Egyik zöld, másik piros, harmadik barna, és sorolhatnám. Ott volt a belvárosban a magdeburgi Árkádnak számító Allee Center, melyben rengeteg kalandot élünk majd át később, de ezekről majd a többi részben. =)

És itt van pár videó, melyet menet közben a villamoson csináltam:

(hamarosan)

Elértünk a panzióhoz, ami aztán nem volt semmi. A tulajok több mint 800 alkoholos (főleg viszkis) üvegkülönlegességek birtokosai, és Magdeburgban híres a gyűjteményük, erről több kivágott és bekeretezett újságcikk is árulkodik az étkező falán. Az egész tök barátságos és hangulatos volt, és a dolgozók is nagyon kedvesek voltak. ^^ Mindenki mondja, hogy a németek iszonyat bunkók meg ilyenek. Aha peeeeeersze… mindig segítettek nekünk, egyszer sem volt olyan, hogy húzták a szájukat, ha valamit megkérdeztünk vagy nem értettünk. Sőt, a boltoscsaj, aki az első nap igazított útba minket, ránk köszönt ahányszor elmentünk a boltja mellett. Szóval ne higgyetek annak a baromságoknak, miszerint a németet bunkók, mert egyáltalán nem azok, sőt! =)

Tehát a panzióban hagytuk a cuccokat, azután elterveztük, hogy teszünk 1 jó nagy sétát a belvárosban, délután pedig megnézzük azt a klubbot, amelyben a TH gyakorolt. Először is egy turista-információs helyre mentünk. Természetesen ott is kedvesek voltak velünk, ami viszont a legjobb volt, hogy tudtak angolul (ugyanis sajnálatos módon a németek nagyon kicsit, vagy egyáltalán nem jeleskednek az angolban. 10 emberből 7 nem tud angolul –fiatalokra is vonatkozik- és a maradék 3 is csak kicsit…). Amint megtudták hogy TH fanok vagyunk, Lau és én 1 kaptunk 1-1 kivágott kis TH-s cikket, melyeken a viasz Billről volt infó. =) Abban az információs pontban volt minden, ami Magdeburg: póló, naptár, nyakba akasztható kulcstartó (ilyet vettem 8D), meg persze csomó térkép, képeslap, és sorolhatnám. Mindez persze elég drágán…

Az egyik ott levő csajjal megbeszéltük, hol-mi van, és hogyan jutunk el a híres klubba, ami már mondtam miért híres. =)

Aztán kimentünk, és Let’s go! Első utunk a városháza elé vezetett, ami nem messze volt az információs ponttól. A városháza nagyon szép ^^

http://i34.tinypic.com/2cyh1xh.jpg

És láttuk, hogy a városháza előtt nappal piacot építenek ki, és csak este parkolhatnak ott az autók. Na de ez aztán nem olyan ratyi piac, mint amilyen pár magyar szokott lenni. Itt aztán kajakra 5 csillagos dolgok vannak: 2-3 halárus is volt, a standokon pedig annyi féle hal, amennyi csak létezik némethon környékén. Különböző halfélék, halsaláták, halas szendvicsek, füstölt vagy fűszerezett halak, rákok és egyéb tengeri különlegességek. Nagyban nézegettük mik vannak a halasnál, mert hát ilyen Pesten nem igazán van… sőt szerintem nincs is. Megpillantottuk a rákokat, és megállapítottuk a királyrákról, hogy milyen jól néz ki, ugyanis köbö 8x nagyobb volt mint a többi rák. Erre az eladó pasas fogott 3 királyrákot, és odaadta nekünk, hogy kóstoljuk meg :O és kurvafinom volt *o* És most itt is mondhatnám, hogy milyen kedvesek a németek, mert a királyrák darabja nem 50 ft… és mi kaptunk ajándékba. =)

De nem csak halstand volt, hanem sajt is. Különféle sajtok, saláták, és ilyen disznóságok (mármint úgy értem, hogy malacból készült dolgok, szal vágjátok? xD). Mondjuk legutóbbiból egyikünk se nagyon akart enni, mert hát nem a szívünk csücske a szalonna. xD de a virsli, az más .xD

Rengeteg volt a virágárus, és szép darabokat, csokrokat árultak, ráadásul olcsón. És ami mindenképp említésre méltó: a zöldség és gyümölcsárusok. Olyan gyönyörű terméseik voltak, komolyan mondom, azt hittük hátast dobunk. Minden egyes zöldség olyan volt, mintha csak lefestették volna őket, 1 darab hiba nem volt egyiken se. És a méretük… némelyik hatalmas volt. A gombák… egyáltalán nem az a megszokott csiperkegomba volt, mint amelyet Pesten kapni. Itt ilyen barna meg sárga gombák voltak.

