39. rész

Az óramutató 14:21-et mutatott. Billék ekkor kerültek ki a dugóból. A gond már csak az, hogy mire odaérnek a koncert helyszínére az bő 3 és fél órába telik bele. Az pedig este 6 óra. A koncert 8-kor kezdődik. Ám a 2 óra alatt Billéknek muszáj valami minimális behangolást csinálniuk, különben a koncert tele lesz hibákkal. És még meg sem említettük a díszletet, a hangszerek és egyebek beállítását…

-Basszus… nem tudom mi lesz a mai koncerttel… ha nem lett volna ez a rohadt dugó, akkor már talán ott is lennénk, és hangolnánk! –mérgelődött Bill.

-Na igen… -Tom.

-Jó, de senki sem tehet erről… egyszerűen csak szerencsétlenül jött össze. Annak a pár autónak amelyek egymásnak mentek, tuti rosszabb mint nekünk, hiszen a koncertet ha nem is full jól, de meg tudjuk tartani, ők viszont miből fizetik ki a kárukat, meg ilyenek… -elmélkedett Gustav.

-Jaj Gusti… tudod hány baleset történik naponta? –Georg

-Tudom de akkoris… most ez így eszembe jutott. –Gusti

-Gustav te túl sokat foglalkozol a társadalommal… xD –jegyezte meg Bill nevetve.

-Hát inkább a társadalommal foglalkozzon mint Georg sunyi akcióival… -kezdte Tom.

-Tom… fogd be, különben én kezdek el offolni, de akkor menekülsz! –Georg

-Biztos hogy offolni fogsz? Neked sokkal keményebb… pontosabban légneműbb módszereid vannak. xDDDD –mondta Tom, miközben majd meghalt a röhögéstől.

-Na várjál, kapjalak csak el egyszer… -morogta Georg.

-14:25! Már nem kell olyan sok… -Gusti

-Áh neeeem, csak több mint 3 óra… de kajakra nem sok… -Bill. a fiúk olvastak, tévéztek, nevetgéltek, ettek, vagy éppen egymást ugratták (na igen, a legendás Tom-Georg duó párbeszédei) egészen addig, amíg a koncert helyszínére nem értek. 6 óra múlt 10 perccel. Nyolcra színpadon kell lenniük. A fiúk gyorsan elmentek átöltözni, a hangszereket és az egyéb kellékeket beállítani. 1 óra és 10 perc maradt a show-ig.

-Na emberek: siessünk! –vezényelt David Jost. A fiúk a backstageben remegő kezekkel-lábakkal gitárt hangoltak és lelkileg felkészültek a koncertre. Bill beénekelt. Mindannyian féltek, hogy a késés és a sietős hangolás miatt valami zűr lesz a koncerten. Bill idegesen járkált fel-alá, igyekezett rendet tenni a fejében, nem sok sikerrel.

-Csak legyünk már végre túl ezen az egészen! –mondogatta Gusti.

-Én is örülnék neki… -Bill

-De addig meg szétvet minket az ideg! – Tom

-Na ja, de ilyen helyzetben ez természetes… csak az a szar hogy valahogy egyikünk se szokott hozzá… -Georg

-De akkoris… áh. –Tom leült a kanapéra, és a gitárján próbálta eljátszani az egyik számukat, de annyira remegett a keze az idegességtől, hogy folyamatosan elrontotta a hangokat. Bill mindezt látta, és még feszültebb lett, mint volt.

-Kevesebb mint egy óra a koncertig! Készüljetek, gyakorolni a dalokat! –kiáltott be a szobába David, majd továbbment ügyeket intézni.

-Picsába… -Bill. Próbált beénekelni, de remegett a hangja. A fiú kezdett pánikba esni. Ha nem lett volna az a hülye baleset meg az a dugó, akkor most minden simán menne, és nem stresszelnének ennyire.

-Gyerekek… koncert előtt 5 perccel én szívrohamot fogok kapni. –Tom.

-Dettó. –Gusti

-Geci, teljesen kiment a fejemből a sorrend! –panaszkodott Georg.

-Nekem az éneklés nem megy! >_< Ez a koncert kész katasztrófa lesz! –aggodalmaskodott Bill.

-39 perc… o_O –Gusti

-Gusti ne mondogasd, mert agybajt kapok! –Georg. Bill leült a helység egyik eldugott sarkába, behunyta a szemét, majd dúdolni kezdett, hátha jobban megy neki.

-Akkor elemezzük a sorrendet. –mondta Tom, majd kezébe vette a papírt, amely a koncerten elhangzó dalok helyezését mutatja.

