27. rész

Kedd reggel van. A madarak csiripelnek, a nap készül felmászni az égboltra. Egy berlini házban, annak is a legszebb szobájában négy fiú alszik, mind a négy külön, a ház sarkában. Az egyik sarkon található 1 darab Bill, aki úgy eltűnt a párnájában és a takarójában, hogy nehezen lehetne beazonosítani. A másik sarokban vígan horkol egy darab Tom, aki ágya mellett 1 halom sapkakupac található. A másik sarokban 1 darab Georg aludt, akinek az ágya mellett 1 közveszélyes fegyver, egy sétabot lapult. A másik sarokban szunnyadt 1 darab Gustav, aki tovább aludt volna, ha a mese tovább tartott volna. xD

Ok, mostmár befejezem. xD

Szóval Gusti ébredezett. A dobos megdörzsölte a szemét, majd feltápászkodott, és kiment a konyhába inni. Körül sem nézett, hogy ébren van-e valaki, hiszen mindig ő kel legelsőnek. Amint Gusti kilépett a szobából, Georg felnyitotta a szemét. Lassan ő is föltápászkodott. Megragadta a botját, mellyel sikerült fölállnia. Látta hogy Bill és Tom mélyen alszik. Több se kellett a basszernek. Kigondolta a mai szívatástervet, majd kiment ő is a konyhába Gusti után.

Reggelinél

Bill beleöntötte a tejet a müzlivel teli tálkájába. Fáradtan ült le a reggelije fölé. Kócos tincseit összefogta 1 hajgumival. Elkezdett enni. Tom is leült mellé a reggelijével, majd ugyanígy tett Gustav is. Bejött Georg is a botjával. A botot a fölső szekrény fogójára akasztotta, majd leült, és ő is előszedte a müzlit. Tom felváltva nézett a basszerra és a botjára.

-Mi van Tom, féltékeny van 1 botra? –vigyorgott Georg. Tom csak morgott valamit.

-Tom csak amiatt tart, hogy nálad van a stafétabot. Az oviban is mindig övé volt a legnagyobb dömper. –mondta Bill.

-És ezt most muszáj volt mindenkivel megosztani? –Tom

-Aha! –vigyorgott Bill. 10 perc múlva már mindenki kész volt, és öltöztek, hogy bemenjenek a stúdióba. Georg már most támadásba lendült. Amíg Tom felvette a gatyáját, az öve mellette volt az asztalon. Georgnak több se kellett: a botja fogórészével elvette Tom övét, aki persze ezt nem vette észre, és hátranyúlt a tárgyért, ami persze már nem volt az asztalon. Tom addig akart nyújtózkodni, amíg az övet el nem éri, ám az lett a vége, hogy a rasztás hanyatt vágódott az asztalra. Georg röhögésben tört ki.

-Igen Georg, meg a kurva anyádat! –morogta Tom, miközben feltápászkodott.

-Kösz jól van, dolgozik. –válaszolt Georg

-Ha-ha-ha… ha még 1x ellenem fordítod a botodat, a fejeden töröm szét! –mondta Tom ingerülten. Georg ekkor ülve maradt, majd a botjával leverte a neki háttal álló Tomról a sapkáját.

-Wáááááááááááá! –Tom elkezdett őrjöngeni és megindult Georg felé, ám Bill az útját állta.

-El fogunk késni! Ne csináljátok már! -_- ” –utasította rendre a duót Bill.

-De ezt még visszakapod botos pöcs! >_< -fenyegette Tom a basszert, ám az kinevette.

-Na azt majd meglátjuk. –Georg. A kisbuszban sem maradt csukva a „húrkezelők” szája.

-Esküszöm ledarálom azt a kurva botodat mint hentes a disznóhúst! –Tom

-Én meg úgy fejbeváglak, hogy körbetáncolod a csillárt! –Georg

-Meg a lószart! Előbb ugrok, mint te pislantasz (pislog, nem pisil! xD)! –Tom

-Aha, azt megnézem! –Georg

-Kuss már! –Bill

-Ő kezdte! –mondta Georg és Tom egyszerre.

-Persze… az agyi szintetek… -mondta Bill, majd kibontott 1 gumicukros zacsit.

-De Georgbéjb menősködik! –mentegetőzött Tom.

-Aha, nem is tudom ki féltékenykedik! –Georg

-Kérsz? –nyújtotta az újságot olvasó Gusti felé a gumicukros zacsit Bill.

-Aha, köszi. –válazolt a dobos, majd kivett 1-2 gumimacit. Bill és Georg inkább kajoltak, mintsem hogy az örökké versenyző Georg és Tom párharcát hallgassák.

-Ne várjál csak, majd ha megállsz bot nélkül is, na majd akkor megkapod a magadét! –fenyegetőzött Tom.

-Megpöckölsz 1 zsemlemorzsával? –nevetett Georg.

-Wáááááá! –Tom már annyira ideges volt, hogy inkább fogta az mp4-ét, és begubózott a sarokba.

-Hála istennek kuss van! –mondta büszkén Georg.