És most itt összességében képek és vidik a piacról:

http://i33.tinypic.com/rw5nkm.jpg

http://i38.tinypic.com/2a4vnti.jpg

http://i33.tinypic.com/307yblh.jpg

http://i36.tinypic.com/2rx7fr9.jpg

http://i33.tinypic.com/11mdfg2.jpg

http://i38.tinypic.com/2rgnths.jpg

http://i36.tinypic.com/1zdyh5c.jpg

http://i35.tinypic.com/24exhrb.jpg

Aztán még lófráltunk kicsit a belvárosban, és láttuk a Hundertwasser fílingben épült Grüne Zitadelle-t:

http://i36.tinypic.com/34pdogi.jpg

http://i35.tinypic.com/28aojkp.jpg

http://i35.tinypic.com/2ewjxo6.jpg

http://i38.tinypic.com/fp1n6h.jpg

http://i34.tinypic.com/2dqkl6r.jpg

http://i36.tinypic.com/wkkdpv.jpg

http://i33.tinypic.com/33eply0.jpg

Ennek a háznak a különlegessége, hogy iszonyat színes, és a Hundertwasser házak összes ismertetőjelét magán hordja. Nincs 2 ugyanolyan ablaka, és egyáltalán nem egyenes. Még az emeletek is ilyen egyik része fent, másik része lent kinézetűek.

További képek a belvárosról:

http://i38.tinypic.com/nxnqme.jpg

http://i33.tinypic.com/erkd91.jpg

http://i38.tinypic.com/2exvuc5.jpg

http://i36.tinypic.com/rbb5o6.jpg

http://i38.tinypic.com/eks5k0.jpg

http://i33.tinypic.com/331f2g4.jpg

http://i38.tinypic.com/1449t9x.jpg

Aztán eljött a délután. Elindultunk a Gröninger Bad nevű utcában található klubbhoz, ahogy azt az információnál mutatták. Na igen… csakhogy véletlenül rosszul mutatták. Ugyanis egyszer csak azt vettük észre, miközben nagyban gyalogoltunk a városban, hogy egyre halkabbak az autók és az emberek által keltett zaj. A modern házakat hirtelen több mint 100 éves, totál lepukkant épületek váltották fel. Amint beljebb mentünk Magdeburg „sőtétebb” bugyraiba, végleg elhalkult a város zaja. Olyan volt ott a gettó, mint a filmekben. Csak az éppen olyan gettó volt, ahol még az emberek se nagyon mennek. A tiszta belvárost itt csak szóbeszédként ismerhették. Mindenhol kosz és por, a házakon graffitik. Egyes épületek omlás szélén, és minden háznak szinte az összes ablaka be volt törve. A teljesen kihalt utcában csak egyetlenegy boltot láttunk, azt is zárva. Régiség kereskedő lehetett, a kirakatot a 60-as, 70-es, 80-as évek használati tárgyai lepték be. Mindez elég félelmetes volt a kihalt környéken. Kezdtük sejteni, hogy nem a jó irányba mentünk, de a térképen bejelölt útvonal szerint nem tévedtünk el. Így hát mentünk tovább. Ahol 1 kis zöld is volt, abból mindent benőtt a gaz. Volt még 1 kis fás telek-féle is ott, amelynek a kerítése szerte szét volt, azt is ette a rozsda. Bent pedig mindent belepett a sűrű növényzet, amelyet szemét tarkított. Próbáltunk nem foglalkozni a környezettel, mentünk előre. Aztán megláttunk 3 fiatal srácot, megkérdeztük tőlük hol van a Gröninger Bad, ők viszont nem igazán tudták. =/

Aztán találkoztunk 1 idősebb emberrel is. Eleinte nehezen értettük meg egymást, hiszen Laura nagyapja sem profi németes, és hát én se vagyok az. xD Lau meg angolban nagyon jó inkább, a nagyapja pedig azt beszéli folyékonyan. Én is inkább angolban vagyok jó, de fejlődöm németben is xD

