31. rész

Bill megkövülten állt a kiságy mellett. A baba eközben úgy üvöltött mint a sakál, Bill pedig azt se tudta mit tegyen.

-Oké… nyugi. –mondta Bill, majd visszatette a cumit a gyerek szájába. A kis Heidi végre csendben maradt.

-Hála isten… gondolta Bill, ám Heidi ekkor megint kiköpte a cumit, mindezt hangos sírással jelezve.

-Jaj Heidi ne már! –motyogta Bill. Vissza akarta rakni a cumit Heidi szájába, ám az elfordította a fejét. Úgy látszik valami másra van szüksége. Bill totál tanácstalan volt. Rövid gondolkodás után úgy döntött, felhívja Gustiékat, hátha ők tudnak tanácsot adni. Gyorsan tárcsázta is a dobost, miközben Heidi a kiságyban „áriázott”. xD

Gusti: Halo

Bill: Szia Gusti! Baj van!

Tom: Itt meg piroslámpa! –szólt közbe Tom. Ezekszerint Gusti kihangosította a mobilt.

G: Mi történt?

B: Sír a gyerek! A cumit kiköpi és üvölt tovább!

G. anyja: figyelj fiam, mikrózd meg a tápszert ami a hűtőben van, lehet hogy csak éhes!

B: Oké, köszönöm! –Bill letette, majd spuri a konyhába, a tápszerrel teli cumisüveget bevágta a mikróba. Amíg a tápszer melegedett, Bill bement a babához, hátha el tudja szórakoztatni.

-Na gyere ide! –mondta, majd karjaiba vette a babát. Bill addig ringatta, amíg az el nem csendesedett. Ám ekkor Bill észrevette, hogy úgy ömlik a nyál a gyerek szájából, mint csapból a víz. Egyenest a pólójára.

-Hééé! –kiáltotta Bill mérgesen. Heidi erre megijedt, és ismét sírni kezdett.

-A picsába… -mérgelődött Bill. A nyálas pólója és a síró gyerek miatt egyaránt. Ekkor jelzett a mikró, hogy felmelegedett a tápszer. Bill kiment, kivette a cuccot, majd reménykedve közelített cumisüveggel felszerelkezve a síró gyerekhez. Heidi ivott 2 kortyot a tápszerből, majd ismét elfordította a fejét. Más baja van.

-Ne szívass! –mondta Bill, ám Heidi csak sírt tovább. Bill megint a karjába vette a babát, hátha az halkabb üzemmódba állítja magát. Szerencsére sikerült elaltatnia. Negyed óra múlva Gustiék léptek be az ajtón.

-Na egészben vagytok? –kérdezte Gusti anyukája. Bill csak állt mosolyogva a kiságy mellett, majd mutatóujját a szája elé helyezte.

-Psssszt! Alszik! =) –Bill.

-Azt meg hogy? –Tom értetlenül. A rasztás meg volt róla győződve, hogy Bill tutira elkúrja a bébiszitterkedést. A többiek is várták a magyarázatot.

-Megetettem azzal a tápszerrel, aztán énekeltem neki 1 kicsit, aztán elaludt. –mesélte Bill. Gusti anyja odalépett hozzá.

-Fiam! Ha akarsz, lehetsz a keresztapja! –mondta a nő. Ám Bill rémülten rávágta.

-Öhm… köszönöm, de inkább ne! –Bill

Többiek: xD

-Akkor mi mennénk is! –sandított Tom Billre, majd búcsúzásképen rákacsintott az időközben ébredező babára.

-Oké, menjetek csak! –Gusti anyukája.

-Gusti aztán vigyázz a kölyökre! –Tom

-Jobban mint én! xD –Bill

-Ó nem kell engem félteni! 8) –Gusti

-Akkor egy hét múlva jövünk! –Bill

-Kezdhettek félni! –nevetett Tom.

-Jaj istenem xD –Gusti.

-Na akkor sziasztok! –köszöntek el Billék. Az ikrek az egyik operatőrrel mentek ki a reptérre, ám csak ketten szálltak fel a gépre. A repülő hamarosan már a felhők között szállt, és alig pár óra választotta el az ikreket a Maldív-szigetek homokos tengerpartjaitól…

A Maldív-szigeteken

A hosszú repülőút 1 kicsit kimerítette az ikreket. Fáradtan dobták le a bőröndjeiket a hotelszobájukban, majd Bill vágott 1 hátast az ágyra.

-Én asszem most bevágom a szunyát… -motyogta Bill.

-És én pakoljak egyedül? xD–Tom

-Aha. –mondta Bill, majd oldalra fordult.

-Meg a lószart! –mondta Tom, majd 1 pulcsit odavágott Billhez.

-Na… hagyjál már! xD –Bill.

-Akkor segíts pakolni bazz! –Tom.

-Jólvanna! –mondta Bill, majd feltápászkodott, hogy segítsen Tomnak kipakolni.

Van egy hetük arra, hogy kipihenjék magukat… de nem is Bill naplójáról lenne szó, ha ez zökkenőmentesen haladna… =)