30. rész

G: Mi? –kérdezte Gusti megkövülten.

F: Jól hallod! Tegnap született, és kislány!

G: Eh… öhm… fantasztikus.

F: Jaj annyira örülök a babának! És hogy ilyen jó nagybácsija van, mint te!

G: Én is örülök… -mondta Gusti zavarodottan. A hír olyan szinten megdöbbentette, hogy csak hebegni-habogni tudott.

F: na megyek megfürdetni, szia! –mondta Franziska, majd letette. Gusti is letette.

-Te jó uram ott fönt az égben… o_O –mondta Gusti.

-Mivan Gusti, felhívott Eva Longoria? –mondta Tom nevetve, majd a többiek is röhögésben törtek ki.

-Nem… a nővérem volt… -Gusti

-És mit mondott? –Bill

-Azt, hogy nagybácsi lettem. –motyogta a dobos. A többiek arcán ekkor szintén megült a döbbenet. Nem tudták, hogy kinevessék, sajnálják, vagy gratuláljanak neki, a meglepő családi esemény miatt. A kínos csendet Bill törte meg.

-Hát… öhm… izé… gratula! ^^” –Bill

-Jaja! –Georg

-Köszi… -Gusti

-És mikor láthatjuk a kiscsákeszt? –Tom

-Lány. –Gusti. A többiek arcáról ismét regényeket lehetett volna írni.

-Te egy csajnak vagy a nagybácsija? :O –Tom

-Igen… -Gusti

-Öhm… bánj vele kesztyűs kézzel, nehogy plázacica legyen belőle! –Georg

-De metálos se legyen! –Bill

-És diszkós se! –Tom

-De anorexiás se! –Georg

-És túl dagadt se! –Bill

-De ami a legfontosabb: ne legyen olyan, mint Georg! –Tom

Bill és Gusti: xD

Georg: -_-”

-Hát majd hatunk rá jövő hét végén! –Gusti

-Heh? Mi jövő hét végén nyaralni megyünk! –Bill és Tom. Gusti szigorúan nézett az ikrekre.

-Öhm… mármint megnézzük a kiscsajt ^^” –javította ki Tom. Bill értetlenül nézett Tomra, a rasztás viszont csak egy „ez van tesó” tekintettel reagált.

-Aha… -dünnyögte Bill.

-És addigra nem lesz botom! *-* -Georg

-Hála isten… -Tom

Többiek: xD. A kocsi ekkor leparkolt a berlini ház előtt, ahol a fiúk este (Meggi etetése mellett) nyugovóra tértek.

1 hét múlva…

A stúdiómunkálatok Bill, Tom, Georg és Gustav számára véget értek. A CD-re már csak utómunkálatok várnak. Billék kaptak egy hét szünetet. ám mielőtt az ikrek belevetnék magukat a Maldív-szigeteket körülölelő tenger habjaiba, még 1 fontos dolguk akadt: a Schäfer család legújabb tagját köszönteni.

Már korán reggel ott gyülekeztek Tom kocsijánál.

-Minden el van pakolva? –Gusti

-Aha. Billel úgy beszéltük meg, hogy akkor ma nálatok leszünk, este hazamegyünk, és holnap Maldívra. –Tom. Bill bólogatott. Georg fél órával előbb ment el, ugyanis neki még konzultálnia kell az orvossal a lába miatt. Szerencsére szépen gyógyulgat, ezért 1 hét múlva már bot nélkül járhat, de természetesen még mindig nem erőltetheti meg a lábait.  

-Akkor indulunk? –Bill

-Aha. –Gusti és Tom egyszerre. A trió tehát beült a kocsiba, és meg sem álltak Gustiék kecójáig.

Gustiéknál…

A csapat kiszállt a kocsiból. Gustav becsöngetett a házba. Az édesanyja nyitott ajtót.

-Gustav! Gyere ide fiam! De jó hogy végre látlak! –kiáltotta boldogan az anya, majd megölelte a fiát.

-Szia! Én is örülök! –Gusti

-Bill! Tom! Isten hozott titeket! Hát Georg hol van? –Gusti anya.

-Orvosnál a lába miatt, de holnap jön. –válaszolt Bill.

-Am mi is örülünk, hogy itt lehetünk! –Tom

-Na, kerüljetek beljebb! –Gusti anyja. A fiúk beléptek az ajtón.

-Na hol a baba? Ja és mi a neve? –kérdezte Gusti kíváncsian.

-Heidi a neve, gyertek, mutatom! –mondta az anyuka, majd a kisszoba felé kezdte terelgetni a népet.

-Na és Franziska? –Gusti

-A barátnőjénél van. Védőnő a csaj, és besszélgetnek. –anyja

-Értem. –Gusti. Ekkor beléptek a kisszobába. 1 baldachinos kiságy volt az ajtó mellett, benne 1 tündéri kisbabával.

-De édes! –Bill

-Azta! Szép kölyök! –Tom

-És én vagyok a nagybácsija! –mondta büszkén Gustav. Tom megveregette Gusti vállát, miközben Bill odahajolt a baba fölé. Bár hiába mosolygott rá a picire, az mélyen aludt. Ekkor megcsörrent a vezetékes telefon.

-Felveszem! –mondta Gusti anyukája.

-Oké. –Gusti. A srácok az elkövetkezendő 5 percben a babával voltak elfoglalva. Ám hirtelen betoppant az anyuka.

-Gustav! Baj van! –anya

-Mi? –Gusti. A többiek is kíváncsian kapták fel a fejüket.

-Alá kell írnom 1 orvosi papírt, méghozzá ma. De itt csak Franziska tud vezetni meg Gusti, de nincs itt a kocsi. –anya

-Majd én vezetek! –Gusti

-Nem Gustav. Az ÉN kocsim van itt, ÉN vezetek. –Tom

-Akkor vezetsz te, de megyek én is! –Gusti

-Rendben fiúk, akkor siessünk! –Gusti anyja

-Állj! és a gyerekkel meg velem mi lesz? –Bill

-Max 1 órát leszünk el édesem! –Gusti anya

-Addig tudsz vigyázni Heidire. –Gusti

-De én nem tudok egy gyerekre vigyázni! –fakadt ki Bill

-De tudsz! Meg most amúgyis alszik! –Tom

-Sietni fogunk Bill, ne aggódj! –anya

-Ha pedig valami van, felhívsz, oké? –Gusti

-Oké… -motyogta Bill

-Gyerekek, akkor siessünk! –anya. A nő Tom és Gusti társaságában eltűnt az ajtóban.

-A picsába… -morgott Bill mérgesen. Ránézett a békésen szuszogó kisbabára. „végülis… -gondolta –amíg alszik, sok baj nem lehet”

Ám amikor Bill kiment volna vízért, valaki felsírt a háta mögött. Heidi úgy döntött, felébred… teszi mindezt hangosan sírva.

-Ne… lécci ne! –motyogta Bill. Na fekete herceg, kösd föl a gatyát! xD

A bébicsőszködés persze nem lesz zökkenőmentes. De ez majd a kövi részben jön =)