Aztán az ember és a nagypapa megdumáltak valamit, miközben mi Lauval a házakat néztük, nem valami szép reményekkel. Egyre jobban úgy éreztük, hogy totálba eltévedtünk Magdeburgban. O_o

Viszont az ember felajánlotta, hogy elvisz minket kocsival a Gröninger Bad-hoz. Naná hogy beleegyeztünk, így 10 perc kocsikázás után megkönnyebbülten vettük észre, hogy végre kijutottunk a gettóból, és újra modern és szép házak vettek körül minket. A pasas kitett minket az egyik utca szélén. Megköszöntük neki a segítséget, majd miután elhajtott, nekiálltunk megkeresni a klubbot. Nem volt valami forgalmas utca, a házakból se volt sok. Volt ott egy „kicsit” borzalmas kinézetű garázs, meg ott mellette benőtte a gaz a területet, Lau nagyapja meg elkezdte:

-Na, oda a susnyásba jártak Billék pisilni.xD

Meg ott elkezdtünk hülyésnedni, hogy annál a garázsnál bandáztak, meg ott volt 1 kosárpálya, és ott játszottak, meg itt rugdalták a kavicsokat, meg ott csináltak ezt meg azt. xD Aztán Lau megpillantotta az utcatáblát, melyen a Gröninger Bad állt. Kisvártatva felfedeztünk 1 klubbot is a túloldalon. Pont kint bagzott 2 srác. Odamentünk, és egyből tudtuk, hogy ez a klub az, ahol a TH kezdte, ezt kerestük. Be is mentünk. A nagyapa ránk bízta, hogy keressünk meg valakit, és kérdezzük meg melyik próbaterem érintett. =) Mivel Lau inkább angolos volt, ezért én kérdeztem meg, éshát valahogy sikerült tájékozódni. Majd a pasas akitől megkérdeztem, odahívott 1 fiatalabbat, aki viszont rohadtjól nézett ki *o* És ő mutatta meg lent azt a kis termet, melyben a TH az első kis koncerteit adta. Lauval fölállhattunk a színpadra, melyen ők is álltak valaha. A terem egész kicsi volt, szóval nem csoda hogy az első koncikon kevés ember volt. xD A srác még a fényeket is bekapcsolta és ááááááááh annyira jó volt! *o* aztán felmentünk a lépcsőn, ott pedig a próbatermüket nézhettük meg. 1 banda pont ott próbált, és addig leálltak, míg Lauval lőttünk 1 közös képet a dobok környékén. =)

A klubban készült képek Lau gépén vannak fent, ezért azokat egyelőre még nem tudom megmutatni, de majd lesznek ám, és akkor szólok a friss-táblában. =)

Aztán elköszöntünk, és még legalább 2x megköszöntük mindenkinek (főleg annak a helyes fiatal pasasnak xD) a segítséget, majd visszamentünk a belvárosba. Mivel már kicsit éhesek voltunk, beültünk 1 török étterembe. xD

Adtak nekünk ajándék teát (ráadásul kurva forró volt xD), de az olyan zöld volt, mint a mosogatószer. El is kezdtünk ott hülyéskedni, hogy ezeknek még a szemük se áll jól, biztos mosogatószert adtak. Aztán akkor volt ám nagy röhögés, amikor elmentünk pisilni, és zöldalmás szappan volt a retyóban xD

Azután jártunk még egyet a városban, majd „hazamentünk” a panzióba.

És…

Bakker már ennyit írtam? O_o xD

Nem lesz fan, aki ezt végigolvassa xD Oké, inkább befejezem xD

Szóval az első nap ezek voltak a fontosabb említésre méltó dolgok. Lesz még 3 rész, szóval jobb ha 3 napi hideg élelemmel ültök ide olvasni, mert kajak annyi minden történt velünk, amennyi 1 jobb Harry Potter filmben nincs benne x’D

Holnap meg azután írok majd arról, mi történt az Allee Centerben, milyen említésre méltó épületek vannak még Magdeburgban, milyenek az utcák, és hogy mit csináltunk Loitschében =)

És bocsi a nagyregéyért, de… inkább tudjatok mindenről, és mutassak meg mindent, minthogy benyögjem azt hogy jó volt azt kész xD

Hát nem? =)