34. rész

Anna amikor megpillantotta Tomot, a földbe gyökerezett a lába. Tom 1 lefegyverző mosolyt küldött a lány felé.

-Nyitva volt az ajtó, gondoltam bejövök. –mondta Tom lazán.

-Öhm… oké. –mondta Anna, majd megfordult, és úgy csinált, mintha pakolászna a kisasztalon. Ha ránézett Tomra, elfogta a remegés, pillanatok alatt elpirult. Nem azért produkált ilyen tüneteket, mert félt Tomtól. Hanem mert tudta, hogy egy igazi világsztár áll előtte. Anna amúgy is az a szerény, kissé félénk lány volt. Tomnak tökéletes ellentéte. De pont ezért nézte ki magának Tom.

-Egyedül vagy? –kérdezte Tom, majd szétnézett a szobában.

-Igen, a szobatársam csak holnap délután jön haza. –mondta Anna, majd 1 másodperc múlva rájött, hogy ezt nem kellett volna elmondania.

-Hú ennek örülök! Akkor csak ketten vagyunk! –mosolygott Tom, majd elindult a lány felé. Anna hátrált, de beleütközött a kisasztalba.

-Figyelj Tom… este már nem jó, ha elkószál az ember! –figyelmeztette Anna csupán azért, hogy elhajtsa Tomot.

-Nem kell aggódni értem, visszatalálok én! –mondta Tom. Már alig 15 centire állt Annától.

-De… most menj mert… -a lány nem tudta mit tegyen a mondat végére. Bezzeg Tom!

-Jaj Anna… csak beszélgetünk! –Tom. Annának rögtön beugrott a Reden.

-Én… izé… álmos vagyok! –hazudta a lány. Tom átkarolta a derekát és a fülébe súgta.

-Akkor segítek neked ébren maradni! –mondta Tom mosolyogva. Anna már érezte, hogy nemigen tud szabadulni. Szinte leblokkolt a fiú közelségétől.

-Öhm… nem kell… -motyogta Anna.

-De igen… -mosolygott Tom. Anna már nem tudott hova hátrálni. Úgy érezte, mintha megállt volna körülötte az idő. A szíve majd kiugrott a helyéről. Nem tehetett mást, becsukta a szemét és elfordult.

-Tom… menj vissza! –kérte a gitárostól Anna, ám az nem állt odébb.

-Nem akarok! –mondta Tom majd magához húzta a lányt, és megcsókolta. Anna ellökte magától.

-Tom nem ezért jöttél ide, menj innen! –mondta a lány, majd a szoba másik végébe szalad. Tom csak mosolygott rajta.

-Hm… szóval fogócskázunk? –kérdezte Tom.

-Nem… -mondta Anna, de nem tudta már hogyan rázza le Tomot. A gitáros lassan megindult felé.

-Még sosem volt olyan hogy ennyit rohangásszak 1 lány után… de biztosan megéri! –mondta Tom miközben lassan odasétált Annához, akinek földbe gyökerezett a lába, és egyre jobban úgy érezte magát, mintha minden porcikája ólomból lenne.

-Tom… menj! –suttogta Anna. De Tom nem ment sehová. Odalépett Annához, és ismét összeforrtak ajkaik.

-Mindenkinek kell 1 kis szórakozás, nem? –mondta Tom mosolyogva.

-Én… én… -dadogta Anna.

-Igen, te? –mondta Tom, miközben megfogta a lány kezét és az ágy felé manőverezett vele.

-Én még szűz vagyok… -mondta Anna. Tomban 1 árva pillanatra megállt az ütő, de aztán ismét mosolyra húzódott a szája.

-Akkor ma nagy buli lesz! –mondta Tom, majd lefektette Annát az ágyra.

-De ha ezt apám megtudja… -Anna félve.

-Nem fog semmit sem megtudni! –mondta Tom, miközben az övét babrálta. Nem hiába mondta olyan könnyedén, hiszen fogalma sem volt arról, ki a lány apja.

-De én… -hebegte Anna, ám Tom leteperte.

-Nyugi nem lesz semmi gáz. –mondta Tom, majd ledobta a pólóját, és nekiesett a lánynak. Amikor végeztek, még 1 kicsit lustálkodtak az ágyban. Anna még 1 kicsit furcsának érezte mindezt. Ő csak 1 könnyed nyári munkába jött ide a hotelhez, erre Tomnál köt ki. Furcsa volt neki a fiú csókja, a bőre, a hangja… az egész Tom olyan más volt élőben. Olyan csodálatos. De ez csak 1 este… és ezt mind a ketten tudták. Anna lehajtotta fejét Tom meztelen felsőtestére.

-Mikor kell visszamenned? –kérdezte Anna.

-Hát… reggelre tuti ott kell majd lennem. –válaszolt Tom.

-Értem… hát… nem hittem volna hogy ez lesz. –Anna

-Én tudtam. 8) –mondta Tom büszkén.

-Azt gondoltam… és te mindenkivel így csinálod? –Anna

-Hát… kábé. –Tom.

-Úgy érzem nem szabadott volna ezt csinálnom… -Anna

-Bűntudatod van? –Tom.

-Igen… apám direkt azért küldött 1 ilyen hotelbe, hogy nehogy kalandokba keveredjek nyáron. –mesélte Anna. A lány folyamatosan nyílt meg Tom előtt.

-Értem… amiről apád nem tud, az nem fáj neki. –mondta Tom, majd fölkelt.

-Mész is? –kérdezte Anna.

-Igen. Bill szerintem már nem tudja elképzelni, hol vagyok. Mondjuk mindjárt éjjel 1 lesz… lehet hogy már alszik. –magyarázta Tom, miközben felvette a nadrágját.