-Na, megpróbálom megjegyezni. -mondta Georg, majd vett 1 nagy levegőt, és beletemetkezett a papírba. Tom a gitározással próbálkozott, de még mindig remegett a keze. Bill is nehezen haladt az énekléssel. Még az örökké nyugodt Gusti kezei is remegtek. A dobos teaivással próbálta nyugtatni magát.

-Csak ne legyen semmi gáz… -bíztatta magát Tom.

-Tudom hogy nem jó hallani… de 35 perc. –Gusti

-Konci előtt 5 perccel már ott kell lenni a színpadnál, szal mondjuk azt hogy 30 perc. –Bill

-Jaj ez rosszabb o_O –Tom.

-Emberek! Álljunk a dolgokhoz pozitívan: ne stresszeljünk, figyeljünk oda, és nem lesz semmi gáz! –nyugtatgatta a kedélyeket Gusti. Tom továbbra is gitározni próbált. Kicsit jobban ment neki mint az elején, de még mindig hibázott párszor. Gustinál természetesen nem lehetett ott a dob, ő a fejében próbált rendet tenni. Georg is próbálgatta a gitárral a dalokat… neki jobban ment 1 kicsivel mint Tomnak. Eltelt ezzel 20 perc.

-10 perc és koncert. Gyerekek kész vagyok. –Bill

-Én is. =/ -Tom.

-Halljátok… nem lesz gáz, értitek? –Gusti. A többiek haboztak a válasszal, de végül egybehangzóan közölték.

-Oké… mindent bele! –a csapat elindult a színpad felé félve és remegő tagokkal. Aztán felálltak a porondra, mindenki elfoglalta a maga helyét. Érezték magukon a lámpák és reflektorok meleg fényét, hallották a fanok hatalmas ovációját, és látták a monumentális tömeget… a remegés és az idegesség kezdett végre abbamaradni…

A fiúk egymásra néztek, elmosolyodtak, majd belecsaptak a lecsóba, és 1 fantasztikus TH koncertet nyomtak le.

A show után fáradtan, de boldogan tértek vissza az öltözőbe. David 1 köbö 175 centi magas, vállig érő összefogott hajú pasassal várta őket. A Vendég divatosan volt felöltözve.

-Jók voltatok fiúk! Szeretnék nektek valakit bemutatni! –fordult az idegen felé David.

-Hello, á névem Mirko. –mondta olasz akcentussal a férfi, majd kezet rázott a TH-val.

-Szia. –üdvözölték Billék Mirko-t.

-Én leszék új stylist nektek! –közölte Mirko.

-Wow, az jó lesz! –Bill

-Mától Mirko velünk dolgozik majd. Kicsit problémái vannak a német nyelvvel, de nagyon profi a szakmában. –magyarázta Jost.

-Égyütt dolgoztámm Karl Lagerfeld-del hónápokig. –dicsekedett Mirko.

-Az biztos jó lehetett. –Georg

-Gondoskodni fogok árról, hogy á nágy divátemberek is megjégyezzék ti neveteket! –Marco

-Köszönjük! –Tom.

-Most mégyék, még dolgom vánn. Jó éjt mindenkinek! –integetett Marco, majd elment.

-Vegyes érzések kerítettek hatalmukba. xD –mondta Tom.

-Tom a jó Isten áldjon meg…. Majd megszeretitek. Tényleg híres stylist. –David.

-Nekem nyolc… de ha cicanadrágot ad rám, én meglegyintem a rasztáimat, azt ki tudja kit találnak pofán xD –nevetett Tom.

 -Tom ne baszogasd már… lehet hogy kajakra rendes, csak töri a németet. –Bill

-Jójó, befejeztem. –mosolygott Tom.

-Kíváncsi leszek hogy fog majd viselkedni. –elmélkedett Gusti, miközben öntött 1 kis üdítőt a poharába.

-Na én is. Remélem nem lesz túl szigorú. –Georg.

-Kijavítalak: egyáltalán ne legyen szigorú! –Tom

-Na igen, az jó lenne xD –Bill.

-De ahogy David mondta, majd megismerjük egymást. Én most speciel 1 kád meleg vízzel nagyon jól ellennék… -elmélkedett Gustav.

-Osztom. 8) –Tom. A többiek szintén helyeseltek, így a csapat beszállt a turnébuszba, az pedig meg sem állt velük a hotelig.

A következő részben:

Marco mesterien ért a szakmájához, és őrjítően beszél németül. A fiúk kicsit furcsán állnak hozzá, de egyből megváltozik a véleményük, amikor a stylist kinézni magának Dunját (egyik stábbeli csaj, de gondolom hallottatok már róla xD), és mindent bevet, hogy meghódítsa…