-Tom márcsak ilyen… először dühöng, azután inkább elvonul lenyugodni. –Bill

-Te már csak ismered. –Gusti

-Jaja. Kénytelen vagyok ezt naponta elviselni. xD –Bill

-Részvétem. –Georg

-Nem olyan nagy tragédia. =) –Bill

-Hát én ezt megcáfolnám. –Georg

-Tom makacs. Ebben hasonlítunk. De ő képes még hülyeségeken is fennakadni. De ő ilyen. –Bill

-Hát ja. Mindenkinek megvan a maga hülyesége. –Gusti

-Billnek több is. –Georg

Bill: -_-”

Georg: xD

-Jólvan, mindjárt odaérünk a stúdóba, holnap meg konci Magdeburgban! Je! –Gusti

-Jaja! Már várom! –Bill

-Én is! –Georg. Tom kikapcsolta a zenelejátszóját.

-Nah, lenyugodtam! De Georg, ha felidegesítesz… -kezdte Tom.

-Rasztahajú lajhár! –rikkantotta Georg. Tom feje már olyan volt, mint 1 épp kitörni készülő vulkáné.

-Anyádaaaaaaaat! –kiáltotta Tom, majd hozzávágta Georghoz az üres gumicukros zacsit, de Georg se volt rest, fogta a botját, és hasonbökte vele Tomot, aki ettől hirtelen a hasához kapott, így Georg a sapkáját is le tudta verni.

-Háháhááááááá! –Georg. Tom már majdnem nyakontérítette Georgot, de Bill elkiáltotta magát.

-Befejezni!!! –Bill

-De… -kezdte Tom, de Bill a szavába vágott. Ma már másodszorra.

-Vagy bírtok magatokkal, vagy kivágom mindegyiket! –mondta Bill mérgesen. Gusti fenyegetően vigyorgott a 2 méregzsákra.

-Jólvanna… -motyogta a 2 bűnös. Bill mostmár elégedetten dőlt hátra a kisbusz ülésén. 10 perc múlva a csapat odaért a stúdióhoz.

Este.

Bill a fürdőszobában mosta le arcáról a sminket. A törülköző a derekára volt kötve, a mellkasán vízcseppek folytak lefelé. Vizes haja rátapadt a hátára. Egy vattapamaccsal törölte le a szemfestéket. Miután végzett, átöltözött, és kiment. A fiúk tv-t néztek, Bill is leült a kanapéra. A TV-ben az egyik esti sorozat ment. Bill örült, hogy tesója és Georg végre nem oltogatják egymást, hanem nyugton ülnek a helyükön. Ritka pillanat az ilyen a TH háza táján. Mind a négyen ülnek a kanapén, tévéznek, csönd van és nyugi, semmi sem zavarja meg ezt az idilli pillanatot. Kivéve a telefont. Bill mobilja ugyanis csörögni kezd.

-Bakker ki ez ilyenkor? 10 óra van! –mondta Georg.

-Fogalmam sincs, de le fogom rázni! –mondta Bill. A feketehajú kisietett a konyhába, ugyanis a mobilokat, mp4-eket a hűtőn tartják. Felvette a mobilját.

B: Hallo

D: Szia Bill, itt David! Nagyon nagy baj van! –mondta David. Hallatszott is a hangján, hogy meg van ijedve.

B: Mi történt? –kérdezte Bill kíváncsian.

D: Valami istencsapás…

B: David mondjad már!!!

D: A stúdióban történt valami… nem hiszem hogy gyújtogatás, lehet hogy csak zárlatos lett valami. De tűz van 2 helyiségben is. A tűzoltók már kint vannak, de még mindig oltják. A stúdió 2/3-a leégett.

B: *megdöbben* Ez nem lehet igaz…

D: Holnap reggel hívlak titeket, hogy mi van, oké?

B: oké… -suttogta Bill.

D: Szia. –köszönt el David, majd letette. Bill falfehér arccal tette le a telefont. Hangtalanul ment be a szobába és lehuppant a kanapéra.

-Na ki volt az? –kérdezte Tom.

-David. –motyogta Bill, maga elé meredve.

-Hé… valami baj van? –kérdezte Gusti, akinek feltűnt Bill kedvtelensége. De nem csak neki: Tom és Georg is válaszra várt.

-Kigyulladt a stúdió. Leégett a 2/3-a. –motyogta Bill.

-Micsoda??? –kérdezték a többiek.

-David azt mondta, holnap még hív. –folytatta Bill. ezután döbbent csend következett. Már senki sem a TV-vel volt elfoglalva. Mindenki elmerült a saját gondolataiban. Bill felidézte a múltat a stúdióban: amikor Gustival elzongorázták a szamárindulót, amikor együtt pizzáztak, és fejbedobták Georgot a kukoricával, amikor a bejáratnál rátaláltak Meggire, amikor Tom 2 szám közti szünetben bemutatott 1 Shakira-táncot, amikor Bill söprögetett, közben énekelt, amikor Gusti odaégette a húst, és amikor ment a sok bolondozás, röhögés… de mindennek vége. A stúdió, ahol mindezeket átélték, a lángok martalékává vált, isten tudja miért. Bill remélte, hogy kedvenc zongorája nem ment tönkre. De biztosat csak holnap tudhatnak.

És ki tudja mivel kell majd ott szembesülniük… =/