-Hát jó… -Anna. Tom már készen volt az öltözködéssel.

-Maradnék még, de mennem kell. Remélem, hogy még összefutunk. Szia! –mondta Tom, majd kiment a szobából. Anna ottmaradt az ágyban egyedül, tele minden kusza gondolattal a fejében. Bűntudata volt, úgy érezte, ellenállnia kellett volna. Ha eddig képes volt, akkor ma este miért nem? És miért pont annak adta a szüzességét, akit nem ismer? Anna eléggé cefetül érezte magát. Úgy döntött, inkább elmegy zuhanyozni.

Másnap reggel…

-Csak az volt a rossz, hogy bealudtam a végére. –mesélte Bill a tegnapi DVD nézés végkifejletét műzlievés közben.

-Beraktad a legkirályabb DVD-ket, és húztad a lóbőrt már a harmadik évadnál? –Tom

-Fáradt voltam xD –magyarázkodott Bill.

-Ejj tesó… te aztán lágy vagy mint Georg tükörtojása. –Tom

-Kösz. -_-” –Bill

-Hát szívesen xD –Tom

-Ja am gyere, küldött sms-t David, hogy nyolcra idejön. –Bill

-Minek jön ide? –Tom

-Azt nem írta. –Bill

-Na mindegy, menjünk. –Tom. A fiúk berakták a műzlistálat a mosatlanba, majd lementek a hotel elé. A menedzser David Jost már ott várta őket a bejáratnál.

-Sziasztok fiúk, mizújs erre? –David

-Mi jól vagyunk köszi. Hát te mi járatban itt? –Bill

-A lányomat várom, mindjárt itt lesz. –David.

-Lányodat? –Tom

-Igen. 1 éve láttam őt, interneten keresztül tartom vele a kapcsolatot. Ugye a feleségemmel elváltunk, és ez nehezíti 1 kicsit a kapcsolattartást. Nem tudja hogy veletek dolgozom együtt, mert ígérem megkímélni őt a nyilvánosságtól. Na de ma megtudja, ez lesz az egyik meglepetésem, a másik meg hogy végre látom őt! –mesélte David. Tom egyáltalán nem sejtette, ki a menedzserük lánya. Ám ekkor Anna kilépett az ajtón. Meglátta David-et és boldogan szaladt oda hozzá.

-Apa! –a lány megölelte Davidet, a férfi is boldogan viszonozta. Bill először csodálkozott, de aztán elmosolyodott a családi egymásra találás láttán. Ám Tom falfehér lett. A saját menedzserük lányát fektette le?

-Ismered a Tokio Hotelt, kicsim? –kérdezte David.

-Igen. –mondta Anna, majd Billékre nézett. Tomnál viszont gyorsan lesütötte a szemét.

-Mert én vagyok a menedzserük. Mindent tudok róluk, amit meg nem, az kiderül. Olyan vagyok nekik, mint 1 családtag, és fordítva! –ecsetelte büszkén David. Ám Anna arcáról lefagyott a mosoly. Tom továbbra is falfehér volt. Bill értetlenül nézett az ikertestvérére, hiszen nem tudta mi történt tegnap este.

-Csak nincs valami baj, gyerekek? –David

-Nincs… -mondta Anna. A többiek bólogattak.

-Na mindjárt jövök, elmegyek újságért! Várjatok meg itt! –mondta David. Anna és Tom összenéztek.

-Tom miért nem mondtad? –kérdezte Anna, aki már sírásközeli állapotban volt.

-Én nem tudhattam hogy az apád! –Tom

-Mi történt? –Bill

-Tommal… tegnap… én… jaj. –Anna a kezébe temette arcát, majd elfordult.

-Elvettem Anna szüzességét, és ha ezt David megtudja, akkor balhé lesz. –Tom. Bill olyan szinten megdöbbent, hogy csak na.

-Ez… ezt nem mondjátok komolyan… -Bill

-De komolyan mondjuk! –Anna kiborulva.

-Nem tudhatja meg, értitek? –Tom

-Hát ez egyértelmű… ez nagyon cink eset… =/ -Bill

-Én ezt nem bírom! –Anna berohant a hotelbe.

-Faszomat… -Tom

-Hát bátyusom… azt hiszem jobb lesz, ha most lapulunk… -Bill

-Ez alap. –Tom. Eközben David visszajött.

-Hát a lányom? Csak nem történt valami baj? –David. Tom nagyot nyelt.

-Be kellett mennie valamiért. –Bill. Bátorítóan nézett Tomra.

-Na jó, én addig elmegyek a benzinkúthoz, nehogy az autópályán érjen minket meglepetés. –David

-Hazaviszed? –Tom

-Igen. Útközben jól kifaggatom, mi történt vele. Remélem semmi rossz, különben nem állok jót magamért… -mondta David szigorúan. Tom nyelt 1 nagyot.

-Ó biztos nem lesz semmi baj. –Bill

-Jaja! –hadarta Tom.

-Remélem is. Na megyek tankolni, majd tlálkozunk! Sziasztok! –köszönt el David, majd elment a kocsijához. Tom félve nézett Billre.

-Tesókám… most aztán nagy szarban vagyok! =/-Tom

-Jaj… csak nem derül ki! –nyugtatta Bill.

-Hát nem tudom… -Tom

-Gyere inkább, együnk valamit… -mondta Bill.

-Oké. –Tom. A fiúk bementek a hotelbe, és reménykedtek, hogy nem lesz semmi gond.

Igen… reménykedtek. De ez még távolról sem jelenti azt, hogy tényleg zökkenőmentes lesz minden…